A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 3. szám
ROSEMARIE SCHUDER: A boszorkány fia Keppler Jánosnak, a császári matematikusnak anyja Kristóf fiánál, az őlomöntő mesternél él a Württemberg! Leonbergben. Annak idején korán ment férjhez, férje könnyelmű, ledér természet volt, csadődott Kristóf fiában is és most, hetvenedik életéve körül ijesztő életalkony vár reá. Kátherll, aki anyai szívének egész szeretetével a Linzben élő bölcs Hänsli (Johann Keppler) felé fordul, kitünően ért a gyógyfüvekhez és mindenféle, belőlük készült Italokhoz. Ez abban a korban elég volt ahhoz, hogy boszorkánysággal gyanúsítsák. Szorongatottságában az anya egyedül János fiánál, Linzben talál menedéket. Amikor azonban hazatér, Kristóf fia, aki polgári előmeneteléért aggódik és Eidam Binder, aki lelkészt állását félti, könyörtelenül kiszolgáltatják az ellenséges hatóságnak. Kínos (kihallgatások következnek számára, majd végül elhatározzák kínvallatását Is. Kepplernek, aki hasztalan igyekszik a császári udvarnál anyja perének megszüntetését elérni, személyesen kell Leonbergbe sietnie, hogy őt a legrosszabbtól megóvhassa. Anyja érdekében hatvanoldalás védőiratot szerkeszt és végül a stuttgarti főtanácsnál (Oberrat) eléri anyja felmentését, aki azonban nemsokára ezután meghal. Rosemarie Schuder az érdekes anyag alapos feldolgozása érdekében csupán a boszorkány-per éveire korlátozza regénye anyagát és cselekményét. Ezek az évek Kepplert egyébként működése tetőfokán mutatják be. De a regény koncepciója természetesen így az anyja élete és halála körül kristályosodik ki. Bármennyire átjárja és megrázza is anyjának meggyanúsftása és vád alá helyezése, a különben is ellenei irigységétől és türelmetlenségétől gyötört fia, Keppler János életét, mégis elsősorban az anya sorsa, szenvedése és állhatatots kitartása az, ami az olvasó érdeklődését elsősorban leköti. Az írónő az anya alakját, akiben természetes jámborság bátor életrevalósággal párosul, kitűnően rajzolta meg. Keppler tudományos működése és pályája csak annyiban nyer művészi ábrázolást, amennyiben segít kialakítani a fiú képét, anyja jóságos és szerető fiáét, a hivő-toleráns kutatóét, aki a babona és kegyetlenség világával bátran, bár nem belső kétely nélkül, száll szembe. A szerző rendkívül gazdag, történeti anyagot használt fel regénye megírása közben s nem is tudott minden fölösleges elemről lemondani. Számos mellékcselekmény csak arra szolgál, hogy történeti illusztráló figurákat, amilyenek Clésel bíboros alakja, vagy a cseh felkelés folytán ismertté vált dr. Jessenius figurája, mutathasson be. A regény azonban ennek ellenére sem zuhan sehol se a csupán történeti anyagot referáló művek nívójára és a némileg magukban álló, a főcselekménytől izolált részletekben is érezteti az egész mű alapvető alakító koncepcióját. .Rosemarie Schudernak van érzéke a szcenírozásban, élénk dialógusokban beszélteti szereplőit és tud történeti és helyi koloritot teremteni fölösleges nyelvi archaizálás nélkül is. A magyar olvasó számára nem érdektelen, hogy Keppler János életének ezt az epizódját a mi Madách Imrénk is feldolgozta Az ember tragédiája első keppleri színében, amikoris Rudolf császár horoszkópot készíttetve a nagy csillagásszal, annak szemére hányja, hogy boszorkány anyját védelmébe veszi. De hiszen anyám ő, fölségem uram — feleli Keppler a császárnak, aki azzal zárja le a beszélgetést, hogy „A szentegyház fiam, igazabb anyád.. A mozgalmas történeti háttér rajzában sikerrel érzékelteti az írónő a személyes sorsnak a kor társadalmi viszonyaival való bonthatatlan összefüggését. Megjelenik előttünk a császári udvar diplomáciai művészete épp úgy, mint a Kelet- Indiai Társaság kozmopolita tevékenysége, avagy a cseh fölkelést létrehívó gazdasági és társadalmi viszonyok. S mindezt úgy