A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-15 / 15. szám
fogások A tegnapot már csak az albumok őrzik és csak a munkaeredmények, melyeket a brünrii Vasútépítő Nemzeti Vállalat Igazgatósága jogosan értékel úgy, mint a sok közül a legjobbat. Kinövi ruháját az élet, újat kell szabni számára. Itt, Cesk'á Tfebován is szabják. Hét kilométer hosszúra és ezer méter szélesre. Lépten-nyomon források bugyognak, és az új rendezőpályaudvar dolgozói gumicsizmában élik az életet. így: az életet. Munkából munkába, ebédről ebédre és gyűlésre: de még szórakozásra is gumicsizmában járnak. A hat nagyméretű kotrógép, a tiz talajgyalu, seregnyi teherautó és úthenger körül cuppog a sár. Szondázógépek oltják a sarat kőkemény anyaggá. Egymillióháromszázezer köbméter föld mozdult meg eddig, hogy a rendezőpályaudvar vonatok, szerelvények százait fogadhassa és küldhesse, rendeltetési helyükre. Emberek, gépek I — eredmények. A tfebovai részlegen Rezniíek mérnököt keresem. Kunyhó a tájban. Ez volna? Szerszámos kamrának nézem. Josef Reznlöek gumicsizmában, fülessapkában fogad. Hu— A tavasz jöhetne már — Kedélyes pillanat szonhat éves. Csákányozó munkásnak nézném, ha nem tudnám, hogy egy fontos részleg vezetője. Burián mestert kapom kísérőnek, aki egy gödörhöz vezet. — Itt vannak — mondja —, magyarok. Minden részlegen megtalálja őket. Negyedik éve túrják,tapossák itt a földet, és nem tudnám kiválasztani közülük, ki a legjobb, mert mind példás munkát végez. Velük építjük a pályaudvart. Én a gödör tetejéről kérdezek és az árok fenekéről faluk neveit hallom: Udvard, Bény, Lót, Szete, Pózba, Bart, Ojlót, Csitár, Kolta... Nem sorolom: emberek. Országépítők. Hőrlk László, Veres Pál, Udvardí Imre, Korpás András, Valent Imre, Jozef Sulák, Urbancsek József, Mészáros Béla, Mézes Ferenc, Ján Miőík, Jozef Kováé, Gerliáth József ... Sorolhatnám hetvenig. Emberek. Csákányt és lapátot forgatók. Nem látja őket senki, aki erre utazik. Az utazó kinéz a vonat ablakán, ha a kiáltást hallja: Ceská TJebová: Füstöt lát, komor épületet, a bronzhuzalok merevítő acéltornyait, de nem lát túl a siető tehervonatok sokaságán. Pedig ott áll egy betonkeverő s mellette Nagy Vilmos, tizenhét éves udvardi fiú, aki hét hónapja keveri a sárga homokat és a szürke cementet. Nagy Vilmos, aki a távolsági pótlékkal együtt ezerhatszáz koronát keres és minden héten hétszáz kilométert utazik hetvened magával, de ezt még megtoldja azzal, hogy a hét közepén, minden csütörtökön elfut vele a vonat Érsékújvárba majd vissza, mert gépkocsivezetést tanul. Üzemi költségen. Aki áprilisban járná meg a hétkilométeres építkezést, nehezen hinné el, hogy térdig érő sár és hó fogadta márciusban a látogatót. A pihenő fabódéban naftakályha égne, de ilyen tavaszi időben már nincs vételezés. így mondják. A késel tél kiesett a tervből. Ki számított ezzel? A tavaszi cinkék helyett csak a vonatok fütyülnek és reggelenként a teherautó kerekei, meg a betonkeverő csikorog, amíg az olaj felmelegszik a sietős járaton. Tavasszal íelemelegszik az olaj, a motor, a szív. Az a szív, mely erővel látja el, melegíti a csallóközi, szlovákiai embert, ki hazánk középső részében a cseh és szlovák dolgozókkal együtt nagy müvet épít. (gyt) Bílanská Anna Nagy Vilmos lílvardrul Földgyalu Fmber — természet — gépi
