A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-17 / 24. szám

falusi gyerek • Grammosx-hegység vidékéről Ax Ókori Hellasz büszkesége ex athéni Akropollsx Egyetlen ország sincs Itália kivételével, mely az európai kultúrtörténet oly számos emlékével rendelkeznék, mint Görögország. Ott vannak mindenekelőtt a hellén s az an­tik kor köbe vésett remekel: az athéni Ak­­ropolisz, Mykéné, Korinthosz, Delphi és Olym­pia romjai. A római korra többek között Ga­­lerlus diadalíve s a szalonikl rotunda emlé­keztet. Se szeri, se száma a bizánci kor épí­tészeti emlékeinek. A törökök után alig ma­radt műemlék: az lzlám nem engedte meg az emberábrázolást a képzőművészetben. Csak a mecsetek s a keleti jellegű romantikus szűk utcácskák, sikátorok emlékeztetnek a gyá­szos emlékű török elnyomásra. A görögöket, akiknek nemzeti életében nem sok nyomot hagyott a több évszázados török hódoltság, ma az amerikanlzálódás ve­szélye fenyegeti. Ez a „Snack—Bar“oknál (amerikai hüllőknél) a „Swimming-Pool”-ok­­nál (uszodáknál) és a danclngoknál kezdődik, s az élet minden területére behatol a váro­sokban. Hasonló Jelenség játszódik le többé-Galerius római császár diadalíve a perzsá­kon 303-ban aratott győzelem emlékére kevésbé a többi nyugat-európai országban is, ahová Görögország — földrajzi fekvése elle­nére — számítódik, Ámde kevés helyen olyan elterjedt az amerikai életforma, mint éppen itt. Ennek megvannak az okai. Elsősorban is Görögország gazdaságilag csaknem teljesen az USA és az amerikai monopóliumok kezé­ben van. Azonkívül a görög királyság a NATO tagja; amerikai tengerészekkel a nap vagy az éjszaka bármely órájában találkoz­hatsz Athénben, Pireuszban és egyáltalán mindenütt. A 6. US-flotílla, moly a Földközi tengert „ellenőrzi”, sorra látogatja az USA szövetségeseit ebben a térségbon. S így az­tán a görög főváros széles sugárútjain nem­csak az amerikai haditengerészet, de a kato­nai rendőrség tagjait Is ott látni. A görögök nem urak többé a saját otthonukban, tehetet­lenek a részeg, garázda amlkkal szemben, akik az idegenforgalmat Jelentik Athénben, Korlnthoszban, Mykénében, Olypiában, Delphi­­ben. A görög lakosság nagy részének hlhe-A nagy ami kis Szokratészt vásárol tetlen nyomora mellett aztán nem csoda, hogy a gyerekek tört angol nyelven próbál­ják egy-két drachma erejéig „megvágni” eze­ket a hivatalán turistákat . . . De nemcsak a gyerekek teszik ezt. A fel­nőttek is igyekeznek megtanulni az Ojvilág­­ból Jöttek nyelvét. Az Óvárosban, az Akro­­pollsz tövében, ahol a lakosság 22 százaléka analfabéta, akárhányszor találkozhatsz egy­­egy öregasszonnyal, aki „This way, please"! — „Ezen az úton tessék I" — szavakkal iga­zítja útba az idegent. Lehet, hogy nem tud­nak Irnl-olvasnt, sosem hallottak Homérosz­ról vagy Szokratészről, de kényszerűségből megtanultak néhány angol szót — nyilván a baksls reményében. Az Akropolisz oszlopai alatt utcai árusok igyekeznek silány gipszfiguráikat az idege­nek nyakába sózni. S ha egy-egy amerikai tengerész talán nem tartja ldomosnak, hogy egy pucér Afroditét vigyen haza valahová Ok­­lahomába, akkor a házaló „Do you like a little Sokrates?" — „Nem tetszene önnek ez a kis Szókratész?” — szavakkal kínálja er­kölcsösebb áruját. S így a mai Görögországban a nagy filozó­fusból „kis Szókratész” lesz. Az összes kis gipsz Szokratészek, Arisztotalészek, Demokrl­­toszok, Platonok, Homéroszok, Szophokleszek és Plutarkhoszok az óceánon túlra vándorol­nak. Hivatalos adatok szerint Portugália után Görögországban a legalacsonyabb az életszín­vonal egész Európában. Mintegy 200 000 em­ber munkanélküli, és több mint félmillió az idénymunkások száma. Nyolc millió görög közül több mint három millió nem keres többet napi nyolc drachmánál (2 cs. korona). Iparilag Görögország a kevéssé fejlett országok közé tartozik, kereskedelmi mérlege passzív, s a legfontosabb exportcikk, a dohány kivi­tele az utóbbi években egyre csökken. A me­zőgazdaság elmaradt, sok paraszt még ma Is sarlóval arat. Ezeknek a gazdasági viszo­nyoknak a következménye aztán a nagyfokú kivándorlás. A „nyugati életforma” védelmére azonban nemcsak a 6. US-flotllla van itt; a hazat reakció sem tétlen. Nyugat-Németország ki­vételével, amely fokozódó gazdasági befolyás­ra tesz itt szert, sehol sem látni annyi ka­tonát — a lakosság számához viszonyítva — mint éppen Görögországban, különösen a bol­gár határ közelében... Az emberben önkén­telenül is felmerül a kérdés: nem lehetne a fegyverkezésre kidobott milliókat inkább a nép életszínvonalának emelésére fordítani? — ta — \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom