A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-12 / 32. szám
Hétvége a Rendszeresen, minden szombaton megtörténik . . , Az üvegszekrényből az elmosott tányérok és csészék várakozva nézik, ahogy a nagy sztlrke fazék bőségesen, zubogva önti meleg vizét * deszka teknőbe. A kockás terítő alatt a kenyér semmit nem lét, de várja, mér a, sikongást, és mintha magában szélesen mosolyogna. Nyolo Óra lehet. Párás és otthonosan Jószágé a konyha ... Egy hett „nehéz munka“ után Jön a felüdülés. . Ne gondoljuk, hogy' a gyerek szer mindennapi dolga nem munkai Figyeld meg, amikor Játszik, homokvárat épft, vagy a kedvenc babájának varr bőráncé, tarka ünneplő szoknyát, figyeld meg az arcán a felelősségtudat komolyságát és az elmélyűléstl A duzzasztógátat tervező mérnök arcán sem látsz több ügyeimet. Nem csoda hát, hogy a heti becsületesen elvégzett „munkája“ után fáradt teste kívánja a felüdülést ... — Gyertek, gyerekek — mondja az édesanyjuk —, készen vsn a víz, vár már, csak égy gőzölög : : : I konyhában Az édesanyjuk pnhaszavé, melegkezd aszszony, ruhájából a konyha Jó Illata árad. A vékony testecskékről lekerül a harisnya, a nadrág, az Ing, fehér bőrük halványan felvillan a hatvan égő fényében. Ilyenkor a csészék, a tányérok, a nagy szürke fazék és a sarokban álló fanyelű clrokseprü szinte hahotáznak. Milyen vékonykák a karjai, nézd ... I A melegvíz bugyborékolva kacag és a páré olyan puhán lengi körül a gyerekeket, mint a legfinomabb salyemkendő. A szappanhab buborékjai meg egyenesen megpnkkadnak nagy Jókedvükben. Tiszták lesztek kicsikéim, mondja az édesanyjuk, olyan tiszták, mintha ma születtetek volna... A telketek la tiszta less — gondolta magában, akit minden szombaton megfürdet az édesanyja, annak a lelke is tiszta marad. —du— C O • * * a legkönnyebb becsapni, aki bízik bennünk, akinek eszébe sem jut kételkedni. Miehal Pisár azt mondta a luőivnai szövetkezet elnökének (akinek szintén juttatott építőanyagot): — Az EFSZ-től szükségem van egy nyugtára, hogy az MNV bizonyos munkák és szolgáltatások fejében kifizetett a szövetkezetnek X összeget. A munkákat persze nem kell elvégezni, a szolgáltatások nem fontosak, a nyugta a fontos... A nyugtát megkapta, harminchatezer koronáról szólt. Két további szövetkezettel megcsinálta még ugyanezt a műveletet, és így a nyugtákra a HNB pénztárából 71 ezer korona készpénzt vett fel, amelyel önállóan gazdálkodott. Felmerül a kérdés, mindez hogyan volt lehetséges? Miért kaphatott ilyen nyugtákat a szövetkezetektől? A járásban bárhová ment, ismerték a nevét. Pisár volt itt, mondták az emberek, és ezt és ezt mondta... Fémjelzett neve volt, amelynek hitele van. Hitele van, igyekezett hát kamatoztatni a hitelét, mert ekkor már ..üzletember” volt. „Ügyes üzletember...” — Rendben van — mondta a falu cigányszármazású lakosainak, akik egészségtelen kunyhókban laktak és építkezni akartak a falutól kaptak házhelyeket, de az árát fizessétek ki előre! Az építkezni akaró cigányok a nyugták szerint 9700 koronát fizeiték Michal Pisáinak a házhelyekért, amelyeket azonban a mai napig nem kaptok meg.-Kaptak ellenben a fial, az ismerősei — ingyen. Hol itt a lelikílsmeret, kérdezhetnénk, hol a szocialista ember erkölcsi felelősségtudata? Ne felejtsük el: „üzletembernek” nincs, nem lehet lellklismerete, mert a haszonért dolgozik, és az üzleti haszon legtöbb esetben más munkája gyümölcsének a jogtalan megszerzéséből ered. S a szocialista ember erkölcse? Mi köze az üzletember típusnak a szocializmushoz? Mi köze Miohal Pisár magatartásának a szocialista erkölcshöz? I Diktátor születik Nem, az embereik nem buták, és nem is végletesen hiszékenyek, bizonyos ha-, tárokon túl. elvesztik a bizalmukat, felfigyelnek a jelenségekre és látni kezdenek. Miehal Pisár négy éves titkársága alatt nemcsak anyagi károkat okozott a társadalomnak. A legnagyobb kárt éppen azzal okozta, hogy az emberek elvesztették az iránta érzett bizalmukat. Vezető volt és méltatlannak bizonyult tisztségére. Felbecsülhetetlen erkölcsi károkat okozott. — Pisár elvtárs —, jöttek hozzá a HNB részére dolgozó brigádmunkások —, nem jól számolták el a fizetésünket. Megrövidítettek . . . Négy év alatt huszonnégyezer koronát „szerzett” a titkár a brigádmunkások fizetésének igazságtalan elszámolásával. Mit mondjon, most nekik? Mentegetődzön, mondja, hogy tévedés történt, beismerje, hogy ő is hibás? Akkor viszsza kell fizetnie a hiányzó összegeket. Miohal Pisár nézi az előtte álló embereket, elvörösödik a szeme, vérbe borul és villámokat lövell. Kiabálni kezd. Ki vagyok én, hogy gyanúsítani mertek ... Hát nem tudjátok, ki vagyok én?l Fenyegetődznl tanult. Majd én megmutatom nektek, rázza az öklét,... s a módszer bevált. Az emberek meghunyászkodnak. 1958 ... 1959 .,. 60 ... 61... Hosszú idő négy év, kedvező körülmények között az erőshangű és céltudatos falusi titkárból keménykezű diktátor fejlődhet ki ezalatt. Kedvező körülmények között ... A körülmények semmilyen esetben nem szabad hogy termékeny talajt nyújtsanak a helyi diktátorok születéséhez. És ha mégis? Hol vannak a kommunisták, akiknek a születő „oroszlánkölyölk” körömnyitogatására kötelességük figyelmeztetni a felső pártszerveket? Hol vannak a pártonkívüliek, a falu lakói, akik — ez természetes — semmilyen basáskodást nem kötelesek eltűrni. Luőivnán 1957—61 években a párt hatalmát Miehal Pisár sajátította ki magának. Igyekezett képviselni a pártot, Azért csak igyekezett képviselni, mert az erkölcsi helytállás, a társadalom érdekelnek a védelme, az emberiesség és közösségi gondolkodásmód — a párt alapvető programjának szerves részei — mindezek két kommunista elvtárs magatartását jellemezték. Nevezzük őket panaszttevőiknek ... Miohal Pisár oldalán álltak az összeköttetések, a diktátor által a falu lakóiba oltott félelem, a jogtalanul magához ragadott és érvényesített erőszak és az italozó ember gáláns bőkezűsége; a panasztevők oldalán az igazság, a következetes és megfélemlíthetetlen kiállás, a felelősségérzet és a jő ügybe vetett törhetetlen hit maradt. Miehal Pisár párttag volt, ők kommunisták ... (Folytatjuk)
