A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-15 / 15. szám
Kölcsönös segítség Kulturális forradalmunk különösen nagy feladatokat ró a művelődési otthonokra és a tömegszervezetekre. A munka, mint midenütt, kulturális téren is csak akkor lehet igazán eredményes, ha a művelődési otthonok és a tömegszervezetek helyi csoportjai összefognak. Születhetnek eredmények, ha a szervezetek külön-külön, egymástól elszigetelve dolgoznak. Összehasonlíthatatlanul eredményesebb azonban a munka ott, ahol a szervezet és a művelődési otthon vezetői kicserélik tapasztalaikat, egymást mindig, mindenben kölcsönösen segítik. Ezt ma, a Csemadok VIII. országos közgyűlésének alkalmával is hangsúlyozni kell. S mert a kölcsönös segítségnyújtás különösen fontos, a napokban azt vizsgáltuk meg, milyen az együttműködés a művelődési otthonok és a Csemadok helyi csoportjai között. Hosszú lenne akár csak felsorolni is mindazokat a helységneveket, ahpl a művelődési otthon és a Csemadok helyi szervezete között szoros kapcsolat alakult ki. Meg kell azonban említeni a dunaszerdahelyi, a losonci, a rozsnyói, a pelsőci és a rimaszombati művelődési otthonokat, amelyek igazán példás együttműködésben dolgoznak a Csemadok helyi csoportjaival. Az említett művelődési otthonok különösen az előadói tevékenységben segítenek a Csemadok csoportoknak. Ezeken a helyeken a vezetők rendszeresen tanácskoznak és közösen döntik el, hogy mikor, hol, milyen előadást és kulturális műsort rendeznek. A losonci és a rozsnyói járásban kiszélesedett a Csemadok ismeretterjesztő munkája, ami szintén a járási művelődési otthon dolgozói segítségének tulajdonítható. A járási művelődési otthon és a Csemadok járási vezetőségének együttműködése eredményezte a járásokban a szlovák nyelvoktatás terén elér*, sikereket is. Rozsnyón a művelődési otthon dolgozói műszaki téren is sok segítséget nyújtanak a Csemadoknak. Szükség szerint biztosítják a termet s a különféle kulturális felszerelést. A tél folyamán is jól együttműködtek. A járási művelődési otthon a Csemadok énekkarát anyagilag is támogatja, mint ahogy segítséget nyújt a gombaszögi dal- és táncünnepélyek megrendezésénél is. Kiváltképpen jó az együttműködés Dunaszerdahelyen, ahol a művelődési otthon dolgozói el sem tudják képzelni munkájukat a Csemadok helyi szervezetének segítsége nélkül. A jó együttműködésnek tulajdonítható, hogy Dunaszerdahelyen a művelődési otthonnak az elsők között sikerült létrehoznia egy állandó jellegű járási műkedvelő színházat, valamint énekés tánccsoportot. Természetesen vannak olyan helyek, ahol a Csemadok és a művelődési otthon együttműködését tekintve sok még a hiányosság. Néhol a művelődési otthon vezetője csak a bevétellel, az „anyagi előnnyel” törődik, mit sem gondolva a tervezésre, a Csemadok csoport támogatására. Ha minden panasz nem is indokolt, meg kell mondanunk: számos helyen valóban jobb együttműködés szükséges. A feladatok kölcsönösek, kölcsönösen kell keresni a közeledés szálait is. A művelődési otthonnak éppúgy kell közeledni a Csemadokhoz, mint ahogy a Csemadoknak a művelődési otthonokhoz. A Csemadok számos helyi csoportja többször igénybe vehetné a művelődési otthonok erkölcsi és anyagi támogatását. A művelődési otthonok viszont több módszertani segítséget nyújthatnának a csoportoknak. Gyakrabban szervezhetnének járási népművészeti és népművelési aktívákat, szakiskolázásokat, melyekre meghívhatnák a kultúra munkásait, hogy kicseréljék nézeteiket, tanácsokkal, útmutatásokkal segítenék egymást. Több helyen panaszolják, hogy a járási művelődési otthon nem hívja meg gyűléseire a Csemadok helyi csoportjainak képviselőit; a szervezetnek nincs tudomása a művelődési otthon terveiről, munkájukat nem hangolhatják össze. Az ilyesmi káros. A leghelyesebb az, ha egymás munkájáról mindkét fél tud, a munkatervet is közösen összehangolva dolgozzák ki. Véleményünk szerint a művelődési otthonoknak nemcsak több konkrét segítséget kellene nyújtaniok a Csemadok szervezeteinek, hanem az együtteseket is jobban be kell vonniok saját munkakörükbe. A kölcsö-nős segítség egyaránt vonatkozik a népművészetre és a népművelésre is. Mint írásunk elején már említettük: a kulturális forradalomban rendkívül nagy feladatok hárulnak a Csemadokra és a művelődési otthonokra. A feladatok azonban könynyebben teljesíthetők, ha a művelődési otthón és a Csemadok helyi szervezete ott is összefog, ahol a jó kapcsolat és a kölcsönös segítség ma még hiányzik. Az összefogás, az egymást segítés szép és fontos feladata mindkét intéménynek. BALÁZS BÉLA DÉNES GYÖRGY: Tavaszi hangok Ibolyák Tavasz fütyöl a szélben, < ibolyaszín az alkony. Ibolyát adnak-vesznek a zajos utcasarkon. Az élet jó reménye tavaszi ágat lenget, s a szépasszonyk szíve kék ibolyát melenget. Lombok A lombok selymén halk zene, cseng a szerbiem éneke. Ha nehéz volt a szíved, édes, menekülj most a zenéhez. Lásd, a tavasz váltadra hajlik, úgy simogat, mit régen, s te megifjodpa\ boldogan jársz a tavaizi fényben. Zápor Az este súlyos fekete lett, bekormozta a jellegeket. Sisteregtek a könnyű lombok, a földre mézes illat csörgött. Halk cirpenések szálltak szerte, rátapadtak a lépes csendre. És, hogy földre csapott a zápor, selymes szirom szakadt a fákról.