A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-08 / 27. szám

Komáromtól Bajosig az országútok ma ötén érőiéiben lévő kalászok bólogató lejével üzen a nyár. A hullámzó gabona tengerek üzennek ez embereknek, figyel­meztetik az otthoniakat és az átutazóikat, hogy ez ország déli részén készülnek a mezók az aratásra. Állami gazdaságaink és szövetkezeteink gépjavító parkjaiban a szerelőik sem pihennek ölhetett kézzel. A nyár üzen a földekről, a gépjavítók üzennek munkahelyeikről, hogy a hirtelen jött forró napok itt már nem okozhatnak meglepetést Agronőmusok járják kíváncsian a mezőt, beállnak az örökké mozgó, hul­lámzó gabona tenger közepébe és jéleső érzéssel morzsolják szét tenyerükön e ka­lászt. És boldogan veszik tudomásul, hogy már csak napok kérdése az egész, és In­dulhatnak a földekre a kombájnok és a rendrakó gépek. Megkezdődhet az Idei kenyércseta első nagy ütközete. Ki ez a Tuiinóin Vincent? Azj arca, az ember Ismeretlen, a név Is­merős. Tavaly az újságok sokat írtak ró­la.. A név bejárta az országot, munkahe­lyeik és iskolák sajtótlzpercein beszélitek gazdája teljesítményéről. A bagotad szövet; kezet fiatal, huszonnyolc éves traktorosa, kambájnosa az aratásban elért tavalyi tel­jesítményével országszerte csodálatot vál­tott ki. Otthon és a cseh területeken 909,5 hektár gabonát aratott le és 232 va­gon terményt csépelt ki. Köztársasági el­nökünk munkaérdemrenddel jutalmazta a kiváló komlbájnos szorgalmát. A bagotal szövetkezet udvarán találunk rá, magyar gyártmányú kombájnját javít­ja éppen, és sehogyan sem akar szóba­­állnl velünk, merthogy a tavalyi nagy ki­tüntetés most fékezi munkájában, már a brigádvezető és társad sem nézik jó szem­mel a sok riportert, fényképészt a külön­böző lapdktól, rádiótól, televíziótól. IMégáll egy a,ui0 a kapuban és kiszáll belőle va­laki? Biztos, hogy Tuülníin Vincén tét ke­resi. Aktatáskás emberek jönnek az autó­­buszmegállótól? Kétségtelen, hogy vele akarnak Interjút csinálni. És ha még tíz perc alatt elintéznének mlndentl De mi­lyen az újságíró? Mint a kullancs. Magad­hoz engeded és belefúródik a testedbe. Az­tán fantázia sincs sok bennük. Mind azt kérdezi, hogyan érte el a rekordteljesít­­rnényt. Hát tudhatja ő azt, hogy ho­gyan! Július első napjaiban nekieresztette éles kombájnját a gabonatáblának, és csak pi­henni, aludni állt meg október közepéig. Nőtlen volt még, meet már felesége van, nem tartotta vissza semmi az állandó helyváltoztatástól. Együk táblát befejezte, aztán ment a másikba, harmadikba, tize­dikbe, és amint forgatta a kormányt és nézte a kombájn dobjába tartó 'kalászokat, pirosarcü gyermekeket képzelt maga elé, akik már az új kenyeret majszolják bol­dogan. És ő elfelejtkezett mindenről, bátran eresztette gépét az új kenyeret majszoló gyermekek után, nőtt alatta a tarló s -mint autóban a sebességmérő 6 számlapján a kilométerek, úgy szaporod­tak egyre gyorsabban munkája nyomán a learatott hektárok. Hogyan lesz az Idén? Kombájnja árnyékában falatozik, töpreng, s néha-néha letörli verejtékező homlokát. Az udvaron a kovácsok kalapácsa alatt énekel az üllő, hegesztőpisztolyok fénye villan a szemekbe, a szerelők fütyörészve készítik elő a gépeket. A szövetkezetnek öt kombájnosa van, de csak háromra lesz szükség a 700 hektár gabona learatásá­­hoz. Előreláthatólag július tizedikén kez­dik el a kanyércsatát, és ha minden jól megy, 10—14 nap alatt végeznek az aratás­sal. — Hogy s mint lesz az Idén? — gondolkozik, töpreng. Ki annak a meg­mondhatója? Tavaly sem gondolt semmire, országos hírnévre, magas állami kitünte­tésre, csak elindult gépével, amikor ellőtt az Ideje, aztán a többiről mit beszélten. Az ember belevezeti kombájnját a hullám­zó búzatengerbe és jogosan hiszi, Ihogy most ő a legfontosabb emberi Ijesztő tí.«end a tanyán Agyagos a Vág és a Nyitna folyó között fekszik. Közigazgatásilag Martos községhez tartozik. Gazdaságilag a Gyultumajorhoz. Négyszázötven hektár a szántóterülete. Negyvenhárom lakóház van a telepen, negy­ven család lakik itt, az élet lüktetésétől kicsit féli ráeső területen. Igazi tanya ez az Agyagos, kőris-, akác- és fűzfáival, a dü­­lőutak mentén diófáival, galambdúoos udvaraival és egyetlen artézi kútjával A házak közül három különösen szembetű­nő szalmatete jóvei. Amilyen egyszerűek, kopottak kívülről az épületek, olyan fényü­­zőek belüliről. Tizemkét-tizenhárom televí­ziós antennát számolok meg az agyagos! állami gazdaság udvarán, s majd minden házban vülágvevő rádió szól. A CSISZ szé­pen dolgozik, brigádmun(kákat, közös szó­rakozásokat — teadélután, könyvvita, pingpong stb. — szerveznek a fiatalok. Kamocsal Imre gazdaságvezetőtől tudom mindezt, ö világosít fel, hogy a gyulamajo­ri gazdasághoz hét részleg tartozik. Ezek egyike Agyagos, amelynek házai között Oilyam feneketlen a csend, hogy ijesztő. Ka­­mocsai elviére mosolyogva magyarázza a naigy nyugalom okát. , — Bennünket nem idegesít a gyors érés, az aratásra előkészített gépek már mind rendben vannak. Kombájnok, rend rak ők és szalmapréselők segítségével igyekszünk a lehető leggyorsabban elvégezni az aratást. A gyulamajori Igazgatóság udvaráról vár­juk kombájnunkat és r end rak ógép tli»ke t. Valamikor sok-sok embert neveztünk Így: aratók. Most két aratónk lesz igazában: Nagy András komlbájnos és Bucsek Lajos, a rendrakógép traktoros vontatója. Egy hét múlva vágjuk a repcét, aztán foko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom