A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-08 / 27. szám
Forradalmi színpad a harmincas években ^'azänk irodalmi és művészi köreiben mindmáig sokat emlegetik E. F. Burian színpadiát, amelyet méltán tekinthetünk mai szocialista színjátszásunk úttörőiének. A ~éhány évvel ezelőtt el hányt Burian harcos élete, munkásságának minden fejezete nemcsak érdekes és izgalmas, de egyben társadalmi szempontból Is igen tanulságos. E kommunista alkotó és színművész éleiének csaknem minden szakaszában megtaláljuk a pártnak a haladó művészetért, a marxizmus eszmei győzelméért vívott harca ezernyi tanúságát. Elég fellapozni a régi folyóiratok színházi beszámolóit és kritikáit, Burián sznlházának krónikáját és az egye_ bemutatók nyomtatott műsorait abból a korból, amikor már a fasizmusnak nemcsak a szele, hanem lerroszelleme is elfutott hazánkba, ahol főleg « haladó kultúra ellett gyakorolt erős rendőri nyomásban nyilvánult meg. Burjánnak ezekben az évekken annyi nehézséggel, akadállyal kellett megküzdenie, hogy helyében más már tán rég feladta volna a harcot. Ő és színjátszó csoportja azonban maga mögött tudta a pártot, a munkásosztályt, valamint az egész antifasiszta frontot, amelynek igazságát körömszakadtáig védte és nem hátrált egy lépést sem. Akkor, amikor Németországban uralomra jutott a hit-, leri fasizmus, Burian nemcsak fasisztaellenes megtartásával hanem az előadások tárgyával és szellemével Is példát mutatott. A burzsoá államvezetés szemében szálka volt a közkedvelt, O 34-nek nevezett színpad. Csaknem mindig okot kerestek, hogy letiltsák darabjait. Ma már nálunk alig hinné el valaki ,hogy a harmincas évek derekán, amikor hazánkban és világszerte anynyit szónokoltak a csehszlovák minta-demokráciáról, nem engedték előadni Hasek „Svefk”-jét, amely pedig köztudomásúlag monarchia- és háborúellenes alkotás. Ilyen légkörben bizonyította be Burian, hogy a proletár internacializmus érvényt szerez magának minden rendőrt önkény ellenére. Amikor látta, hogy hazánkban a munkásosztály élsoraiban ott küzdenek a magyar proletárok -s a Csehszlovák Kommunista Párt is azonosította magát a magyarországi haladó erők küzdelmével és minden rendelkezésre álló eszközzel támogatta azt — elékezettnek látta az időt> hogy a színpadán a magyar haladó dráma is magszólaljon. Egy 1919-ről szóló, forradalmi tárgyú színművet választott, amelyet „Hráz na Tlsze” címmel tűzött színháza műsorára. Csakhogy e darab előadása elé még nagyobb akadályokat gördítettek, mint máskor. A rendőrigazdatóság -dr. Pavlik aláírásával — arról értesítette Burlánt, hogy a bemutatóval várni kell, míg a területi hivatal véleményt nem nyilvánít róla. Burian egy leveléből tudjuk meg a hatóság részletesebb állásfoglalását: nem - marad más hátra, mint a darabot másodfokú cenzorhatóság elé terjeszteni megítélésre. Ez pedig igen sokáig tart. Az engedély visszatartását így indokolták meg: a darabban egyetlen rész sincs, amelyen törléssel javítani lehetne. A szellem, amelyben a darab íródott, maga kényszerít, hogy ne engedélyezzük. 1919-ben, magyar földön játszódik le és dicsőíti a magyar katonákat, akikről iskoláinkban azt tanítják, hogy megtámadták köztársaságunkat. .Érdekes az az írat, amelyet a rendőrség a felsőbb hatósághoz intézett a darab végleges letiltása ügyében, s amely nemcsak történelem hamisítás, hanem az akkori közvéleményről is hamis képet ad... A darab igen rokonszenves színezetben állítja be a magyar kommunisták harcát 19í9-ben, ezért félő, hogy színrevitele a közönség körében jelentős felháborodást keltene, mivel még mindig élénk emlékezetben van a magyarországi kommunista rezsim idején Szlovákia ellen intézett támadás. Ez a veszély annál nagyobb .hogy a D 34 színpadán a kommunista tárgyú darabokat ügy rendezik és adják elő, hogy tendenciájuk feltűnően kiemelkedik, mégpedig oly darabok esetében is, amelyek előadása más színházakban egész kifogástalan lenne.” A magyar tárgyú darab előadását Burlanék eredetileg 1935 szptember végére tervezt'k. A művész-csoport szívós akarata, ellenállása, érvelése, amelyet hathatósan támogatott a párt és az igazi közvélemény, azt eredményezte, hogy a színmű — egyévi késedelemmel — mégiscsak színre került. Természetesen Burtan rendezte, a rendezőmunkában Kubásková vett részt. A főszerepet Podlipnlj játszotta, Skrbková, Kozák, Preiffer, Podlipná és Hanzlková szerepeltek a darabban. Burian cseh színpadon az eszmei mondanivaló mellet azt is be akarta bizonytalan, különösképpen a maqyar forradalmi darab előadásával, hogy legnagyobb kifejező ereje ennek a drámai formának van. Midőn a darabot Burian együttese végül mégiscsak előadta, a bemutató élénk sajtóvisszhangot keltett. A polgári lapok kritikusai sem hallhathattak róla, azonban a darab eszmei tartalmát nem akarták vagy nem tudták meqértenl. Egy darab tükrében akartuk szemléltetni egy lelkes gárda harcos útját, amelyről éveken át nem tért le. Burian színháza mai színjátszóink számára érdekes tanulmányi tárgy és kollektív példákép. Közismert volt, hogy a társulatban nem tettek különbséget igazgató, színész és világosító között, mindenki játszott, mindenki szervesen beletartozott a darabba, amely műsoron volt és mindenkinek érdekében állott, hogy minden előadás az osztályharc éles fegyverévé válton. SZÄNTÖ GYÖRGY Az iskolaév végén (Folytatás a 9. oldalról) ló ismereteket, melyeket, a magyar tannyelvű iskolák nyújtanak minden tantárgy keretén belül, a tanuló ne tudja mindenütt a saját hasznára és a társadalom javára kellőképpen értékesíteni csak azért, mert egyes tanítók nem ismertetik meg a tantárgyak szakterminológiáját szlovák nyelven is. Minden Ismeret, műveltség az egyén számára csak akkor lehet igazán értékes, ha lehetővé teszi a minél nagyobb közösség életébe való beilleszkedést és a közösség céljainak teljes vállalását. Iskoláinkban ennek a gondolatnak érvényre jutása nagy eredmény, mert jelentősen hozzájárult a szülők és az iskola bizalmának elmélyítéséhez. Ezért kell kiemelnünk és pozitívumként megemlítenünk: az 1961/62 tanévben már sok iskolában üzentek hadat az olyan „szak-sovinista” nézeteknek, hogy a számtan órán csak számolni kell tudni, magyarul helyesen írni és beszélni pedig csak a magyar érán kötelező. A szlovák szaktermmológlát tanítsa meg a szlovák szakos tanító. Az az értékes pedagógiai pezsgés, amely az 1961/62 iskolai évet jellemezte, egyre jobban tudatosította tanítóinkkal, hogy a szocializmus és a kommunizmus korának hatalmas és egyre növekvő tudásmennyisége mellett az iskolai oktatásnak és nevelésnek — ma még inkább mint a múltban —, nagymértékben a gondolkodóképesség fejlesztése és a tudomány és a gyakorlat világában való tájékozódás eszközeinek az ismertetésére kell törekednie. Érdekes és egyben biztató jelenség, hogy elsősorban az alsóbb évfolyamok tanulóinál fedezhettük fel e pedagógiai elv megvalósulását A 6.-9. évfolyamok tanulóinak tudása sok esetben több és jobb alapot és indítást tartalmazott az önneveléshez, a társadalmi életben való aktív részvételhez, mint az érettségizők ugyan tiszteletet érdemlően széles és nagy enciklopédikus ismerethalmaza. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy az értelmi képességek és a gyakorlati készségek birtoklása sokkal értékesebb és sokkal inkább ismérve és követelménye a korszerű műveltségnek, mint a száraz faktografikus ismeretek. Minden azt bizonyítja, hogy az 1961/62 tanév ugyan jelentős állomása annak az útnak, melyet az Iskolareform tartalmi átépítése során meg keP tennünk. Az út nagyobbik része azonban még előttünk áll. Az elkövetkező években főleg az osztatlan és a részben osztott iskolák, valamint a középiskolák tanítóinak és rajtuk keresztül tanulóinak kell majd több elvi, pedagógiai és módszertani segítséget nyújtanunk. Az elmúlt iskolai év oktató-nevelő munkájának szinte kézzelfogható eredménye: lényegesen kevesebb a bukások és azon tanulók száma, akik nem a kilencedik évfolyamban felezték be a kötelező iskolalátogatást, mint tavaly. Addig, míg 1945 előtt a népiskola VII., a polgári és a gimnázium harmadik osztályába együtt csak a tanulók kb. 40 %-a jutott el. Az elmúlt iskolai évben a *anuíók 97,67 %-a végezte el a hetedik évfolyamot, ebből 81.11 % a nyolcadik és 74,86 % a kilencedik osztályt Is elvégezte már. Az alapfokú kilencéves magyar tannyelvű iskolák tanulóinaik zöme már megfelelő szlovák szókinccsel és kielégítő szlovák beszédkészséggel hagyja el az iskola padját. Az érettségi vizsgák és a főiskolai felvételi beszélgetések is az 1961/62-es iskolai év nevelőoktató muhkája színvonalának emelkedését bizonyítják. Sző sincs azonban arról, hogy az iskolákban az elmúlt évben minden a legnagyobb rendjén lett volna. Távolról sem célunk rózsaszínűbb képet festeni a valóságnál, csupán előtérbe helyeztük azokat a jó jelenségeket, amelyek már megvalósultak, születőben vannak és tendenciájukkal a jövő felé mutatnak. Most, amikor az iskola pihenni tért, hogy ősszel megújult erővel várja vissza a vidám, zsibongó gyermek-hadat, kívánunk tanítóinknak örömteli pihenést és eredményes erőgyűjtést a jövö évi munkához; az eredményesen megkezdett jó pedagógiai gyakorlat elmélyítéséhez és folytatásához, a születő, új meggyökereztetéséhez és elterebélyesítéséhez, valamint az iskolareform tartalmi követelményeinek hiánytalan megvalósításához. MÖZSl FERENC 14
