A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
>Ví : — A tegnap és a holnap tfimeggyllkosail Ok Adenauer és de Gaulle gzerelmete« gyermekei. Houftak - MVz 8<mkk Nagy pompával érkezeit kedden Bőimbe de Gaulle tábornok francia köztársasági elnök, az első francia államfő, aki látogatási szándékkal lépett német tőidre. Öt napon át tárgyalt a tábornok Adenauer bonni kancellárral és Európa eme két gonosz aggastyánja ezalatt az öt nap alatt igen szorgalmasan szőtte ősszees-Mai számunk tartalmából: oldal fipttlfl országunk...................6—7 Jirésok szülővárosában ... 17 Naszvadi pékek ....... 18 Franca napjai meg vannak számlálva............................19 Mit láttunk nz atom városban? 21 számlálva............................19 Mit láttunk az atom városban? 21 küvésett a béke s elsősorban a Szovjetunió allen I A két vén gonosz, mint két ripacs színész nagy jeleneteket rögtönözött a nyugat-német közvélemény előtt. Míg Adenauer Angliát szapulta, hogy de Gaullenek hízelegjen, addig de Gaulle olyan abszurd kijelentéseket tett, hegy „Európát ma már nem a nyugat-német revanslzmus fenyegeti, hanem a Szovjetunió 1“ Nyilvánvaló, hagy ezen a találkozáson mind a két fél a saját érdekelt akarta érvényesíteni és célkitűzéseinek megvalósításához a másikat vagy feltörő kosként vagy úgynevezett szent érdekekért elvérző hátvédként akarja felhasználni. Adenauer, hogy elnyerje de Gaulle támogatását, Angliát támadja, ennek a közös piacba való felvételét hátráltatja. A vén gonoszok közös érdeke, hogy Anglia és Anglia közvetítésével az USA sem játszhasson vezető szerepet Nyugat-Euröpa gazdasági, politikai és katonai vezetésében. Ezért igyekezett Adenauer a közelmúltban a Kis-Európa országaiból szoros politikai úniót összekovácsolni még mielőtt Angliát felvették volna az EGK- be. fis miután ez Spjeak belga és Luns holland belügyminiszterek elutasító maggatartása miatt ezt nem valósíthatta meg, Így egy Bonn—Párizs tengely létrehozásával igyekszik a nyugat-európai primátust a Német Szövetségi Köztársaság részére bebiztosítani. Igaz, erre a hegemóniára de Gaulle is pályázik. Ezért udvarol dyanniyra a bonni kancellárnak. Csakhogy egy pillanatig sem lehet kétséges: a gazdaságilag és katonailag erősebb Bonnal szemben Párizs előbb vagy utöbb alul marad I Főleg akkor, ba a Bundeswehr megkapja a francia atomtitkot — hiszen de Gaulle ezt már félig-meddlg meg is Ígérte — és a revansiszte rohamosztagokat atomfegyverekkel szereli majd feli Különben is de Gaulle helyeselte Adenauer nyugat-berlini politikáját, azonosította magát a szövetségi köztársaság revansiszta politikájával, ám Adenauer nagy bánatára, egy dologra még sem volt hajlandó : nem tett provokatív látogatást Nyugat-Berllnben I Ezzel szemben viszont Adenauer — talán túl látványosan is, lstápclta de GauUeban a tábornok brit ellenes magatartását. Bátran állíthatjuk, hogy a Bonn—Párizs tengely végeredményben, — két világhatalmi törekvésektől vemhes aggastyán véd és dac szövetsége, amely főleg a szocialista országok és a függetlenségükért küzdő népek ellen irányul, és amely bizonyos fokig veszélyezteti a világbékét. De csak bizonyos fokig, mivel ennek a kutya-macska barátságnak, ennek a keppan-násznak sem a francia népben, sem pedig a nyugatnémet lakosságban nincsenek gyökeret. A két ország népe ugyanis nagyfokú hidegséget és bizalmatlanságot tanúéit a két kormány külpolitikája iránt. Ez a bizalmatlanság bizonyos pelitikei, gazdasági H katonai körökben is megnyilvánul, főleg francia részről. Bizonyltja ezt a {Aurora című jobboldali lap aggodalmas hangú cikke Is, amelynek Írója gondterhesen teszi fel a kérdést: Vajon kényszerül-e majd fiatalságunk is fegyvert fogni azért, hogy Nyugat-Németország visszanyerje azokat a területeket, amelyeket egy általa klprovckált háborúban elvesztett?“ A EHumanité azonnal meg is adja a kellő választ : „el kell távolítani a második világháború maradványait és ezzel felszámolódik a háborús veszély Európa szivében.“ Igen, alá kell Írni a német békeszerződést és ezzel kicsúszik majd a két vén gonosz lába alól a talaj és nem lesz alkalmuk háborús törekvéseikben őket támogatni sem londoni sem pedig washingtoni védnökeiknek. —SÍ-