tudja elénk eleveníteni a mű, hogy sehol sem érezzük az eredeti cselekmény' történeti anyaggal való túlterheltségét. Keppler János anyjáról szóló regénye Rosemarie Schudernek eddig legértékesebb műve. Fölényes anyagkezelése, a roppant történeti matériában való tájékozottsága és kitűnő íroművészete a történeti regény minden kedvelője számára melegen ajánlható művé teszik. KATONA JENŐ PETRIK JÓZSEF Itthon vagyok Itthon vagyok most, és az annyi, mintha ujjászülettem volna; hol a sajgó szív, mely falait a hazavágyás ostromolta? Itt van, itt muzsikál közöttünk, szűk otthonunk meleg körében. Ujjongó szív, apai s férfi izompajzs, gyengéd erejében. Lövésre, zajra éjszakákban sokszor megrezzent, ám sosem félt, most tudom, értetek volt bátor, teérted és a gyermekünkért. Hallgasd, hallgasd, tud még dalolni ereszd vállamra homlokodat. Hídcölöp, puskatus edzette, ám te puha vánkosként fogadd. És most ne gondolj gondjainkra: lakásínségre, pénzhiányra; viszontlátásunk örömében enyésszen el az élet árnya. Az este légy a régi kedves, lépjünk útjaink kezdetére, tavasz-korunkba, mikor szívünk virágba borult: hófehérbei Gyújtsunk mosolygást, zengös kedvet fellobbanásunk rózsás lángján, S jöhetnek holnap szürke napok, nem maradunk csupa-szív-árván. Mosollyal, kedvvel, öleléssel készüljünk fel a köznapokral Itthon vagyok most, és az annyi mintha ujjászülettem volna. Szellemes muzsikusok Mozart a „Don Juan“-t próbálta Prágában. Az egyenletes beosztású kevés hangszerrel Is tömören,• fényesen hangzó zenekarban csak a „Szobor“ megszólalásakor használta a harsonákat. A félelmetes rézfúvó-akkord többszöri kísérlet után Is hamis volt. Mozart udvariasan magyarázat kezdte, hogy a harsona-szólamot miképp kivánfa. A játékos rövid Ideig eltűrte Mozart okfejtéseit, majd Indulatosan így szólt: „Ezt így nem lehet fújni. Csak nem akarja ön jobban tudnt, mint én? I“ Mozart szerényen felelt: „Isten mentei Tőlem Igazán nem tanulhat. Adja Ide a szólamot. Inkább az operámon fogok változtatni." Bs otthagyta a csodálkozó muzsikust. • * • Egyik fónevű zongoraművész Chopin „Minutenwalzer“-ét (Perckeringő) látszotta a szokottnál hosszabban. A szünetben Bülow felkereste a zongoraművészt, s így gratulált neki: „Igazán szépen látszottad a Mlnutenwalzert. Ez életem egyik legszebb negyedórája volt...“ # • * A portugál király estélyt rendezett R o s s tni tiszteletére. A király szenvedélyes csellista volt és tudását Igen szerette volna az olasz mesternek . bemutatni. A jól rendezett estély fénypontja így a király csellójátéka volt. Néhány hang, akkord után mosolyogva fordult a király hozzá kérdezvén: „Nos, mester, mit tart a játékomról?“ Rossini előbb zavartan mosolygott, majd így válaszolt: „Egy királytól semmit sem szabad rossznéven venni. Aki kormányoz, jogot gyakorol, uralkodik és emberek sorsa felett ítélkezik, annak csellózni is szabad...“ « • f Strauss „Salome“ című — igen merész — operáját próbálták Nürnbergben. A karmester alig győzte a hibás bevágásokat, hamis Intonálásokat javltant. Közben jómaga is küzdött, hiszen a Salomé-hoz hasonló bonyolult partitúra alig akad. Egy zavaros helyen a partitúrában vélte a hibát felfedezni, mire a nézőtéren ülő Strauss ingerülten kiáltott rá az amúgy Is feldúlt karmesterre: „Hát én írtam ezt az operát, vagy ön?l" „Hála Istennek, ön!“ — üvöltött vissza a magából kikelt, szikrázó tekintetű dirigens ... 9. 9 9 Debussy egyik zenekari művét próbálták Londonban. A dirigensnek sok minden új volt, és zavarát elismerésével akarta fedezni, mondván: „Mester, ön valóban a ma művésze“. Debussy átlátott a karmester „bókján" és így válaszolt: „Lehet, hogy önnek a ma muzsikusa vagyok. Bn azonban a holnap, a jövő művészének érzem magam. Ha a karnagy úr odáig nem tud követni, jobb ha' most hagy el.. .*■ Feldolgozta: KÁNTOR A. 14
