A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-24 / 25. szám

M tál ás különösen a kora tavas* tapas* talatai Évről évra taténak; na legyünk könnyelműnk, ne hanyagoljuk el a te f karménytermesztést! Márciusban, ápri­lisban ébesen bőgő borjak, visító malacok és sxalmát rágcsáló, sovány lovak intenek: takarmány nélkül nincs hús, nincs lej és ssir, nincs tarvteljesltés ás osztalék. Érti­tek, szövetkezetesek, nincs osztalék... ?l A Békében a jgépejk A múlt évben az albárl és a madi szö­vetkezetek a Béke EFSZ-ben egyesültek. A* előtt síig hallottál dicsérő szót a két szö­vetkezetről. ma a Béke EFSZ-ról a Járáson Is elismerőleg nyilatkoznak és kezdeménye zésük országos nyilvánosságot érdemel. Miért, mit csináltak? Takarményflgyben uta­zunk, nézzük, mit csináltak ezen a téren a BékébenI , Hát előazör Is szerveztek egy komplex gépesített brigádot, amely csak takarmány­­termeléssel foglalkozik. A huszonnégy tagó brigádnak két DT-Je, 11 kerekes és két uni­verzális traktora van. A vezetője Bogyai Jó­­zssf, Ottjártunkkor a lucernát takarították be és kaxlaxták meg a silórozsot vágták. A lucerna körüli munkák teljesen gépesítve vannak, és ezt a tényt csak az tndja érté­kelni, aki valamikor — milyen „régen” is volt, telén nyolc-tíz éve is van már — még kézi kaszával vágta naphosszat a rendet, utána forgatott, gyűjtött, petroncézett, a szá­raz lóherét hosszúnyelü vasvtUával felado­gatta a szekérre, majd a kazalra. Észre sem vesszük, bogy a hagyományos paraszti műn kék milyen nyomtalanul eltünnaek életünk­ből. A Béke-szövetkezetben a traktorok nem­csak levágjék a lucernát, de meg Is forgat­ják, összegyűjtik, a rakodás meg ágy törté­nik, hogy lassan megindul a Zetor az ösz­­szegerehlyézett takarmányrendek mentén, a maga után vontatott rakodógép felszedi a lucernát és a gumikerekű pótkocsira rakja. Az emberek csak elrendezik a kocsin, meg­rakják, hogy egyformán legyen megterhel«*, le ne billenjen és fel ne furdaljon « fé­nyárban ... Hortobágy? Hasonló kép, kicsiben. Sík vidék, egyenes zöld lapály, amelyet füzfasor határol a ho­rizont szélén. A legelő közepén gémes kát, néhány lé és legelésző tehéncsorda- A gu­lyás az út mellett, az árokban bevarósz; Ida húzódod a hűvös északi szál elöl. A rét a balonyl szövetkezet rétje, * tehe­nek a balonyl zzövetkezeteeeké. A gulyáé, Veres látván zzélesfpte arcú, idős ember. Kát fekete palija barátságos,^ nem ugatják meg as érkezőt, de Ővatos tartózkodásuk mindezek ellenére nehezen enged fel az idegennel szemben. Az egyiket, a fiatalabbat a vályá melletti nehéz kőhöz köti a gulyás, azt mondja, hogy túl buzgó, ekkor iz kerget né a teheneket, amikor nem szükséges. Ta­vasztól késő őszig kint vannak a tehenek a legelőn, nem kell nekik takarmány, Ici­­gömbölyödnek a rét kövér füvétől. Egyelőre nincs velük gondja a belonyiaknok . .. Kellemetlenkedik a Duna Medvén komor, gondterhelt arcok fogad­nak. Miért ez a feszültség? Nézze meg a Donét — mondja Horváth Mihály, a szövet­kezet elnöke —, nézze meg a hatért.. .1 A Duna töltéséről bizony vigasztalan lát­vány nyílik. Az árterület elöntve, koronáig vízben állnak a fűzfák. De nem ez a leg nagyobb baj, az árterületen nem okoz káro­kat a Duna. de a talajvíz .. . Csupa tocsogó, apró tavacska és tüppedfi iszap a határ, mindenütt elöbó|t a talajvíz. A takar­mány kintmaradt, két napig folytak a men­tési munkálatok, amit tudtak, megmentenek. Legnagyobb a kér az őszi é* tavaszi keveri takarmányokban, kimosta őket a víz. — Sok bajunk lesz a télen, és most is, amíg biztosítjuk a takarmáuyalapot — só­hajt Horváth Mihály. — Pedig biztosítanunk kelll • * • Három falu, különféle viszonyok és lebe tőségek, de mindenből agy végkövetkeztetést vonhatunk le: a takarmánykérdós előtérbe került, élvonalbeli problémává vált, amely­re fokozott figyelmet kell fordítsál. S ez már valami, biztosítéka annak, hogy Dél-Szio­­vákiában az állattenyésztés rövidesen az öt megillető helyre küzdi fel magét. DDBA GYULA (Prand) Sándor fölvétele) A balonyl réten gémeskút' vigyázza a gulyát Gépek, pulik a (Duna ■ Könnyen nevet Bogyai József — lucer­nakazlak állnak a háta mögött Bartalos Géza traktora után nem kell kézzel rakodni Térdig vízben gázol a rozstáblán Horváth Mi­hály 1 \ < 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom