A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-07 / 40. szám

Édesanya, lány, pionír 5 5 5 1a katonáról Néphadseregünk napján hozzátartozók, barátok, ismerősök gondolnak szeretettel fiatal, öntudatos, hazájuk védelmére mindig kész katonáinkra. Azokra, akik határainkon, kaszárnyáinkban őrködnek békés épitőmunkánk felett. Mit mondjunk róluk ezen a napon? Milyennek írjuk le szocializmust építő rendünk katonáját? Ez egyszer térjünk el az ünnepélyes formulák­tól, mondjuk el egyszerű, keresetlen szavakkal egy édesanya, egy lány és egy pionír véleményét ö katonáról. Durdnszky Amália, a Slovnaft tizenkilenc éves munkásnője: Azt kérdezi, milyennek tart cm a mai katonákat? Az Igazat megvallom, nem sok katonát ismerek, de a Vilmos... Tessék? Hogy Vili kicsoda? Hát ő is katona ... és már két és fél éve ismerjük egymást. A Csemad okban ismerkedtünk meg. Aztán 0 bevonult és levelezni kezdtünk. Most ép­pen szabadságon van. Kicsit kényes helyzetbe kerültem ... Viliről beszéljek és épp előtte. No nem, azért nem kell klmenned, nem szégyellem magam... Én úgy veszem észre, hogy a katona­ság jé hatással van a fiúkra ... Vilmosra is. össze sem lehet hasonlítani a katona­viselt fiúkat azokkal, akik még nem szol­gálták le a két évet. Más a gondolkodá­suk, megkomolyodnak, egész egyéniségük, életszemléletük megváltozik. Higgye el, nem mennék feleségül olyan fiúhoz, aki még nem volt katona. A had­seregben erősödik a jellemük, egyszóval mindenképpen jót tesz nekik a két évi katonáskodás. És nem utolsó sorban az is előny, hogy a hadseregben a fiúk meg­szokják a házi munkát, legalább majd se­gítenek a feleségüknek. Hát... nem tu­dom a Vili segít-e majd. Az esküvőről nemigen beszélgettünk még, hiszen csak egy év múlva szerel le, és akkor talfin megtartjuk az eljegyzést. Most még feles­leges lenne, mert ez ember gyűrű nélkül is megvárhatja azt, akit szeret. Hogy milyen katonának tartom Vilit? Látja azt a jelvényt a zubbonyán? Ol­vassa csak el, mi ven ráírva! „Példás katona“ ... Lamosné, a cipőüzlet vezetője: A fiamról akar írni. Melyikről, a kato­náról? Nagyon jő gyerek; nem iszik, nem dohányzik. Augusztus elején rukkolt be Brnóba. Szegény gyerek, bizony nehezen ment «1, de hát azt a két évet mindenki­nek le kell szolgálnia. Higgye el, nekem se mindegy, hoigy nincs itthon. A búcsú­záskor sírtam, meg vigasztaltam is ÓL A Csemadckban barátkoztunk össze Mindig mcmdúgatam a fiaimnak — a középső jövőre, a legkisebb három év múlva rukkol be —, hogy nem olyan ne­héz dolog a katonaság. Én már tizennégy éves koromban beálltam cselédnek, haj­naltól éjfélig dolgoztam, s még Örülnöm kellett, hogy munkát kapok, hogy nem vagyok a szüleim nyakán. Bizony, nehéz fiatalságom volt. A mai gyerekek élete arany, az én fiatalságomhoz képest. Hogy udvarol-e az Ernő? A, dehogy, hi­szen még csak tizenkilenc éves, és kato­nának is sokkal könnyebb úgy elmenni, ha nincs lekötve az ember. Nagyon ko­moly gondolkodású, szolid természetű gyerek. Bratislavában dolgozott kőművesként, mielőtt bevonult, a munkatársai is na­gyon szerették. Gyakran ír haza, éppen moat kaptam tő­le levelet. Hallgassa csak, mit Ír: „Egész­séges vagyok, amit nektek is szívből kí­vánok. J61 érzem magam. Lehet, hogy ka-Hullgassa csak mit ir . . . rácsonyra hazamegyek. Sokat fogok me­sélni, főleg a Zolinak, mert tudom, hogy lusta felkelni. Legközelebb fényképet is küldök.“ Tudja, Zoli a középső fiam, és bizony mi tagadás, nem szeret korán kel­ni, de a katonaságnál majd megszokja. Hát jő helyen van az Ernő, nincs rossz dolga. Csomagot nem is küldök neki, azt írja, hogy a kosztjuk jő és bőséges. Két évig katona lesz a fiam... igaz, hogy én azt szeretném, ha mindig velem lennének a gyerekek. Hiába, ilyenek az anyák ... tudom, hegy ez lehetetlen, kö­telesség is van a világon. De ezt Írja, hogy karácsonyra haza­jön... t'rand! Sándor felvétele Füle Ugy-e, ülik nekem ez a sapka? 1 Az egyik katona bácsi adta kölcsön, hogy felpróbáljam. Azt tetszik mondani, hogy egy kicsit nagy? Annyi baj legyen, mire katonának megyek, belenő a kobakom I Milyen jő is a katonáknak! Szép csil­logó puskájuk van. Igaz, nekem Is van, de az csak játékpuska. A barátommal sokszor játszunk katonásdit. Még csak negyedik osztályba járok, so­kat keli tanulnom. Hogy mi leszek, ha megnövök? Hát katona, persze hogy ka­tona i Miért? Mert nagyon-nagyon szép le­het katonának lenni... KOPASZ CSILLA Sándor negyedik osztályos tanuló Illik nekem ez a sapka?

Next

/
Oldalképek
Tartalom