A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-10 / 23. szám
NYÁRI VÁLASZTÉK Öltözködési tanácsadó taltkarcsúaknak Sovány» a klvülkötős, egyenes blúz. Egyenes szoknyát ajánlunk hozzá, kissé mo letteknek még a nadrág Is megengedhető, de lehetőleg a blúzzal azonos, nem túl világos színben. Kővárit: a sort mindenféle fajtája, a feszes pantalló, a bekötés blúz — különösen, he ujjatlan. Sovány» a mérsékelt böségű Ingruha (a felsőrészen és a szoknyán Is levarnott kis hajtásokkal) és a kisgalléros, klhajtós nyakmegoldás. Kővárit: a buggyos felsőrész, a puffos ujj és a húzott szoknya. Sövény» az egyenesvonalú kosztüm; egyszínű vagy aprómlntás szövetből, sőt a kosztüm anyagából készült, kissé magasított formájú kalap is. Kővárit az erősen suejfolt kosztümkabát, ennél is jobban az öves kosztüm, s a színek közül a legjobban a narancs, a piros és a rózsaszín. Sovány» a princessz ruha öv nélkül, vagy egészen keskeny, saját anyagából készült övvel, s ha már ujjatlan, akkor legalább a vállat fedje teljesen. Kövér» e vállpántns ruha, az elütő színű vagy anyagú öv, és minden fényes anyag, különösen a bársony. A „mostoha" Gyermeknevelés Hogyan kell viselkednie egy „mostohaanyának", hogy helyesen nevelhesse „mostoháját", s így se saját lelktismerete, se mások ne vádolhassák öt? A válasz, ha a lényegre akar tapintani, csak ezt tartalmazhatja: viselkedjék úgy a gyermekkel, mint ahogy egy Igazi édesanya viselkedik gyermekével. Merjen igazságos, méltányos, büntető, jutalmazó édesanya lenni. Mindig az, amire a nevelési helyzetből következően éppen szüksé van. Igaz, vannak szomszédok vagy rokonok, akik könnyen szájukra veszik a megbélyegző „mostoha" jelzőt, sokszor minden igaz ok nélkül is. Ez aztán olaj a tűzre. De az anyának, aki először elvált, utána Ismét férjhz ment, kétféle gyermeket kell otthon nevelnie. Erre azonban fel kell készülni. Céltudatos gyermekneveléssel elöbb-utóbb el lehet hallgattatni az előítéletekből származó hibáztató megjegyzéseket. Ehhez azonban mindenekelőtt az kell, biztosan hangzó Igent tudjon mondani legalább a kővetkező kérdésekre: Igaz-e, hogy egyformán szeretem az édes gyermekemet és a férjemét Is? Nem kedvezek Időnként, csak úgy egészen észrevétlenül, az enyémnek? Nem örülök titokban annak, hogy az én gyermekem jobban tanul, s nem éreztetem ezt a másikkal? Es így sorolhatnánk a kérdéseket, amelyekre feltétlenül őszintén kell válaszolni, mert különben semmiféle külső beavatkozással nem lehet rendbehozni az elromlott viszonyt, biztosítani a második házasság süllyedő halóját. Higgye el minden „mostoha", sokkal fontosabb, hogy ezekre a kérdésekre őszintén tudjon válaszolni, mint az, hogy fillérekig vagy csókokig „egyformán" bánjék a két házasságból kikerült, de együtt nevelődő gyermekekkel. Akik így mernek és tudnak édes mostohák lenni, azokat sohasem fogják a mostohaéág vádjával illetni.