A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-05 / 31. szám
KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: í. Rejtvényünk első része, a nyíl irányában (zárt betűk: j, r, 1, 1, t). 12. Én latinul. 13. Egybehangzó verssorvégződés. 14. Kaszáló. 15. Icce hiányosan. 16. Város Észak-IOaszországban. 19. Város Spanyolodrszágban. 21. Az asszony. 22. Tövis hináyosan. 24. Bátor teszi. 25. Nem egész tíz. 27. Figura. 28. Európai nép. 30. Az az időköz, amidőn a nap a látókör alatt tartózkodik. 31. Soha németül. 33. Tárgysorsjáték. 34. Teher. 35. Orosz igenlés. 37. Eszméletét vesztette. 38. Akadémiai titulus fröv.). 39. Verdi opera. 41. A. H. A. 42. Máskép (zenében) olaszul. 44. Ha ugyan szlovákul. 45. Y. L. L. 47. Etel beceneve. 48. Vízsz. 44. 49. Táncmulatság. 50. Lantszerű, pengetés hangszer. 53. A fa része. 54. Vércsatorna. 56. Kelet-Európai nép. 58. Megszólítás. 60. L. I. 62. Férje. 63. A függ. 23. első három betűje. 65. Verdi opera (ékezethiba). 68. Bizet operája. 70. Azonos magánhangzók. 71. Menyasszony. 73. Fél millió. 74. Szemek (a levesben) szlovákul. Függőleges: 1. Elhantolni. 2. Ékezettel: mennyei. 3. Női becenév. 4. Férfinév. 5. Folyó a Dunántúlon. 6. Erzsébet Mária. 7. Felvigyázó. 8. Hibáz. 9. Vissza: Motel hiányosan. 10. Itt németi. 11. A. C. D. 17. Szlovák igenlés. 18. A függ. 44 folytatása. 20. Megtalál. 22. Málta betűi felcserélve. 23. Női név. 26. Kettő római számmal. 27. Öriás kígyó. 29. R. L. T. 30. Lángól. 32. Fedin közepe. 34. Pusztít. 36. Híres magyar költő. 38. Szerint szlovákul. 39. A veszteség. 40. A legmélyebb női hangnem. 42. ... man, kozák vezér. 43. Becsinált hús fűszeres lével. 44. A vízsz. 1. folytatása, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: k, k, n, ej. 46. Laoszi néptörzs. 47. Réz betűi felcserélve. 51. M. R. U. 52. Amerikai Egyesült Államok. 55. Ilona becézve. 57. Béke oroszul. 59. Vissza: pedagógus. 0. Ritka női név. 61. Másképpen szlovákul. 63. Nem tagad. 64. Vissza: ember latinul. 66. Kaszáló. 67. Tollforgató. 68. Címzés. 69. Mezőgazdasági szerszám. 72. Ékezettel cipész szerszám. 73. Miksa Endre. Előző rejtvényünk megfejtése: Szüntelenül merítünk a szovjet tapasztalatok kiaapdhatatlan forrásából. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. A 29. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek? Verő Lídia, Nyitra; Hegedűs Flóriánná, Strekov; Mészáros Éva, Deáki; Ktibesová Tereza, Bratislava; Balga Mária, Cebovce. a magyar a szlovákra. Emellett árnyaltan analizálja Sziklay a különbségeket s a szlovák szellemi életnek a provinciális vallásosságból és a nemesi patriotizmusból fakadó ellentmondásait is, különösen a felvilágosodás íróinál. Szerintünk a problémát még az is komplikálja, hogy hazafias öntudata csak a szlovák származású nemességnek volt, mely szemléletében lényegében azonosította magát a magyar nemességgel, s a későbbiek során ez az ideológia ellentétbe került a modern, burzsoá jellegű nemzeti eszmével. Mivel azonban a szlovák polgárság még a magyarnál is kisebb és gyöngébb volt, egy-egy író nézeteiben és alkotásaiban számos ellentmondást, heterogén jelenséget találunk: összeütközik a haza fogalma a nemzetével, a feudális tradíció, a vallásos elfogultság komplikálja az egységes szlovák nemzeti irodalom kibontakozását. Ehhez járul még az a tény, hogy a magyar nemesi uralkodó osztály nemzetiségellenes politikája miatt a XIX. században