A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
De Gaulle és az ODS Algériai „csendélet”. A francia rendőrség semlegességének köret keiménye-~r efejeződött Salán extábormoknak, az OAS vezérének világszerte nagy figyelőimnél kísért pere, amely lényegében a degauilelsta rezsim algériai politikájának lett a próbaköve. Bár e közvéleménynek jouhaud tábornok halálos ítélete elhalasztása óta nem voltak kü- 1 »nősebb Illúziói a degauileteta kormányt Illetőleg; azért senki sem várta, hogy a bíróság elveti az államügyész halálos ítéletet követele javaslatát és igen kétes értékű enyhítő körülmények figyelembe vételével megelégzík egy életftjgytlglemlgra szóié börtönbüntetéssel ! Ezt az ítéletet nagyon helytelen volna pllltlkai ballépésnek minősíteni, mivel a Salamper, amelynek tárgyalását tábornokok, püspökök, magas rangú gyarmati tisztviselők tanúvallomásaikkal befolyásolták, és maga az ítélet Is a framűta nagypolgárság, a degaullelsta rezsim, a kormány és a de Gaulle elnök valódi, lemeztelenített érzéseinek, nézeteinek és álláspontjának volt a tükörképe. Kik Is voltak tulajdonképpen azok a tisztek, papok és hivatalnok, akik Sálán érdekében tanúskodtak? Nem másak, mint a francia nagytőke és nehézipar, valamint a francia gyarmatbirodalomban álcázottén serénykedő külföldi érdekeltségeknek kiszolgálói és támaszai, csak úgy, mint az OAS terroristái vagypedlg, akár de Gaulle tábornok is. Hiszen valamennyinket, vádlókat és vádlottakat, tanúkat és esküdteket a pénz imádata, a demokrácia és a haladás gyűlölete, a független és szabad Algéria ellenzése s nem utolsó sortban a fasizmus eszméje láthatatlan vagy látható szálakkal köti össze. És ez a mély asz tál ysz olida rl tás, amely megmenti a íőbandibák életét, ugyanakkor biztatás minden OAS terrorlegény számára, hogy folytassa véres ténykedését, pusztítson és gyilkoljon, s félemlítse meg úgy az Algériáikat, hogy a július elsejei referendumnál ne merészeljen eszükre jutni a független Algériának még a gondolata sémi Hiszen az Algériából jövő jelentések sem bizonyítanak mást. Á francia kormányszervek most már nyíltan szabotálják az evianl egyezményeket, az, algériai ideiglenes végrehajtó szervnek jóformán annyi hatásköre és hatalma sincs, mint egy sóhivatalnak. Az OAS-legények a francia katonaság szemeláttára gyilkolják! az algériatkat és a tisztek nem engedik, hogy a közkatonák közbelépjenek. Az algérialkat pedig nem sorolják be a rendfenntartó egységekbe, úgyhogy az arab lakosság ki van szolgáltatva az OAS terrorjának. Az algériai bennszülött negyedek a hírhedt hitleri gettókhoz hasonlítanak, ahol éhhalál és járványbetegségek pusztítanak 1 A, rendőrség és a katonaság pedig tétlen, és az is marad. Ezt a valóságot a Francé Observateur párizsi burzsoá hetilap munkatársának eilgértai riportja bizonyítja a legjobban. Philippe Hernandez felkereste Algírban az egyik magasrangú francia tisztet, aki kérdéseire a többek közt így felelt: „Sohasem fogunk franciákra lőni (már mint az OAS tagjaira). Ez nem a ml melónk!... A muzulmánok felpanaszolják, hogy a hadsereg nem tesz semmit az OAS ellen! De még egyszer Ismétlem: ez nem a ml melónk 1 És ha megszervezik az önvédelmi csoportjaikat, igazuk van: ez az 6 melójuk!“ Ennél valóban nem lehet őszintébben beszélni 1 De hát akkor mire van a francia hadseregfőparanesnokség, mire a hadügyminiszter és mire van maga de Gaulle' tábornok, az ő lotharinglal kettőskeresztjével? Ogy Látszik, de Gaulle a üugenottalrtó Gulsektől nemcsak a jelvényüket vette kölcsön, hanem parancsuralmi törekvéseiket és egyben a haladás elleni megátalkodottságukat Isi Ma már nyilvánvaló, hogy de Gaulle nem gondolja komolyan a független Algériát, és eddigi manőverezése csupán a francia tömegek nyomásának a következménye volt, ki kényszeri tett valami, amelynek megtorpedózására és más belpolitikai célok megvalósísására a tábornok-elnök az OAS kommandókat tartalékolja, s ezért érthető, hogy nem akarja őket megsemmisíteni! Merít de Gaulle tudja, hogy a népi, sőt a polgárt ellenzék IS növekszik, s hogy a Pompidou-kormány napjai meg vannak e parlamentben számlálva. Ám a tábornak, ahogyan ezt középíranolaországl útján töbször kijelentette, nem hajlandó Franciaországban visszaállítani a demokráciát... ,kezeskedem, amíg erőmből telik, az ország élén maradok 1 — mondotta egy alkalommal. F.s nincs kizárva, azért hogy a nyíllt válságot elkerülje, életbe lépteti majd a degaulle-í alkotmány tizenhatodik paragrafusát, amely az államfő már amúgy is rendkívül széles jogkörét még jobban kiszélesítené s lényegében az elnököt diktátort hatalommal ruházná fel. Ez azonban már féUg-meddlg államcsíny lenne, amelyet a parlament feloszlatása követne, és De Gaulle jól tudja, hogy ehhez az államcsínyhez az OAS-berér tisztikar, sőt az OAS közvetlen segítsége IS jól jönne. BARSI IMRE
