A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
' 250 000 lakosú Luanda kikötője Ai afrikaiak szabadságmozgalmára a portugál gyarmattartók terrorral, pogromokkal, egész falvak felgyújtásával válaszolnak. Ebben a j háborúban nem Ismernek foglyot. A képen látható férfit néhány perc cél lefényképezése után agyonlőtték. ^, ... és terror Angolában Salazar fasiszta rendszere brutálisan elnyomja az angolai nép felszabadító mozgalmat. Ma már t :bb mint 40 000 portugál katona harcol Angolában. A lisszaboni kormány mit sem törődik az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének és a Biztonsági Tanácsnak határozatával, amely a közelmúltban elítélte a portugálok terrorját. A portugál kormány azt állítja, hogy Angola Portugália tengeren túli területe és hogy az ENSZ-nek nincs joga beavatkozni a tagállamok belügyeibe. A portugálok már 500 éve birtokolják Angolát. Az első 350 évben .egyébbel sem törődtek, mint a rabszolgakereskedelemmel. Jó néhány millió rabszolgát szállítottak ki Dél-Amerikába. Pontos statisztikát persze nem vezettek erről. Hozzávetőleges statisztikát csak a katolikus egyház vezetett. Az ország belsejében összefogdosott rabszolgák ugyanis pogányok voltak és törődni kellett a lelki üdvükkel. Luandában, a gyarmat fővárosában márványtrón állt a kikötőben, ezen ült a püspök, jobbjánál egy hordó szenteltvíz, balkéz felől az Írnok. Amikor a rabszolgákkal megrakott csónakok kifutottak a kikötőből, a püspök meghintette őket szenteltvízzel, s az írnok feljegyezte számukat. E tömeges „kereszténygyártás” alkalmával a megkeresztelték még csak keresztény nevet sem kaptak. Viszont meg kellett számlálni őket, mivel minden megmentett lélekért bizonyos díjat kapott az egyház a rabszolgakereskedőktől. Ma Angolában mintegy négy és fél millió néger és körülbelül 200 000 európai lakik. A portugálok, saját állításuk szerint, nem ismerik a faji megkülönböztetést, s a négerek elnyerhetik a teljes polgárjogot. Eddig azonban mindössze 30 000 nyerte el a polgárjogot, ezeket „asszimiláltaknak” hívják. Ahhoz, hogy egy néger asszimilálttá válhassék, szorgalmasan kell járnia templomba, európai módra öltözködnie, középiskolai végzettséggel és megfelelő vagyon nal rendelkeznie. Az így megszerzett polgárjogokkal azonban nem sokra megy, minthogy a fasiszta diktatúrában gyakorlatilag a fehér portugáloknak sincs semmiféle polgárjoguk. Az asszimiláltak lehetnek hivatalszolgák, esetleg munkafelügyelők az ültetvényeken és a bányákban. Amikor Angolában megindultak a felszabadító harcok, a fehér portugálok első dolga az volt, hogy programot rendeztek éppen ezek ellen az asszimiláltak ellen. A többi négerek, ha nincsenek alkalmaztatásban a portugál, amerikai, brit vagy nyugatnémet tőkeérdekeltségek kezében lévő ültetvényeken vagy bányákban, hivatalosan csavargóknak minősülnek, akikre munkötelezettség vonatkozik. Ez a munkakötelezettség évente 6—8 hónapig tart, s a fizetség érte gyenge élelem; kukoricalepény, banán, és vasárnaponként egy kevés hal. S miközben a felnőtt férfiak kényszermunkát végeznek, az asszonyok, gyerekek és az öregek siíány kis földecskéiket művelik. Ez az alapja a család ellátásának. Az iskolák, amennyiben egyáltalán léteznek, katolikus misszionáriusok kezében vannak. Az egészségügyről varázslók gondoskodnak. Ez az a civilizáció, melyet a portugálok Angolába hoztak. 500 évig tűrték az angolaiak ezt az uralmat. De most fellázadtak. Puszta kézzel, öreg muskétákkal és vasászpuskákkal, késsel, foggal és körömmel harcolnak a korszerűen felszerelt portugál csapatok ellen. S az ország északi részén már eddig felszabadítottak 175 000 négyzetkilométer területet. (t§) A portugál mérnökök csak fölfegyverezve mernek járni a gyárakban. Vége annak a legendának, mely arról akarta meggyőzni a világot, hogy idillikas nyugalom uralkodik Angolában. ^ Luandában, a gyarmat fővárosában sem érzik magukat biztonságban a portugálok. Még a kávébázba is magukkal viszik fegyverüket. Az angolai felszabadító harcok élén az Uniao das populacoes de Angola áll, melynek vezetője, Roberto Holden ma az angolai partlzáncsapatok parancsnoka.
