A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-26 / 34. szám
Egy város Augusztus 23 — a Román Népköztársaság államünnepe Araikor 1944-ben Galac felszabadult, csaknem valamennyi 6pillőte romokban hevert. Mintha minden összeesküdött volna a város ellen. Azzal kezdődött, hogy 1940. november 10-6n szörnyű földrengés sújtotta. S az élet még alig tért vissza a régi medrébe, mérVs megkezdődtek a szövetségesek bombatémadésai. £s ami meg épen maradt, azt levegőbe röpítették a néclk, amikor a szovjet hadsereg kiűzte őket a városból. Igazét megvallva, Galac a m últban nem tartozott a szép városok közé. Mi is szépítette volna meg? Százezer lakosa élt, ahogy tudott, a munkások többet jártak munka után, mint munkába, és örültek, ha jóllakhattak. Csak a város szivében állt néhány szép utca, a hatalmas területet elfoglaló külvárost különböző formájú ás alakú fából vagy téglából épített vitylllók jellemezték. S 1944-ben éppen a város központja és a kikötő pusztult ejl. Galac ma jelentős román folyami és tengeri kikötő, noha a Fekete-tengertől légvonalban 130 km távolságban fekszik. De ma nemcsak a Dunán jutnak el a hajók Galacba, hanem ftt is születnek. „Saxvtierul naval” — a galant hajógyár hetvenéves múltra tekinthet vissza, bér őszintén szólva, a múltban aligha hasonlított hajógyárra. Inkább hajójavltómfihely jellege volt, legefeljebb néhány halászbárkát vagy kisebb hajót építettek itt. A háború után gyökeresen megváltozott a helyzet. A Román Népköztársaságnak különböző máretú hajókra,, s elsősorban nagy fehérhajókra volt szüksége. Ogyszólvún a „térdükön” fogtak hozzá Galacban az ezer tonnás vontatóhajók és a 2000 tonna vlzkiszorftésú tartálybajók megépítéséhez. Akkoriban a szegecselük voltak azok, akik mindent elsöprő munkejlendttletűkkel magukkal ragadták a többieket. Mindez még 1949-ben történt. Ma mér a Duna-parton senkit sem fogad a vasból készült hajótörések döreje. A szegecselő-kalapács nyugalomba vonult, s a hegesztők vették ét az uralmat. A Duna tükrén vadonatúj teherszállitóhajó ringatózik, a 4900 bruttó regisztertonna vlzkiszorftésú Victoria. KI ne kapna kedvet egy ilyen pompás hajó meglátogatáséra? Azonban a Victoriéra nem hívhatjuk meg olvasóinkat, ugyanis első próbaútj&ra készült, s ilyenkor nincs idő kiváncsi látogatók fogadására. Helyette meghívjuk önöket Wshuga, a Cluj fedélzetére. Még ez sem készült el teljesen, a parancsnoki hídon éppen most szerelik a műszereket, a tengerészek füjlkéiben rögzítik a bútort, a gépházban még hegesztőnek és mázolnak. Sodronyok, huzalok, tömlők, tömkelegéből formálódik e karcsú tengeri királynő, s fedélzetén már érezzük a déli tengereken tett hosszú utak és a passzátszelek édes Illatát. Ion Dravoseenu agg 34 éves, s mér a hajógyár igazgatójának helyettese. Talán éppen azért vonzódott a vízhez és a hajókhoz, mivel az ország belsejében, az erdélyi hegyek között megbúvó Túliéban ringott bölcsője. A tengert először alighanem Leningrédban pillantotta meg, .ahol tanulmányait végezte. Dratoveanu mérnök sokat tud beszélni a hajógyár óriási fejlődéséről és nagyszerű távlatairól. A Victoria vagy Cluj megépítéséhez szükséges időt több mint egyharmadéra, 36-ról 23 hónapra csökkentették. De ez még csak a kezdet. Dédelgetett tervük — a tfztonnés vlzkiszorftésú hajók építésére készülnek. Egyébként itt fejezik be néhány folyami hajó szerelését is, amelyek Komáromban épültek a Szovjetunió száméra. Galacban találkozhatunk hazánk számos őszinte barátjával is. Ezek egyike Mihail Ionét, a hajógyári szakszervezeti csoport elnöke. A romén felszabadító hadsereg katonáiéként majdnem egész Szlovákiát bejárta, jól ismeri Zólyomot, Besztercebányát, Pöstyént és Bratislevát. Kifogyhatatlan a szavakban, ha arról beszél, milyen sok barátra lelt Csehszlovákiában és mennyire tetszettek neki városaink ée falvaink. A hajógyár megtekintése után nézzünk be a városba. Aki 1949-ben járt itt ntol-Nővakedlk a hajúgyár éa egyre szaporodik a hatalmas daruk száma Huzalokból, árbocokból meg kábelekből születik az ttj hajó. A „Cluj“ fedálzetén serényen folynak a befejezési munkálatok. Jéna, alighanem rá sem ismerne. Az egykori külvárosi nyomortanyák és a rombadőlt házak helyén ma bájos város álL Fánycsővilágftotta széles sugárutak fasorral és pázsittal szegélyezve, pasztellszínű derűs házak megszámlálhatatlan erkéllyel és széles ablakokkal, szállodák, vendéglők, korszerű üzletek és mozik fogadják az idegent. £s Galac szakadatlanul növekszik, 1970-re lakosainak száma eléri a negyedmilliót. Mert az újjászületett város mögött, a brailnl orszőgűt mentén már áptyl Kelet-Európa leghatalmasabb kohókombinátja, amely évente 4,9 millió tonna acélt termál majd... őr
