A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-14 / 41. szám
Végh Antal: A juhász azt mondta: „Zöld erdőben terem a mérges kígyó”... Fehér zsebkendővel törölte a szája szélét s tele söröspoharát a szomszédéhoz ütögette. A juhász ivott. így szokott inni minden hónapban egyszer, ha bejön a tanyáról a ' jizetéséért. Amióta a csoport nem munkaegységet, hanem rendes havi fizetést ad, ö maga jön be érte, rendszerint estére, s aztán ha felveszi a bérét, éjfélig poharai, mikor kivel Utána fogja a botját, fekete gubáját, szólítja a kutyát, s újra visszaballag a tanyára. Aztán nem lehet látni egy hónapig. A cigány megint kérdezte, de a juhász csak azt mondta: zöld erdőben terem a mérges kígyó, de most már másképp, koppantott is az ütemére, tagoltan ejtette ki. de nem nótázva. A mai fizetés után hárman ittak, az elnök a brigádvezető, meg a juhász. A juhász soha nem ivott még annyitt, hogy elvesztette volna a fejét. Az elnökkel meg a brigádvezetővel néha megesett. A juhásznak jókedve volt, de nem mutatta, sörtől e, vagy attól, hogy minden hónapban rendszeresen többet kap két— háromszáz forinttal, annál, amire magában számít — s tágra engedte a szája szélét, s bőven törölgette sörtől habos felső ajkát. A brigádvezető kérdezte: — Elégedett János bácsi? — Az! — Nem panaszkodik? — Nem! — Vigyázunk az elszámolásra, csak aztán maga is okos legyen! Okos? En? — gondolta magában a juhász, hát, hogy legyek okos? Fizetek eleget, amennyit neg bírtok inni. Mi egyéb kell? Ezt csak magától kérdezte, dehogy kérdezi a brigádvezetőt huncut ember az, a szeme se áll jól, sose néz arra, akivel beszél, s azt is tudja a juhász, hogy a beszédjét sem úgy kell érteni, ahogy mondja. Mert annak mindig a háta mögött van valami. Hadd legyen! — Ma szombat, holnap vasárnap — jegyezte meg a brigádvezető —, egy kis húst kellene vasárnapra! Az elnök úgy tett, mintha nem hallaná. Elnézett az asztal felett. Ojra poharakat hoztak, némelyiknek az oldalán lecsorgott a barna apróhabos lé, s aztán megszaladt az asztalon pici, vékony csíkban. A kocsmáros a kék köpenye szegélyével törölte le Ojra a juhászhoz hajoltak a cigányok. Előbb összekocogtatták a poharakat, az elnök, a brigádvezető, meg a juhász. A juhász nyelt rá egyet maga elé nézett, kétszer—háromszor újra törölte zsebkendőjével a száját s azt mondta: — Zöld er-dő ben te rem-a-mér-ges-kí-gyó. — Egyik-másik szótaghoz dallamot Is mondott, s a botját néha az asztalhoz köppantgatta. A brigádvezető a Juhász vállára tette a kezét, rákacsintott, néha rekedten mondta a nóta egy-egy sorát. De a juhászt nem tudta belevinni a nótázásba. Az elnök hallgatott, menni készült, fészkelődön a széken, S néha oldalba ütötte a brigádvezetőt. A brigádvezető ilyenkor mindig visszanézett rá, s úgy tett a karjával mint a madár, ha repülni akar. Nyugalom, nyugalom! Várj egy kicsit elnök elvtársi — Szóval meg van elégedve a fizetéssel. János bácsi? — fordult oda a juhászhoz. — Persze, hogy meg! Miért ne,,volnék!? — Hm, meg is lehet! — Meg bizony! — koppantott rá szavára az elnök is, s újra oldalba bökte a brigádvezetőt. Emez neki bátorkodott, s megint kezdte: — Holnap vasárnap, fó lenne egy kis friss hús. Akár bárány! — Hm — dünnyögött a juhász —, hm, hm. Az elnök újra félrefordult, mintha nem hallaná. — Mert a fizetés az olyan — folytatta a brigádvezető —. hogy sokféleképpen lehet írni! Mert ugye János bácsi erre a hónapra éjszakai ügyeletet is számítottunk. Az maga 800 egy hónapban. Pedig azt nem is nagyon kellett volna. Hisz a maga tanyáján van a háza is, ahol alszik, a juhhodály is, ahol a birkák hálnak. Este lelekatolja a hodályt, maga alhat nyugodtan reggelig. — Hát nem igaz? — Igaz, mért ne volna igaz? — dörmögött egyet a juhász. — Mi beszámítottuk, — fordult oda az elnök is, egy pillanatra, aztán újra a zenészeket nézte. — Nem lehet ránk panasza — így a brigádvezető. — Nincs is! — nyugtatta meg a juhász. Az elnök megint megbökte a könyökével a brigádvezetőt. Az nagy mélyet lélegzett: — Vasárnapra lehetne egy bárányt, János bácsi... csak úgy, amelyik kívül esik a létszámon! — mondta olyan könnyen, mintha csak a havos sörből kérne újra egy pohárral. — De írunk mindent! — szólt a juhász. — Hisz nem baj az! Ellik a juh kettes bárányt! — Ha! Haha! — hahotázott a brigádvezető — ha, ha János bácsi! Sz’ úgy tesz, mintha maga nem tudná. Mintha a gróféból nem csaptaid volta meg bárányt, igaz eleget. Mert való, egyszer ő a juhász magyarázta el a brigádvezetőnek, hogy a korai, jó pecsenye-bárányt, mindig ellopták a gróftól, s aztán ragasztottak az anyja alá kettes bárányt, így a létszám azért megvolt. De mit ért az! Egy nagy erős bárány helyett odatenni egy kis kettest, amelyik amúgy is harmatgyenge! Egyből erős tejet szopik, az új anyját ütni kell, hogy fogadja el és szoptassa Mire megjön a nagy meleg, annyira legyengül az ilyen bárány, hogy majd jelbukik. Őszre semmi. Igaz, ha megdöglött, ott volt a bőre A juhászt baj nem érhette. De mióta a maga gazdája, sose csinált ilyet. Hm, most újra nem a maga juhát őrzi... rá! A brigádvezető meg egyenesen felkéri — NoI János bácsi! — bíztatta a brigádvezető. — Nem hozzuk el a húst mindet. Fele ott marad magának. Az elnök felállt, azt mondta, hogy azonnal jön, s máris a nadrágját gombolta. A juhásznak az agyán végigszaladt a gondolat; mióta a csoportban van neki egy fűszál se tapad a kezéhez. Mert nem mondja, azelőt cserélgettek ... cserélgettek, néha az állami juhnyájból is elcserélté ' egyet-kettőt. Egy tízest kellett adni az ottani juhásznak, s aztán egy sánta bárány helyett olyat fogott az államéból, amilyet akart « Ez megesett akkoriban ... De a tsz jutát két éve, hogy őrzi, ott még nem történt semmi szabálytalan ... — Na János bácsi! — ébresztette újra a gondolatából a brigádvezető. — Van az a fekete-tarka bárány. Ogyis kiríj a többi közül. Azt kellene. Lehet már harminc kiló ... Aztán elsején, ha újra számolunk, nem lesz hiba! Az elnök haver... — tntett újra a brS- gádvezető a kijárat felé, ahol az előbb az elnök kiment. Hm ...a Juhász elgondolta, hogy a magáéból sose evett bárányt. A dög nem kellett. az élőt meg sajnálta. Pedig szerette a bárány húsát. Nagyon jó az, akár a gulyás, akár a pörkölt... — Es éppen azt a fekete bárányt?... — folytatta gondolatát fennhangon. — Akárméketl — egyezkedett a brigádvezető. Aztán visszajött az elnök, a juhász háta mögött összenéztek a brigádvezetö intett rá, hogy rendben van, csak sikerült, de huncut ez a juhász, alig állt kötélnek, pedig a marha, ő is így jár jobban! Aztán ott hagyták a juhászt a kocsmában; ö még nem ment. Pedig éjfél felé volt akkor már az Idő. Amikor elköszöntek a brigádvezető azt mondta, hogy hajnalban kikarikázik a tanyára... ahogy megbeszéltük ... János bácsi... Az elnök úgy tett, mintha mindent tudna, de mint aki semmit se hallott. Biz-10
