A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-05 / 31. szám
» • • A szükség törvénye diktálja A Csehszlovákul «agyér Dolgozók Kultúregyeaületének hetilapja. Megjelenik tuinden vasárnap. Főszerkesztő Mejor Ágoston. Szerkesztfiblzotizág: Egri Viktor. Dály Iván. Synrctlk József, Lőrinci Gyula Mácz József Ozzva ú Árpád dr. Szabó Rezsó. SzerkezztózÓg: Bratfzlave, Jese.izkého 9. Poztaflók C-39S. telefon 533-04 Terjeeztl a Posta HIrlapszolgáiata, alófizetóseket elfogad minden postahivatal ás levétkézbesitó. KBitóidra szóló elOflsatóseket elintéz: Pótlovat novlnovy áfád, vfvaz tlskn, Jiudfii ská ul. 14. Prnha. Nyom|a a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39.— Kőt, egész évre 70.— K6s. Kéziratokat nem OrzBnk meg és nem kBIdflnk vissza. K-21*2r.315 Közlemény Rudolf Strechaj elvtárs haláláról Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a köztársaság kormánya és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége mély megrendöléssel közli, hngy Rudolf Strecbaj elvtárs, a CSKP KB politikai Irodájának pótagja, az SZLKP KB ta^fa, miniszterelnök helyettes, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, 48 éves korában július 28-án Prágában meghalt. Rudolf Strecbaj elvtárs munkáscsalád fiaként 1914. július 25-én Cacbticén született. Nyomdásznak tanult ki. 1935-ben belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Tevékenyen dolgozott a Szovjetunió Barátainak Szövetségében. Amikor Szlovákia fasiszta uralom alá kérőit, Rudolf Strechaj elvtárs azonnal könyörtelen harcot kezdett hazája felszabadításáért. 1941 és 1943 között illegális tevékenysége miatt bebörtönözték. 1944-ben aktívan részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben ét a szlovákiai partizénbarcokban. Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása ntán Rudolf Strechaj elvtárs visszatért a politikai munkához. A CSKP X. kongresszusán a CSKP Központi Bizottságának tagjává. 1958-ban pedig a CSKP KB politikai irodájának póttagjává választották. Rudolf Strechaj elvtárs az utóbbi években a Csehszlovák Szocialista Köztársaség miniszterelnök-helyettesének és a Szlovák Nemzeti tanács elnökének funkcióját töltötte be. A rábízott felelős tisztségekben mint példás kommunista fáradhatatlanul és áldozat készen dolgozott. Csehszlovákia népe sohasem feledkezik meg Rudolf Strechaj elvtársrél, aki egész életét a munkásosztály ügyéért ét hazánkban a szocializmus győzelméért vívott harcnak szentelte. Rudolf Strechaj elvtárs neve örökre belrödott Cseh Szlovákia Kommunista Pártjának történetébe. Tisztelet emlékén ekl A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ELNÖKSÉGE CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Ami előrelátható és várható volt — bekövetkezett) A szovjet kormány vasárnap bejelentette: habár a Szovjetunió az elejétől arra törekedett és ma is arra törekszik, hogy a minden időik legembertelenebb fegyverót, a nukleáris fegyvert helyezzék törvényen kívül és semmisítsék meg a jelenleg felhalmozott különböző bombákat, mégis kénytelen leszt a legújabb típusú szovjet atomfegyvereinkéi kísérleteket végezni. Ezt a lépést a szükség törvénye diktálja, a szovjet haza és nép védelmének törvénye! Sőt mind ezen túl kényszeríti a szovjet kormányt a szocialista tábor országainak, valamint a semleges államok népeinek oltalmazása, s nem utolsó sorban a vllágbéke megvédése is, a mindenre elszánt háborús gyújtogatókkal szemben. A Szovjetunió kormányának évek hosszú során kifejtett erőfeszítései, amslyek a nukleáris fegyverek azonnali betiltását szorgalmazták, közismertek, hogy ezek az igyekezetek mindeddig hiábavalóknak bizonyultak, azért a NATO-hafalmak, de elsősorban az Egyesült Államok a felelősek. Ezek minden egyes esetben, minden tárgyaláson és konferencián — akár az ENSZ talaján, akár ezen kívül, mindent elkövettek, hogy a szovjet kezdeményezések sikertelenek maradjanak. Hiszen az angol és amerikai küldöttség, a jelenlegi genfi tlaennyolchatal ml konferencián is elvetete a nyolc neutrális állam atomfegyver betiltást javaslatát, amelyet pedig a Szovjetunió hajlandó volt tárgyalási alapul elfogadni. Egyre a helyi ellenőrzési bizottságok szükségességét szajkózzák oktalan madarak módjára, pedig az amerikai atomtudósok legutóbbi, sajtéban Is napfényt látott a nyilatkozatai után erre szükség nincsen. A jelenlegi mérőműszerekkel mindennemű nukleáris robbantás — föld alatt vagy föld felett — megállapítható. Nem kétséges, hogy mikor Washington és London — Párizséról nem Is beszélve — az ellenőrzés fedőelme alatt megbúvó szovjetellenes kémkedés legalizálását követelik a szovjet kormánytól, tudatosan szabotálják az atomfegyver betiltására irányuló nemzetközi törekvéseket. A nyugati imperialisták ugyanis nemcsak a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen, hanem a politikai és gazdasági függetlenségükért küzdő népekkel szemben — Ázsiában, Afrikában és Latln-Amcrikéban egyaránt — az atomfegyvert mint zsaroló eszküzt, a végsó esetben pedig mint utolsó érvet akarják felhasználni. Ezért nem érdekük a megegyezés, azért végeztek már eddig több mint kétszáznegyven nukleáris robbantást föld és víz alatt, valamint az lonoszférábaa is. Washington különben sem titkolja, hogy a mostani Karácsony szigeteki, de főleg a Johnston szigetek feletti, az tonoszférában végrehajtott robbantások azért lettek megvalósítva, hogy az USA katonai fölényt vívjon ki a Szovjetunióval szemben. És itt önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon miért akar az USA katonai fölénybe kerülni? Hiszen a Szovjetunióról, mindenki tudja, hogy nem akar háborút! Hogyan Is akarhatna? Hiszen a kommunizmust, a háború nélküli világot építi! A felelet nagyon egyszerű: csak az akar egyre több fegyverre szert tenni, aki ezeket a fegyvereket tel is akar- I» használni, azaz: aklnok rossz szándékai vannak. Ami pedig az USA és Nagy-Britannja kormányait illeti, azoknak bizony sohasem voltak jó szándékai a Szovjetunió, vágy akár más szocialista állam Irányában. Az amerikai és angol, szinte hisztérikusan antikommunista és szovjetolleues beállítottságú uralokdú körök egyre fokozódó fegyverkezése a háborús készülődései végül is arra kényszeríti a szovjet kormányt, hogy levonja a megfelelő következtetéseket és megtegye határainak védelmére szltksé ges lntézkedéteketl Ogy véljük, hogy nemcsak a szovjet emberek, hanem valamennyiünk emlékezetében még túlságosan él 1941. Június 22-ike, amikor Hitler horogkeresztes hordái a Nyugat kárörvendő újfongága közepette álnokul megrohanták a Szovjet uniót. Hasonló helyzetnek pedig nem szabad még egyszer előállnia. A mélt hibáinak nem szabad megismétlődnie! Ezt nagyon jól tudja a szovjet kormány — és éppen ezért határozta el az újtípusú szovjet atomfegyverek kipróbálását! Mert hát végeredményben mit is várhat a Szovjetunió az olyan politikai partneroktól, akik úgy írnak és beszélnek, mint Herr Michael Hegele, a stuttgarti „Aussenpollka“ elnevezésű nyugatnémet kormánylap hírmagyarázőja. Hegele úr ,,A diplomácia és nukleáris csapás vitathatatlan szűk ségessége“ című írásában a Szovjetunió ellen folytatandó nukleáris háború szükségességéről és hasznosságáról Ír. Cinikusan tanácsolja a „szabad világ" vezető köreinek, hogy a nukleáris csapás előtt legyenek képmutatók, játsszák meg a békére törekedés politikáját, hogy Így áltassák el a Szovjetunió és a szocialista álamok éberségét, azután pedig használják ki a „meglepetés mozzanatát“, tanácsolja Herr Hegele. Mintha Adolf Hitlert hallanánk! —sl— Ezek és ezek ellen kei! 'védekeznünk
