A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-13 / 19. szám

Az Iskola épületében egy régi réztábla ezt hirdeti: „Ne saj­nál je tok, ml Is dolgozni akarunkI" A Jelmondat elvesztette idő­szerűségét. A régi időket idézi, amikor a testileg fogyatékos emberek, süketek, vakok stb. szükségképpen a gazdagok kö­­nyöradományalra szorultak, s ha ezek elmaradtak, koldulással tengették életüket. Szocialista társadalmunk gondoskodik a sü­ketekről és vakokról, mert ők is a kommunizmusban akarnak élni. Az új iskolatörvény gondoskodik a gyógypedagógia fej­lődéséről Is. A bennlakó növendékek szülei az új irányelvek értelmében csökkentett internátusl illetékeket fognak fizetni. Igaz, hogy helyszűke miatt nem vehetnek fel minden arra Jogosult gyermeket, de rövidesen ez a probléma is megol­dódik. Megpuhul a legkeményebb szív és könny szökik abba a szembe Is, ahol az egyébként ritka vendég, ha egy-egy anya elmondja panaszait gyermeke sorsáról. A bánatos szavakban, a sorstragédiák elmondásakor feltőr az önvád maró láng ha másképp cselekedtem volna, talán nem történt volna gyermekemmel... Ilyenkor, amikor az orvosi elme és kéz, a szülőt bánat nem segíthet, csak a pedagógus munkája nyo­mán száradnak fel az anyai és apai könnyek, mert a peda­gógus beszédre nyitja a néma ajkakat és életet, kacajt vará­zsol rá. Iskolánkban tizenhat pedagógus végzi a gyermekek oktatá­sát, nevelését, ápolását. A pedagógusok közvetlenségéről, ön­feláldozó munkájáról csak a látogató győződhetne meg. Bajok, problémák Itt Is vannak. Az említett helyiséghiányon kívül a technikai berendezés és felszerelés is hiányos; nincs torna­terem, kert, stb. A káderkérdés sem teljesen megoldott még, de ahol tizenhat pedagógus közül heten tovább képezik ma­gukat, ott — úgy hisszük — biztosítva van a fejlődés. Az oktató-nevelő munka Itt különleges módon folyik. Az összes évfolyamban főtantárgy az anyanyelv, amely beszéd képzésre, beszédfejíesztésre, olvasásra, írásra, nyelvtanra, egyé­ni gondolkodásra és irodalmi nevelésre tagozódik. A több! tantárgyak Is megtalálhatók az Iskola órarendjében, termé­szetesen csökkentett követelményekkel. Külön zenei oktatás nincs. Az lskole küldetése főként a társadalmi rehabilitáció. Folyik a tanítás az előkészítő osztályban. Beszédképzés van soron. A tanulók félkörben ülik körül Je2ek tanító eivtársnőt. Eddig kb. 35 fogalmat (szót) tanított meg velük. Ma új fo­galmat, a katonát tanulják meg. .Az óra Ismétléssel kezdődik: páva, tó, vatta, ló... érthető, erős a beszéd. Egy ílútska ke - tornának öltözve mutatkozik be. A tanító elvtársnő különböző katonákat mutat be a képen és ezeket a katonákat különböző helyzetben. A gyerekek kimondják, felírják, elolvassák a „ka­ez tona” szót. Most Jön a nehezebb munka. A „katona** mégsem . úgy csendül fel a gyermekek ajkán, mint ahogy azt ml mond ­juk. Minden gyermek kiejtésében más a hiba. Laci .Inkább „gatonát”, Péter „kadanat”, Éva alig érthetően mondja ki a „katonát". Az egyént munka után minden gyermek' érthető kiejtéssel tanulja meg kimondani ezt ez „egy” szót, amelyben annyi munka és fáradalom rejlik. Bekötött szemmel és betö­mött fülekkel nebéz volna hegedűn egy dallamot megtanulni, eljátszani! Oj módszerekkel Is kísérletezünk. A liallásnevelést nemsokára talán az akupedlal módszer követheti majd. A növendékek szórakozási lehetősége sokrétű: társasjáté­kok, sport, televízió, rendszeres fümelőadások megtekintése, színházlátogatás, kirándulások stb. György elvtérsnő vezetésé­vel jó munkát fejt ki a Pionír Szervezet stb. A ténccsoport, az Ifjúsági Alkotóversenyek kerületi fordulójába jutott. Az ügyes kezek köre és a szlovák nyelvkör is Jól dolgozott, Jó kap­csolaton tart fenn az Iskola a galsai EFSZ-szel. Ide, a pat­­ronátus üzembe gyakran ellátogatnak a növendékek; brigádra vagy tanulmányi kirándulásra mennek, esetleg kultúrműsor­ral szórakoztatják a szövetkezet dolgozóit. Az iskola régi jelmondata helyébe új kerül: Becsületes és szorgalmas munkával ml is a kommunizmust építjük! M. A. L osoncon, e süketek magyar tannyelvű kilencéves, benn­lakásos iskolájában több mint hatvan süket gyermek ta­lált második otthonra. Szlovákia különböző vidékeiről kerültek ide, hogy különleges gondozásban részesüljenek. Jelenleg hatéves koruktól fogva járhatnak iskolába a süket gyermekek, a Jövőben azonban már négyéves korukban, az óvodában kezdődik meg a süket gyermekek különleges gondo­zást igénylő nevelése. Sok szülő tájékozatlanságát és helytelen „szülői szeretetét” bizonyítja az a tény, hogy gyermeküket csak 9—10 éves korukban hozzák el, vagy még Idősebb kor ban kér . felvételüket. Ennek az a következménye, hogy a gyermek csupán 19—20, néha 25 éves korában tanul ki valami­lyen szakmát. A kilencéves alapfokú iskola elvégzése után az iskola növendékei a bratlslaval vagy a kremnícai tanoncisko­lákban a szabó, cipész, kertész, lakatos, asztalos és könyvkötő szakmákat tanulhatják ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom