A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-14 / 41. szám
^3g*j£g Éjjeli műszak A Hét fényképpályázatának anyagából Jozef Tesllk felvétele Mai tzárnunk tartalmából: Egy vidéki kór hfiz negyedik emeletén 4 Malaya a kanosuk és az ón országa 5 Visszatérés a világűrből 8 Feltámadás (Ifin Cikkor új operája) 17 A fekete bárány bűne (novella) Kazbek csúcsa alatt 18 Naponta egy órát...! 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgosak KultfiregyesBlatánek hetilapja. Megjalaolk minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Sierkesxtöblsottsig: Egri Viktor, Gily lsén, Gyarcsik Jóssal, Lőrinci Gyula, Mécs József, Oxsvald Árpid, dr. Szabó RexsO. Ssarkssstóség: Bratislava, Jesenskéha f. Poet átlók C-388, talaloa 533 04 Terjeszti a Posta Mrlapasolgilata, előli*«tóseket elfogad minden postahivatal ós levélkésbesltó. Minidre szóló előfizetéseket elintéz: Poltovnf novlnov# Mád, vfvox tlsko, JlndHI aki ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stdrova 4. Előfizetési díj negyed évra 18,50 Kis, tél évre 38.— Kós, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem Orzfink meg és nem kflldOak vissza. K-21*21443 Egy tábornok az alkotmány ellen A francia belpolitika barométere ismét vihart jelez. Mint ismeretes, de Gaulle tábornok, személyi hatalma további megerősítésének céljából, olyan alkotmánymódositő javaslatot akar e hó huszonnyolcadikán az általános népszavazás útján jóváhagyatni és alkotmányos törvénnyé emelni, amelynek értelmében a francia .{köztársaság! elnököket a jövőben — a parlament megkerülésével — népszavazással fogják megválasztani. Am amikor de Gaulle szózatát a francia nemzetgyűlés ősa0 megnyitó ülésén a ház elnöke felolvasta, nyilvánvalóvá vált, hogy mind a képviselőház, mind a szenátus tagjainak nagy többsége az elnöki szózatot a francia demokrácia utolsó maradványai és nem utolsósorban a nemzetgyűlés ellen intézett hadüzenetnek értelmezi. így aztán várható volt, hogy a válasz elutasító lesz. A szenátusban III. Napóleonhoz hasonlították de Gaulle-t Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára pedig a Renault autógyár munkásainak gyűlésén rámutatott arra, hogy a tábornok elnök egy egyeduralmi monarchikus rendszer létrehozását ajkarja kierőszakolni, amely végülis igen könnyen a fasizmushoz vezetne. Paul Reynaud, az egykori miniszterelnök megvádolta de Gaulle-t, hogy XVI. Lajos rendszerét akarja visszaállítani és egy személyben VIII. Henrik angol király meg Churchill is szeretne lenni. Az események ezután már filmszerűen peregtek. Kedden este az ellenzéki képviselők parlamenti frakciója feddjő, azaz bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, csütörtökön éjjel pedig megtörtént a nagy szenzáció: Pompidou miniszterelnök kormánya megbukott. Ezerkilencszázötvennyolc óta ez az első degaulle-ista kormány, amelyet a képviselőház leszavazott. Leszavazott, mégpedig igen impozáns módon. Kétszáznyolcvan képviselő szavazott az indítványra, vagyis harminckilenccel több, mint amennyi a kétharmados többséghez szükséges. Kommunisták és szocialisták, radikálisok és jobboldali függetlenek — sőt néhány degaulle-ista képviselő is — valamennyien együtt szavaztak a tábornok diktátor! aspirációi ellen, a demokrácia és a szabadság megvédéséért. Érdekes, hogy a Pompidou kormányMadarat tolláról, embert barátjáról. . . A közmondás - Igazát bizonyltja de Gaulle tábornok Is. Két képünk a francia köztársasági elnököt mutatja be. Az egyiken Sálán tábornoknak, az OAS bandák véres ke, zű vezérének, a másikon pedig Adenauer, nek, Európa rossz szellemének társaságában láthatjuk nyal szemben kifejezett bizalmatlanság nem is közvetlenül Pompidou ellen, hanem de Gaulle antidemokratikus alkotmánymódosító javaslata ellen irányul. Hogy a bizalmatlanságnak ez a megnyilvánulása mennyire is helyénvaló és időszerű. azt legjobban de Gaulle a partement véleményét figyelembe nem vévö magatartása igazolja. Pompidou, a bukott kormány miniszterelnöke péntek estig be sem tudott számolni az elnöknek a képviselőházban történt szavazásról, mivel de Gaulle felöltötte tábornoki egyenruháját és elutazott a francia hadsereg e napokban Champagneban megtartott hadgyakorlataira. £s nem kétséges, hogy a tábornok magatártá?,a részben a parlamenttel szemben tanúsított megvetésének, részben pedig a hadsereg felé való hízelgésének a megnyilvánulása. De Gaultenek két lehetősége van: vagy ismét Pompidou-t nevezi ki miniszterelnökké vagv pedig feloszlatja ,a parlamentet és novemberben a francia választók ismét a szavazóurnák elé lépnek. Egy bizonyos, hogy Franciaország népe egy újabb válaszúihoz érkezett, amikor a demokrácia és a diktatúra közöt kell választania. Nem kétséges, hogy a francia tömegek, annak ellenére, hov de Gaulle elenállási glóriája még mindig hat, tudni fogják, hogyan kell megakadályozniok a fasizmus szálláscsinálását Franciaországban. —s:—
