A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-09 / 36. szám

Egy darab történ elem I Részlet Július Fucík „Üzenet az élőknek” című börtönnaplójából az író halálának 19. évfordulója alkalmából. G épezetünket a lehető legegysze­rűbben építettük ki, hogy egy feladattal a lehető legkevesebb számú embert terheljünk meg. Elhagytuk a hosszú összekötő láncokat, melyek mint 1941 februárjának tapasz-, talatai mutatták — nem védték, hanem inkább veszélyeztették a gépezetet. Eb-, ben ugyan több veszély rejlett a ml szá-: munkra, a párt szempontjából viszont biztonságosabb módszernek bizonyult. Olyan csapás, mint 1941 februárjában már nem érhette. Ezért is dolgozhatott új taggal kiegé­szítve, nyugodtan tovább a központi párt­vezetőség, amikor letartóztattak. Hiszen legközelebbi munkatársamnak sem volt fogalma erről. Honza Zikát 1942. május 27-én fog­ták el. Itt ismét szerencsétlen véletlen játszott közbe. A Heydrich elleni me­rényletet követő éjszakán történt ez, amikor a megszállók egész gépezete üzemben volt, hogy hatalmas razziákkal kutassa át Prága egész területét. Beha­toltak abba a stresovicei lakásba is, ahol Zika megbújt. Papírjai rendben voltak és valószínűleg elkerülte volna az igazol­tatók gyanúját. Ám nem akart veszélyez­tetni egy derék családot és á harmadik emeletről az ablakon át szökést kísérelt meg a másodikra. Ütközben megcsúszott és súlyos gerincsérüléssel szállították a rabkórházba. Egyáltalán nem tudták, kit kaptak kezükbe. Csupán tizennyolc nap­pal később, fényképekkel való összeve­tés alapján állapították meg kilétét és a haldoklót kihallgatásra vitték a Pet­­schek-palotába. Ott láttam utoljára, ami­kor felhívtak, hogy szembesítsenek vele. Kezet adtunk egymásnak, kedves széles mosolyával rámköszöntött: — Jó egészséget, Julek! Ez volt minden, pmit hallottak tőle. Többet ugyanis nem beszélt. Néhány ar­cára mért ütés után eszméletét vesztet­te és néhány óra múlva meghalt. Letartóztatásáról már május 29^én tud­tam. A csápok kitűnően dolgoztak. Se­gítségükkel egyeztem meg vele további fellépésem felől, amit később utólag jó­váhagyott Honza Cernji is. Ez volt közös határozatunk. Cérnát 1942 nyarán fogták e,l. Ez már nem volt véletlen, hanem összekötőjének durva fegyelmezetlensége. Ez az össze­kötő ugyanis nem viselkedett úgy, aho­gyan egy vezető tisztséget betöltő em­berhez illett volna. Néhány óráig kihall­gatás — természetesen meglehetősen ke­mény kihallgatás — után (de mi mást várhatott volna?) pánik vett rajta erőt és megadta a lakást, melyben Cemfvei találkozni szokott. Innét aztán a nyom Honzához vezetett, aki néhány nap múl­va így a Gestapo kezére került. Mihelyt behozták, azonnal szembesítet­tek vele. — Ismered? — Nem ismerem. A két válasz egyöntetű volt. Cernf teljesen megtagadta a vallomástételt. Régi sebesülése megóvta a hosszú kín­zástól. Gyorsan eszméletét vesztette. Mi­alatt második kihallgatására került vol­na sor, már pontosan tájékoztatták - és ahhoz is tartotta magát. Nem tudtak meg tőle semmit sem. A pankráci börtönben tartották és hosszú, ideig várták, hogy valamilyen vallomás beszédre bírja. Erre azonban nem ke-r rült sor. A fogság nem változtatta meg. Friss, víg, becsületes maradt. így távlatot mu­tatott másoknak is, amikor előtte már csak a halál távlata maradt. Hirtelen vitték el Pankrácról, 1943 májusának utolsó napjaiban, nem tudom hová. Az emberek váratlan eltűnése min-, denesetre baljós dolog. Lehet, hogy csa-: lódom, de nem hiszem, hogy még egy-i szer viszontláthatjuk egymást. Mindig számítottunk a halálra. Tudtuk, ha a Gestapo kezébe kerülünk, ez a vé­get jelenti. És eszerint cselekedtünk itt is. • * *' Az én játékom is közeledik befejező-: se felé. Ezt már nem írtam meg. Ezt már nem ismerem. Ez már nem játék. Ez az élet. Ami most történni fog, annak már nem lesz nézője. A függöny legördül. Szerettelek titeket emberek. Legyetek éberek I 1943. június 9. Július Fuóík 01 o3 '01 > 01 e*H C/J O c 'CO t-* 'ce S M V* V 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom