A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-08-26 / 34. szám

A Marl alumlnlumkohöben (CTK) Kikötő at Arval tenger egyik csücskében Igen, ez hit a város, «mely aranyos betűk­kel Irta be nevűt hazánk históriájába, a felke­lés fővárosa, bllincstördelők bástyája, ahol a századon át Jobbágyok könnyével Öntözött föld­bűi ezerkllenc8záznegyvennégy augusztusában sárk&nyfogak keltek ki éa robotos Ősök JaJJa puskagolyóvá érett, amely az Idegen betolako­dókat és úri csatlósaikat terítette le. És a nagy hagyományok Étertől egészen Svermovólg, Breznón, Podbrezován mindenütt élnek. A vas­­művekben, az alumtnlumgyárban, érckohókban és cementgyárakban a győzedelmes munkás­­osztály fial a XH-lk Pártkongresszus tisztele­tére nagy versengésben állnak, hatalmas erő­feszítéseket fejtenek ki, hogy a Szocialista Munka brigádjai büszke elmén túl elnyerjék még a XII. Pártkongresszus műhelye, üzeme vagy kollektívája dicső elnevezését. Nagy kár, hogy e mezőgazdaságban még nem Indult meg Ilyen nagyarányú kezdeményezés, amely sok-sok földmúvesszövetkezet és álla­mi birtok dolgozóját rázná tel tunyaságából. Mert bizony a kerület földművelőinek több lendülettel kellene betakarítani főleg a szé­nát, még mielőtt az elrothadna a hegyold«­­lökön és a lankásokon. Maga a város és széles környéke 'a szlovák nép hősiességének, de nem egy esetben a vér­tanúságának la a tanúbizonysága. Hisz Itt van a közvetlen közelben Kremnlcska, ahol 1944 november 5-én a német és szlovák fasiszták 747 embert lemészároltak, itt van Kovácsová, Ml­­cslná, a pontkyl tankelhárltó árok, ahol töme­gesen végezték ki az antifasisztákat, Itt van Nemecká, ahol az SS legények és gárdista csatlósaik a felkelés hatszáz résztvevőjét gyil­kolták halomra és aztán elégették őket az otta­ni mészégetőben. A közelben fekszik Kfak partlzánközség a szlovák Lldlce is, és a kerü­lethez tartozik az egykori vörös Telgárt, a mai Svermovo, ahol a dicsőséges napokban a szabadságharcosok maroknyi hada tönkre verte a horogkeresztes hadosztályok elltcsapa­­talt. Azután az utam tovább visz. Staré Hory, Do­­novaly szintén a Felkelésre emlékeztetnek csak úgy mint Praálvá, ahol a hős Jegorov partizánjai székeltek. Majd Rózsahegy követ­kezik, a nagy ellentétek múltjának városa, ahol a kommunisták ádáz harcokat vívtak Hlln­­ka és Tlso elhódított híveivel. A Vág partján kelstre LIptovsky Mikulás fekszik, nagy törté­nelmi múltjával és ma Is élő JánoSlk legendá­jával, gyáraival és az olyan természeti szép­ségeivel mint a Demánoval cseppkőbarlang. De­­mánová, Zlar (ez másik ZlarlJ, és LUbochúa völgyei, partizánok hőstetteinek színhelye, s úgyszintén a Chabenes, ahol népéért áldozta életét Ján Sverma. Nyugaton van a Sztrecsnól hágó, ahol a negyvennyolcas honvédok és ka­pitányuk Szeredal János hőstetteit negyven­négyben szlovák, orosz és francia partizánok túlszárnyalták. Aztán már csak macskaugrás Árvába, az egykori lnségországbal Az országút már Is átugrotta a dombot és rohan lefelé a völgy­be, látom a VySmé-Kubfnl Országh kúriát, majd Dóin? Kubln következik. Itt élt és végezte bä szép életét Pavel Országh Hvlezdoslav, a Vé­res szonettek költője. A főtéren csinosan restaurált ház, előtte a költő szobría, igen, ez itt a Hvlezdoslav mú­zeum. Benn a falakon beszélő képek, a vitri­nekben ereklyék. Amott egy drága hollófürtös fejet látok, mellette pedig Hvlezdoslav ver­sének kéziratát: „Ty herolde...", a nagy szlovák költő válaszát Ady Endre: A magyar Jakobinus dala című versére. A két költő már régen előttünk megértette az Idő pjs­­riancsát: Közös dolgaink rendezésének szüksé­gességét, a közös harc megvívását a közös el­lenség elleni Kár, hogy ezek ketten nem érhették meg a mai napot, amikor a legmagyarebb poéta kép­mását drágh ereklyeként dédelgetik a legínem­­zetibb szlovák költő múzeumában. Forró napsütésben robog tovább a gépkocsi a kanyargó Árva folyó mentén, ahol a pász­torokból ós favágókból egyik napról a má­sikra hősök lettek és géppisztolyaikból halál­­esőt szórtak az árvái erdőkbe merészkedő hitleristákra I Árvában Is nagy esztendő volt az ezerkllencszéznegyvennégy111 Nagy esztendő, ú) időlcnsk kezdetei De már Itt a végállomás Az Arvel-tenger partján álldogálok — nem tudok betelni a táj szöpságávell Végül is .csónakba szállók és lenn a mélységben, a kristálytiszta víztöme­geken keresztül látom a régi falut, az egykori falu templomtornyát, amely felett vidám halek tlckándoznek. Majd örömmel állapítom meg: az alattam elterülő mtalatör Atlantisszal együtt elsüllyedt 'p hírhedt árvái nyomor és elmaradottság is. A kublnt Elektrostro], az isztebnél és mokrégyl fémkohók, a nlzsnál Teslagyár, a fűrésztelepek és a vtzlerömü munkát, kenyeret és kultúrát nyüjt Árva né­pének. És az árvái vlzlerőmü építői, a kohászok, szerelők ás márnökök valamennyien « kom­munista jővőbe tekintenek Itt is, csak úgy mit az egész országban a Rima partjától —■ az Arval tengerig. B—• a A sserső (S) és a CTK (2) felvételei. A podbrezoval vasművek látképe (CTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom