A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-20 / 20. szám

teli a parkett, a mikrofon előtt brokátruhás énekesnő dalol. Első megállapítás: A kávéház közönsége szinte kivétel nélkül húsz éven aluli fiatal. Nyugodtan nevezhetném a fiatalok kávéhá­zának a Luxort. A szomszéd asztalnál négy kislány ül, egyik sincs több tizenhat évesnél. Testü­kön pulóver feszül, valószínűleg azért vet­ték f.el, hogy kihangsúlyozzák fejlődő, vo­nalaikat, a frizurájuk nagyvonalú, modern. „Chceé clgára?” (Akarsz egy cigit)”, kér­dezi az egyikük, egy kipirult arcú, dundi szőke, a barátnőjét. Második megállapítás: A vendégek nagy­­része dohányzik. És ez nem olyan egyszerű dolog, összefügg azzal a szinte korlátlan szabadsággal és tág anyagi lehetőségek­kel, amelyekben Ifjúságunk nevelkedik, A köztársaságot Járva mindenütt azt láttam, hogy a fiatalok, nyilvános helyeken fká­­váhéz, kocsma, észpresszó) megjelenve el­ső és leglényegesebb dolognak tartják, hogy rágyújtsanak. Mintegy önbizalmat nyernek a kékesszürkén fodrozódó cigarettafüstből, Jiíí Parízek együttesének zenéjére megtelik a parkett és talán önállóságukat, a világ dolgai fe­lett való fölényüket akarják hangsúlyoz­ni vele. Talán mondhatnám egyszerűen gye­rekes hóbortnak és felnőtt-majmolásnak is. de úgy érzem, nem lenne egészen igazam. A fiatalok „cigizésének” komolyabb lelki oka van. És valószínűleg a lényegében egészséges, önállóságra való törekvés, gye­rekes megnyilvánulásának tekinthetjük, ami persze nem Jelenti az*, hogy egyúttal hasznos dolog is és nem kell ellene fel­lépnünk. önállóságra való törekvésről beszéltem. Harmadik megállapítás: Ezek a fiatalok, viselkedésükben magatartásukban annyira önállóak, hogy szinte imponáló, és maga­­biztosságukban mégsincs semmi a kapatos vagy részeg fiatalember hányaveti, nyeg|p hangoskodásából és hetykeségéből. Igen, ha*ározottan klubszellemre emlékeztet az itteni hangulat. Mintha mindannyian is­mernék Egymást és egy nagy családba tar­toznának. És én ebben látom az alkohol­­mentes kávéházak jövőjét és legnagyobb lehetőségét; olyan fiatal „törzsvendég-gár­da” gyűlhet össze bennük, amely aztán megtanul alkoholmentesen, szépen szóra­kozni. Ezt igazolja az a tény is, hogy a helytelenül viselkedő vendéget két-heti ki­zárással büntetik. Hiszen ez már majdnem olyan, mint a kollektíva büntetése, mintha csak a közösség vtstné ki soraiból az ille­tőt. Nézem a táncoló fiatalokat. Legnagyobb részük szolidan táncol, de vannak köztük szilaj charlestonozók, twistezők is. Egészé­ben véve a szépen és okosan szórakozó fiatalok Jő benyomását teszik rám. Negyedik megállapítás: Mai fiatalságunk annyira önállóságra törekvő és magabiztos, hogy nem szankciókkal és intézkedésekkel, nem -erkölcsi prédikációval és tudálékos­sággal, de új módszerekkel, okos szóra­kozási és kulturális lehetőségekkel — olya­nokkal, amelyek keretén belül emberi önér­zetük és magabiztosságuk szabadon fejlőd­het — nevelhetjük őket emberibb életre. DUBA GYULA (Tóth A. jelvételei) A vendégek legkedvesebb itala a ,;julce" A kávéház cukrászremekeit BohuS Sobéslavsky készíti

Next

/
Oldalképek
Tartalom