A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
A Brandenburgi Kapu, Berlin «ximböluma Ax újjáépített Nímet Állami Operahéx Berlin' ben ex Unten den Llndenen ✓ angol—amerikai légitámadás-sorozat tökéletesen „elintézte" a Főpályaudvart. A sző szoros értelmében kő kövön nem maradt; beszakadt a csarnokok nehéz vas tetőszerkezete, felszakadtak a sínek, elpusztult a Jelzőberendezéshálózat. Még 1948/49- ben Is alig gondolt rá valaki, hogy valaha is el lehet takarítani a 30 000 köbméter romot és helyre lehet állítani a pályaudvart. Az egykori Drezdai Pályaudvar 1915-ben készült el. 1839-ben futott ki az első vonat Lipcséből Drezdába. Egy évvel később nyílt meg a magdeburgl vonal egy saját lndőházzal. Csak 1912-ben kezdtek hozzá — 14 éves tárgyalások után — a mostani pályaudvar építéséhez, mely már akkor Európa legnagyobb főpályaudvara volt s még ma is az. Monumentálisak a méretei. 320 méter hosszú az utcai frontja. Az utasellátó Igazi nagyüzem: 1200 alkalipazottat foglalkoztat. Átlag 440 vonatot Indítanak innen naponta, a Vásár Ideje alatt ez a szám 560-ra emelkedik. „Normális” napokon 120 000 utas veszi igénybe a Főpályaudvart. Ha valakinek elkalandozik a tekintete a hatalmas csarnokokban, s érdekelné, hogy „mit” lát odafönn, biztosan akad egy udvarias vasutas, aki megadja a választ: „ön a hosszanti csarnokok fölött kerek 1680 tonna vasat, 2500 köbméter faanyagot, 17 000 négyzetméter üveglapot és 114 000 kilogramm festéket látl” Az elbaparti Firenze Drezda, az egykori kis szláv halászfalu több mint hétszáz éves fennállása alatt világhírű kulturális központtá fejlődött, ahová a világ minden tájáról tömegesen érkeztek a turisták, hogy megcsodálják pompás barokk építményeit... míg 1945. február 13-ról 14-re virradóra, a borzalmak éjszakáján egyszerre vége lett a város barokk pompájának l Egyetlen német város sem volt — mint Drezda —, ama végzetes farsang keddjén oly zsúfolásig megtömve a hitleri háború menekültjeivel, akik sebtében összekapkodott ingóságaikkal a bombaterrortól addig megkímélt „elbaparti Firenzében" véltek biztonságot lelni. A drezdai műkincsek, az egész emberiség kulturális értékei, úgy remélték, menedéket nyújtanak nekik. Ámde február 13-án 21,15 órakor, és kevéssel azután még egyszer, végtelen hullámokban száz és száz amerikai bombavető Jelent meg, s ezek az egész belvárost romhalmazzá, lángtengerré változtatták és 35 000 embert ültek meg. A opera és a színház épületén, a királyi palotán és a Hofklrohőn, a Japán palotán és az ott elhelyezett óriási értékű könyvtáron, a képtáron, az Albertinumon és a Johanneumon, számos kultúrtörténeti jelentőségű polgárházon kívül patinás tetejével, csodálatos szökökútjalval, puttóival és szobordíszeivel a drezdai építészet legértékesebb alkotása, a Zwinger Is áldozatául esett a bombaterrornak. A Hitleri Németország legyőzése után a szovjet megszálló erők, a drezdai főpolgármester és az egész német nép azonnal felhívást Intézett a lerombolt Zwinger és a drezdai műkincsek megmentése érdekében. A felhívás nem maradt eredménytelen. Régi rajzok alapján 1951-ben megindult a gondosan ^identifikált fragmentöknek az eredetihez teljesen hű öszszeállítása. Az épületek és a plasztikák teljesen megsemmisült részelt újra kellett alkotni. A helyreállítás azonban olyan kitűnően sikerült, hogy a laikus ma már alig tudja megkülönböztetni a kópiákat az eredeti daraboktól. —ta— A djrexdel Zwinger koronatornya