a szlovák nemzeti törekvések képviselői már gyakran taktikázásra kényszerültek, s az 1848-i fegyveres összeütközésig nem mertek nyíltan fellépni a „haza” ellen. Kisebbségi helyzetükből következett, hogy a többségi elnyomókkal folytatott harcukban később egyre inkább a szláv testvériség eszméje s a legnagyobb szláv nemzet, az oroszok birodalma felé tájékozódtak. A XIX. század szlovák irodalma erősen hasonlít a magyarhoz abban, hogy legjelentősebb képviselői a nemzeti politikai élet vezető tényezői voltak. Sziklay könyve egyúttal azt is megmutatja, hogy az ellentétek mellett bizonyos kapcsolat is volt mindig a szlovák és a magyar irodalom között, szinte valamennyi szlovák író tudott magyarul, többé-kevésbé ismerte az egykorú magyar irodalmi törekvéseket, s a tagadás mellett ösztönösen megnyilvánul a dialektikus egység is, mint pl. a szlovák klasszicizmusnak és romantikának a magyarokéhoz hasonló összefonódásában. 1848 és a Stűr-iskola problematikájával kapcsolatban Sziklay mintha óvatosan megkerülné a nyíit politikai állásfoglalást. A kérdés kétségkívül összetett jellegű: Stúrék követelései a magyar uralkodó osztállyal szemben jogosak és igazságosak voltak; szubjektív jószándékuk azonban nem változtathat azon az objektív tényen, hogy a forradalommal szemben az európai reakció egyik fő fészkét, a bécsi udvart támogatták. Csak a provinciális jellegű nacionalizmussal magyarázhatjuk azt, hogy Bécs félre tudta vezetni őket anélkül, hogy a forradalommal szemben tett szolgálatukért a jutalmat is biztosította volna, s hogy a közvetlen elnyomó, a magyar nemesség nacionalizmusa el tudta előlük takarni a hatalmasabb elnyomó, a Habsburgok politikájának igazi lényegét. Ezzel kapcsolatban arra szeretnénk rámutatni, hogy a humanista jellegű messianizmus más elnyomott nemzeti kisebbség irodalmában is törvényszerűen jelentkezik. Szakszerű alapossággal írta meg Sziklay a XX. századi szlovák irodalommal foglalkozó fejezeteket is. A mű legjobban sikerült íróportréjának a Pavol Országi! Hviezdoslavról rajzoltat tartjuk. Saját kutatásaira és elemzéseire támaszkodva Hviezdoslavról mond Sziklay legtöbb újat, s költészetéről a hasonló jellegű szlovák nyelvű kézikönyveknél átfogóbb és mélyebb értékelést nyújt. Az ' újabb szlovák irodalmat bemutató részben néhol csupán a sorrendet és az alfejezetekre osztást kifogásolnék. Ügy véljük, hogy Ivan Krasko és Vladimír Roy túlságosan előre kerültek (közvetlenül Hviezdoslav után, Kukuőín elé), a régebben elhunyt, ma már klasszikusnak számító Jilemnicky prózáját pedig mindenképpen a ma is alkotó Poniőun előtt kelle-: ne tárgyalni. A felszabadulás utáni irodalomban Peter Karvaé inkább megérdemelne egy önálló fejezetet, mint Dominik Tatárka. A könyvet a felhasznált irodalomnak' minden szakember és érdeklődő számára sokat nyújtó értékelő bibliográfia, a szlovák irodalomból magyarra fordított művek jegyzéke s egy újszerű kísérlet, a magyar és a szlovák irodalmat összehasonlító részletes időrendi táblázat zárja le. Sziklay László könyvének megjelenése fontos esemény a magyar-csehszlovák kulturális közeledés történetében, s betetőzése a szerző eddigi életművének, mellyel egy fontos szakterületen szolgálja a nacionalista nézetek elleni küzdelmet. Mindenképpen aktuális és hasznos volna egy hasonló szlovák vagy cseh nyelvű kiadványban bemutatni a magyar irodalmat is a csehszlovák olvasók számára. CSANDA SÁNDOR
