A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-13 / 19. szám
Dal a lelkesedésről Lelkesedés - felelős nekem ne mondja, mikor zengjen hurrá. < Sok titkos könnyem jjr s mosolyom tanú rá, te mily öröm s mily áldás, Oá w ^ ha mint gőzgép Üq feszmérő sípjából —. szívemből gáttalan EX rikkant a rajongás, s hogy sokak öröme táncos hangyaboly, s külön öröm csak félszeg félmosoly. Állni is nehéz! Na nem a hegynek, mely csak muszájból néz eget, s volt földindulásoktól merevedett a póza, s nem is annak, ki mint a pózna idegen kényszer szavára áll csupán vigyázzba. így állni kényszer és nem érdem. Hisz a fát se kérdem, miért nő fölfelé az ága, függőlegesen miért igyekszik virágok, füvek zsenge szára? De ki áll bár feküdni, ülni volna könnyebb, s tettéről egymaga dönthet, így állni néha nehéz! De felállni még nehezebb! Annak ki ült, hevert, kit elkötelező tett gátra sose hívott, ki önmagában élt, önmagába nyílott, a felállás derékroppantó vállalkozás. Én felállók mégis, bár feküdni, ülni volna könnyebb, Én felállók mégis, hogy lássa mindenki aki .ül, lássa megtéveszthetetlenül, hogy állok, s hol állok. Tisztelem az észt de nem azt, mely az ismert és a mért mások diktálta ítéletét elismételni képes. Én azt tisztelem ahol a képzelet teremtő hév s nem gépezet, ahol mint anyaméhben embrió a gondolat fogan. Tisztelem az észt, mely múlttól s jövőtől függetlenül, szüntelenül múltat ismer s jövőt kutat. Monoszlóy M. Dezső versei Szerettem őt, mégis el kellett tőle válni, pedig a legszebb homokkuglófokat nekem sütötte Sári. Sári Sárikáról sose írtam. Piros copfja volt, s mint vidám párduckölykökön tarka folt úgy ragyogtak szép arcán a szeplnk. iBMKiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiRiniiiRniiniuiiiiiutiiiiiiiui 11 ■-a Állni is nehéz! Tisztelem az észt
