A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 4. szám
I udolf Pavlik a poprádi vagonf/ / gyár egyik megmunkáló csar- M nokának a technikai vezetője. • ^ Ha azt monanám neki: — Pavlik elvtárs, te a Jövő embere vagyt — bizonyára nevetne. Miért, — kérdezné, — miért lennék a Jövő embere? Minden, amit csinálok, olyan természetes... Ez az, mondanám én, ez az Pavllk elvtérs, hogy természetes... Huszonhat éves, magas, barna fiatalember. A beszédmodorban, taglejtésében és mosolygós magabiztosságában van valami nagyon rokonszenves, az ember szívesen beszél vele. Bármiről, még az üzem dolgairól is, pedig pz most kényelmetlen beszédtéma. — Bírálták magukat, hogy az évi tervüket nem teljesítettél^ — Igen, a múlt évi tervet nem teljesítettük ... — Miért? Egy pillanatig fürkészve néz, majd szeme véglgsikliík a gyércsarnokon, a megmunkálógépeken, belenéz a hegesztőelektródák füstjébe, és újra visszatér reém. — jöjjön veleml — mondja. Átmegyünk a szerelőcsarnokba. Három kész és nyolc szerelés alatt lévő, modern ötventonnás tehervagon áll a csarnokban a síneken. Meleg ruhába öltözött, kesztyűs férfiak dolgoznak rajtuk; a csarnokban mínusz 4—5 fokos a hideg. Az egyik vagon mellett vaspálcákból összehegesztett kosárban deszkadarabokat és kokszot égetnek. A tüzet emberek ülik körül, melegednek. Háborús kép; egy őrjárat katonái vagy partizáncsoport pihenő közben. — A háború alatt így készítették a Szovjetunióban a németek elől Ázsiába telepített üzemekben a tankokat — jegyzi meg —, sőt még rosszabb munkafeltételek mellett, szinte a szabad ég alatt... Neki Is a katonák jutottak az eszébe; a szovjet traktorgyárak tankokat gyártó munkásai Is harcosok voltak. — Igen — mondtam —, de azok a tankok végigrohanták Európát és győztek.. .1 — El tudja képzelni ezekről az emberekről, hogy ők nem akarnak győzni? A ml vagonjaink is ott dübörögnek sok ország vasútvonalain ... Ragyogó piros pont repült át a csarnok levegőjén. Mint egy hullócsilag ... Ha nem ropogna fel egy légnyomásos sízegecselőpisztoly — még ez is kemény harcra, gépfegyverre emlékeztet — azt hinném, képzelődöm ... Ojabb piros csillag repül a hűvös, füstös levegőben... A szegecseket elektromos kemencében hevítik, és a kemencétől tíz méterre szegecselnek velük. A hevítőkemence kezelője vasfogóba fogja a vörösen izzó szegecset és odadobja a szegecseidnek. Ballisztikus görba alakú ívet ír le az Izzó piroskalapos vasdarab. A szegecselő rézmozsárhoz hasonló vasedénybén elkapja, a helyére Illeszti és felropog a szegecselő pisztoly. — Nem túl biztonságos újítás ... — Nem, sőt veszélyes és a biztonsági előírások ellenére csinálják. Egy dologra gondolnak! Ha nem így dolgoznának; minden szegeccsel húsz métert kellene futnia egy embernek. Átmeneti korszakot él az üzemünk. Fel van már építve két új csarnokunk, nagyobbak és modernebbek, mint a mostaniak, ott kedvezőbb munkafeltételeink lesznek. Rudolf Pavllk — Hát igen, Pavllk elvtárs, elhiszem, hogy győzni akarnak. De a tervvel mégis bajok vannak. Hol hát a hiba? Mosolyog és megrázza a fejét, ahogy rám néz. — Bizonyára hallott már az objektív nehézségekről. Hát persze... Járt már olyan üzemben, ahol beismerték, hogy a terv nem teljesítéséért ők a felelősek? Ugye, nem. Na, de komolyan... Több üzemmel működünk együtt és nem kapjuk meg tőlük a megrendeléseinket. Nem kapunk anyagot. Nehéz lenne megtalálni az okát... Talán az anyagbeszerzőink hibásak, kényelmesek, talán a kohóipar ... — Mit tesznek annak az érdekében, hogy ennek ellenére Is ... Most nagyon komolyan nézett rám, szemében a tűz körül ülő emberek tekintetét véltem felfedezni. — Ide figyeljen 1 Karácsony előtt váratlanul alkatrészeket kaptunk, amelyek lehetővé tették a munkát. A munkások közül értesítettük, akiket tudtunk; jöjjenek dolgozni 1 Az ünnepek alatt teljes ütemben dolgozott a(z üzem ... Közben visszakerültünk a megmunkálócsarnokba, az egyik esztergapadon egy aranybetűs kék zászlócskát fedeztünk fel: Szocialista munkabrigád. — A régi gépem — mondta Rudolf Pavllk. — A zászló is a magáé? A 152-bs részleg hegesztői — Részben... 1959. május elsején kezdtünk versenyezni. Hárman, én voltam a brigádvezető. Egy év múlva Itt függött a kék zászló az esztergapadomon, ö, nem volt könnyű kezdeni... Akkor nálunk még senki sem tudta, mi az a szocialista munkabrigád, Ismeretlen dologba fogtunk, nem tudtuk, ml lesz a vége. Látod, gondoltam, ezért vagy a jövő embere, mert belekezdtél. — És ma ml vám. J brigáddal? — Stano Wehrbauer a vezetőjük és tízen vannak. Én technikai vezető lettem a volt munkahelyemen. Esti ipariskolába iratkoztam és úgy tudom, a részlegek közötti együttműködést kidolgozó kooperációs osztály vezetője leszek. Sokat beszélgettünk még, felesleges lenne elmondanom az egészet. Csak a lényegre, a Rudolf Pavlík féle embertípus lényegére szeretnék rámutatni. Etz az embertípus elméleti jellegű vezető- és irányító munkáját gyakorlati alapokba építve kell hogy végezze. Rudolf Pavlík a gyakorlatból lépett az elméletbe... Ez az ember kell, hogy a fizikai dolgozó érzékeivel érezze a problémákat. Rudolf Pavllk a saját bőrén ismerte meg az üzem nehézségeit... Ez az ember, kell hogy munkatársai érdekelt, az egész társadalom érdekét figyelembe véve gondolkozzon. Rudolf Pavlík szocialista munka brigád vezetője volt. Kell, hogy bízzon az időben, amelyik előttünk áll. Rudolf Pavlík bízik, mert sokat és szívesen mosolyog. DUBA GYULA
