A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-17 / 24. szám
vif#/ 0/'£'Z.<ZÍfr0L' A világ legnagyobb stadionja a Marcana Rio de laneiróban. Az 1950-as labdarúgó világbajnokságra építették. Z00 000 nézó ülheti körül a labdarúgó-pályát és mindnyájan tetó alatt vannak. A nem létező iolyő — Tlerral.., Tlerral.... — hangzott az árbockosárból a távoli partot kémlelő matróz öblös hangja. Az álom gyorsan elszállt a hajósok szeméből, mindenki a fedélzetre sietett. Az 1502. évet ünneplő, szilveszteri részegeskedésből hirtelen kijózanodó, tengerészek sóvárogva nézték a hajnali derengésben az ismeretlen partokat. Gonzaló Coelho portugál admirális távcsövével gondosan véglgpásztázta a ködből kibontakozó vidéket. Kikötésre alkalmas öblöt keresett. Parancsára a ctikorsüveg alakú hegy melletti öbölbe suhant a hófehér vltorlájú parancsnoki karavella,- majd a többi hajó Is horgonyt vetett a ésendes vizeken. Az admirális úgy vélte, hogy egy nagy folyam deltájánál tartózkodnak. Az új esztendő első hónapjáról mindjárt Januárra keresztelte a folyót és fgy kapta a kikötés helye a Rio dé Janeiro nevet. Ma is fgy hívják a Cukorsüveg-hegy mellett épült' világvárost, de a lolyö, melytől a nevét kapta, nem létezik. Sose voltl A portugál hajósok ugyanis az Atlanti-óceán egyik nagyobb öblében kötöttek ki annak idején . . í^íííííííííííSíííf; mmmmm PÜÉiltl i|f rx-x-x-ípíííííísíííí: A cukor keserű földje A hódító útra készült portugálok nagy zsákmányt reméltek az újonnan felfedezett földön. Tévedtek. A parton meztelen bennszülöttek fogadták az érkezőket. De ezek az őslakók nem viseltek aranyékszereket, nem díszítették magukat csillogó drágakövekkel. Minden „öltözetük” az arcukra mázolt néhány festékcsik volt csupán. Coelho fájó szívvel írta haza királyának, hogy ezektől az újonnan meghódított lakóktól legfeljebb életüket vehetik el, ám azzal nem sokra jutnak. A hódító portugálok nem szívesen vették tudomásul, hogy e földön nincs azonnal elszállítható zsákmány. Kénytelenek voltak némi befektetéssel vállalatokat alapítani. A bennszülöttekkel ugyanis nemigen boldogultak. A gyér számú őslakosság nem sokkal a fehér emberek megjelenése után, úgyszólván utolsó szálig eltűnt az áthatolhatatlannak tűnő őserdők mélyén. Az pedig rövidesen kiderült, hogy a dzsungelbe nem ajánlatos követni a menekülőket. Az újkor elején olcsó munkaerőben nem volt hiány. Afrika különböző vidékei, de különösen Szudán gondoskodtak utánpótlásról. Zsúfolásig megrakott rabszolgaszállltmányok keltek át az óceánon. A hosszú út alatt az ,,Sru” fele rendszerint elpusztult, de az életben. maradtak holtuk napjáig húzták az Igát, a fehérek cukorültetvényein dolgoztak keserű rabságban. A cukornád Brazília termékeny földjén évente tízszer Is dús aratást kínált. KI Is hasznéltákl A XVII. század elején egész Európa cukorszükségletét az Itteni ültetvények termése fedeztet A cukortermelés központja északkeleten alakult ki. A legfontosabb kikötő, ahonnan a cukrot Európába szállították, Salvador lett. A gyorsan fejlődő település ma Brazillá negyedik legnagyobb városa. Tfz méteres óriáskígyók Az őserdők nagy szerepet Játszottak Brazília történetében, és előreláthatólag a Jövőben Is komoly Jelentőségük lesz. A Földünk leggazdagabb vízrendszerét magába ölelő Amazonasz folyó parti dzsungeljeiben olyan ősi kultúrszinten élő embercsoportok élnek, melyekkel fehér ember még nem találkozott. Az expedíciók csak gondos előkészítés után léphetnek e rendkívül gazdag állatvilágot rejtő vidékre, melynek legjellegzetesebb állatát a bennszülöttek szukurijúnak hívják. Primitív nyelvükön e szó fejezi ki az elpusztulás fogalmát is. A szukurijú az óriás vízikigyók családjába tartozik és leghosszabb példányaik megközelítik a tíz métert. Az embert Is megtámadja, de áldozatait főleg a kisebb emlős állatok közül szerzi. Elhullott dögöt nem eszik, csak élő állatot. Áldozatát roppant szorításával fojtja meg. Először a fejét nyeli le és utána egy darabban az egész állat eltűnik a szukurijú torkában. Forró nyáridőben a kiszáradó vizek Iszapjába rejtőzik. Ilyenkor a vadászok könnyű zsákmánya, akik nemcsak bosszúból üldözik, hanem értékes bőrét Is felhasználják. Főváros az őserdőben Brazília szerte a világon kávéjáról és labdarúgásáról híres. Az előbbivel Import útján nálunk Csehszlovákiában Is találkozhatunk, az utóbbiakhoz a válogatottnak lehet szerencséje. A kávé-világbajnokságban, legalábbis ami a termesztést illeti, Brazília behozhatatlanul vezet. Többet termeszt, mint a. világ többi kávéültetvéenyel együttvéve. A kávé hazája, Brazília, Chilén és Ecuadoron kívül valamennyi dél-amerikai országgal határos. Nyolc és félmillió négyzetkilométeres területének tengerparti sávján él 65 millió lakosa közül 63 millió. Az ország területéhek túlnyomó többségén két négyzetkilométerre jut egy lakos. Az Amazonasz partjaitól Uruguays és Argentínáig a világ legnagyobb és talán legértékesebb kihasználatlan területe fekszik. E vidék természeti kincseiből csak mutatóban tárnak fel néhány szigetecskét, de mér ez is határozottan Jelzi, hogy erre fog mutatni a terjeszkedés iránya. Ez volt egyébként az egyik fő indítéka annak, hogy az ország közepén építsék majd fel az új fővárost. Már 1889-ben kijelölték a Golas államban a Corumba folyó partján a helyét, de csak 1946-ban foglalták törvénybe a felépítését. Aztán majdnem egy évtized telt el tervezgetéssel, míg végre megindultak a romboló és építő gépek ezrei. Irtották az őserdőt, bontották az Indiánok düledező viskóit és csoddálatos vonalú üveg és betonpalotáket emeltek e dzsungel helyén. A legjelentősebb létesítményeket Oscar Níemeyer. Brazília leghíresebb építésze tervezte, úgy ahogy merész fantáziájú művészek a Jövő emberének minden kényelemmel ellátott középületeit és lakásait elképzelik. Modern városnegyed Sao Paolúban
