A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-29 / 30. szám
Csendesein fodrozódik a Keleti-tenger vize, amint hajónk a Finn-öböl vizét szeli. Finnország fővárosa, Helsinki felé tartunk. A várost hajóval a legkellemesebb megközelíteni, minthogy egészen a tenger partján fekszik. Már látszik a város. Közvetlenül a kikötőtől jobbra előttünk magaslik a híres Soumenlitma vára, karcsú fehér ■ világitő tornyával. Most egy szűk kis szoroson haladunk át, és máris elébünk tárul a finn főváros. Sőt, azt mondhatjuk, hogy egyenesen a város közepébe érkezünk. Helsinkj arról nevezetes, hogy a világ legészakibb fővárosa, túl az északi szélesség 60. fokán. Ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint Grönland déli csúcsa, vagy a szibériai tundravidék. A földrajzi körülmények miatt az idegen azt hinné, hogy nagyon zord, szinte állandóan jeges vidékről van szó. De aki ott járt, az tudja, hogy nem így van. összehasonlítva az említett vidékekkel, egész Finnország éghajlata sokkal enyhébb. Ezt a Golf áramnak köszönheti az ország, elsősorban Dél-és Közép-Finnország. A tél így is jó hét hónapig tart, s a leghidegebb hónapban, februárban még délen is mínusz 7—8 fok az átlagos hómérséklet. A finnek rövldebb ideig élvezhetik a virágokat és zöld lombokat, mint a délibb fekvésű országok; a tél hosszú, a tavasz esős. Csak május végén, Június elején kezdenek zöldeni a lombos fák, s a szeptemberi fagyokra már lehullajtjáík leveleiket. A nyár azonban igen rövid. Már az augusztusi hajnalokon kékes köd jelenik meg a tavak felett, s ez a köd ■a fény és meleg tovatüntének előhírnöke. Augusztus végén pedig többnyire már fűteni kell. Helsinki a Finn-öböl délre kiugró kis földnyelvén épült. Tulajdonképpen a legfiatalabb főváros Európát an. Azt szokták mondani, hogy Helsinki olyan, mint egy szép asszony, aki fiatalabbnak látszik koránál. Valóban, a város arcán a fiatalság frissesége látszik, megjelenésiében energia van és erő. A szép asszonynak alig vannak szeplői. Helsinkiben keresve sem találni ódon negyedeket, pusztuló várromokat, vagy zeg-zugos utcákat — az elmúlt évszázadok nyomai szinte sehol sem látszanak. Ez a város nem lakói elhatározásából, hanem királyi parancsra született. Gusztáv, svéd király a XVI. század derekán elrendelte, hogy a finnek kikötővárost építsenek, hogy megtörje a Hanza-városok uralmát a Keleti tengeren. A gyors lebonyolítás érdekében parancsot adott négy finn város Lakóinak, költözzenek haladéktalanul oda. De ez nagyon nehezen ment. A város bölcsője a Vanta folyó torkolatánál ringott, tehát eredeti helye a maitól mintegy öt kilométerre feküdt. Első formájában Helsinki igen szerény jelenség volt, hosszú évtizedeken át mindössze 4—5000 lakosa volt. Igaz, hogy a kis város már kezdettől igen sok viszontagságon ment át. Pusztították ellenséges hadseregeik, pestis és tűzvészek — háromszor vált üszkös romhalmazzá, mert házalnak javarésze fából épült. Helsinki kétnyelvű város A lakosság kb. 90 százaléka finn, mintegy 10 százaléka svéd. A feliratok is majd mindenütt két nyelven olvashatók. Finnek és svédek között egyébként alig találni különbséget, a városban uralkodó a szőke haj és a világos arcszín. És az emberek egyformán barátságosak és segítőkészek. A fa mellett a víz az, amiből sok van. Közismert, hogy Finnországot az ezer tó országának nevezik. A tavaik száma azonban nem ezer, hanem — bármilyen hihetetlennek tűnik — 70 000 a kisebbeket nem is számítva. Szigetjeik Is ezerszámra vannak, Helsinkitől délre, keletre és nyugatra is százával láthatók a klsebb-nagyobb sziget-Észak fehér varosa j Strandoló linn nó Finn dolgozó
