A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 4. szám

Téli üdülés

Vastag gyapjóból kötött kabátka. szőrmesallérral

* SzArmebéléses ballonkabát és bétnyolcados plOsskabát, Mindkét öltöxetet sxövetpantallö

Melag vastag gyapjúpulóverek nélkölösbatatlen darab|at ax üdülök rnhatárénak

JE gyre többen vannak, akik télen a hegyekben töltenek pár napot. Természetesen Ide megjelelő öltözet kell: slnadrág, viharkábát, szörmebéléses szvetterek, flanellblúzok, sapkák, sálak, stb.

Kedves olvasóinknak szeretnénk segíteni, amikor néhány sportos öltözetet mutatunk be.

Igax ax, hogy apró bosszúságok megkeseríthetik égési napunkat, kicsi örömök pedig égési napi közérzetünket kellemessé vará zsolhatják. Általános életérxésünket a napok sxllrke kis eseményei hatéroxxák meg. Hogy exok ax események milyenek, abban nagyon sok szerepe van embertlrsalaknak, akikkel naponta érintkezünk, odahaza, munkahelyen, utcán, villamosban, üzletben, stb.

Könnyed nemtörődömséggel legáxolhatjuk valaki másnak egésx napi jéhangulatát, de épp ilyen könnyedén, fáradság nélkül fakaszthatunk örömet is. Miért no törekednénk hát inkább ax utóbbira 7

KI ne őrizne egy-egy kedves emléket, néha egészen ismeretlen emberekről, akik a kellő pillanatban nem haboztak, hogy segítségünkre legyenek.

Karácsony előtt történt, mikor a háziasszonyok különféle szatyrokkal felszerelve Jártak üzletről üzletre, — ide most narancs Jött, ott gyönyörű hízott pulykát kapni, amoda remek magyar borok érkeztek — legyen együtt minden, ami szem-szájnak Ingere, mert Ilyenkor még azt Is elkapja a sütés-főzési láz, aki máskor nemigen állja a tűzhbly melegét. Volt is szédítő forgalom, ám ennek ellenére végül mégis mindenki beszerezte, amire szüksége volt. Jémagam Is 1Ő- tottam-f ütöttem; eredménnyel, csupán egy valami okozott még gondot. Sehogysem sikerült elcsípnem egy üveg olajat, ami feltételnül kellett a rántott hal elkészítéséhez. Jártam az olaj után nap mint nap, de az üzletekbe hol még nem jött, hol már nem volt — mintha bújécskál játszott volna velem.

A Dala téri fi) önkiszolgálő boltban Guzikovska Lujza pénxtárosnőnek feltűnhetett mindennap éjből elszontyolodó képem, mert egyszer, mikor már végképp kezdtem lemondani róla, hogy a rántott hal olajban sercegve sül majd szép pirosra, odaszél nekem fizstés közben:

— Délutánra olajat várunk, tessék benézni.

Már a remény is felvillanyozott, hát még mikor a kellő időben ' beállítva az üzletbe, csakugyan meg Is vehettem az áhított olajat.

Nagy örömömben meg is feledkeztem róla, hogy még porcukorra is szükségem lenne, s csak otthon, az utolsó pillanatban fedeztem tel a mulasztást. Rohanok is vissza, mert ha elkések, már csak ünnep után vehetem mag. Jókor érkeztem még, de a pulton porcukrot nem láttam. Másik üzletbe

szaladni aligha lenne idő. Tanácstalanul álldogálok és mérlegelem, hogy majd házilag török porcukrot. Záráshoz készülnek, én is Indulni akarok, mikor Sskupll Éva, az egyik fiatal eláruslténö hozzám lép és érdeklődik, hogy mit keresek.

— Porcukrot, de látom, hogy nincs.

— Azonnal hozok a raktárból, már égy látszott, nincs rá szükség, csak ünnepek után rakjuk ki.

A halat kisüthettem volna zsírban, porcukor! is törhettem volna magam, mozsárban. Azóta már meg la feledkeztem volna a jelentéktelen, kedvem elleni dolgokról. De Guzikovska Lujza és Szkupil Éva emberségről valló apró szívességéről nem. Ezen talán az csodálkozik a legjobban, aki kedvességével örömet szerzett. Hiszen ax olyan természetes, ugy-e7

Észrevétlenül megszépíthetné minden napunkat, ha ezt mindnyájan természetesnek és érvényesnek találnánk magunkra vonatkoztatva Is. 0. K.