A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
AM értünk Wcohdk Mint a legszebb költemény ritmusa zenél fülünkbe távoli tájak fehér városainak neve: Aden, Bagdad, Bamako, Conakry, Delhi, Kabul, Rabat és Sanghaj. Pálmák és egzotikus madarak, fekete madonnák és emberevők tűnnek fel lehunyt szemeink előtt. Akaratlanul Is városunk kalandor fiára, Benyovszkl Mőrlczra, Madagaszkár királyára gondolunk, meg Kittenberger Kálmánra, Halllburtonra és mindazokra, akik ezek után útrakeltek. A megszépítő messzeség színes fátyla pedig nem egyszer eltakarja az olyan véres és reális valóságokat, mint Algéria, Angola, Guatemala és Kongő... Am szocialista társadalmunkra nem a Benyovszkl Mórlczok a tipikusak, hanem nagyüzemeink szakemberei, mérnökei és szerelői, az orvosok és tanítók, akiket az elmaradott országok népeinek megsegítésére, gazdasági és kulturális életük fellendítésére küldünk ki. De ott vannak a tudományos kutatók és sportolók, no meg messzi óceánokon hajózó tengerészeink Is. Közülük sokan sivatagban és őserdőben, mások pedig mocsarak közt végzik felelősségteljes munkájukat, elfeledkezve a mindig körülöttük settenkedő, alattomos és veszedelmes trópusi betegségekről. Nyilvánvaló, hogy más földrészeken dolgozó honfitársaink egészségét és életét megvédeni, értük harcolni, ha nem is romantikus, pilndenesetre nagy feladati Ezt azonban már Dr. Robert Kallvoda, a trópusi betegségek ellen küzdő prágai Intézet főorvosa mondja, s egyben ismerteti az új egészségügyi intézmény históriáját is. Lehet, húgy helytelenül használom a história kifejezést, hiszen az Intézet még három éves sincs és históriáját éppen most Írja az orvosok és ápolónők fiatal kollektívája, az alig negyven éves Dr. Kalivodával az élükön. Egyikük hajóorvos volt, a másik Koreában ténykedett hosszú éveken át, és a rokonszenves főorvos ét>pen most Jött haza külföldi tanulmányújáról. — Guineában, Maliban és Marokkóban jártam — felel kérdésemre Dr. Kallvoda —, tapasztalatokat szerezni. Természetesen sokat tanultam. A tapasztalatokat azonban itt, ebben az intézetben kell megszereznünk és ezekről majd úgy tíz év múlva beszélhetünk. Am az is igaz, hogy rengeteg páciensünk van mind a külföldre távozó és hazatérő honfitársaink közül, mind a nálunk tanuló afroázsiai és latin-amerikai diákok köréből. A múltkoriban — hogy csak egy érdekes példát említsek — egy feketebőrű ' i diáksportoló állított be egyik orvosunkhoz, hatalmas daganattal a bokáján. Amikor a fájdalmas daganatot a sebész felvágta, meglepetésében felkiáltott! A sebben egy hosszú, fonál vékonyságú sárga férget látott gombolyagban. Afrika legveszélyesebb parazitáinak egyike, az úgynevezet afrikai fonálféreg. íme, Itt van e kémcsőben — és dr. Kallvoda mosolyogva mutatja a spirituszban úszkáló sárga férget. — Mert nem az oroszlánok, a kígyók, alligátorok és skorpiók az elsőszámú ellenségei az európaiaknak — folytatja a főorvos —, hanem a mlkróbák, a paraziták, a trópusi penész és a mocsárláz. És ezek ellen nem elégséges az orvosság, az oltás, sem a malária elleni prevenció. Itt hiábavaló a kiutazás előtt és a hazatérés utáni orvosi vizsgálat, hiába a jól működő nyilvántartásunk és kárba vesznek az ellenőrző vizsgálatok Is, ha az emberek nem vigyáznak magukra. Az ellenség a trópusi országokban orvul támad. Ott van Italban és ételben, januárban és Júliusban egyaránt. A forró nap gyilkos sugarai a szövetségesei, amelyek apatlkussá és figyelmetlenné teszik az európait a környezetével szemben. — Az egészséges életmód, a személyi higiénia, az észszerű napirend a legjobb védekezés, néhány percnyi reggeli torna és a hideg zuhany. És napközben az aktív pihenés: sport, vadászat és halászat. Jól meg kell válogatni azonban az ételeket Isi Dlsznóhús, valamint szalonna és kolbász mind káros. Sőt, halálos veszedelmet is rejthet magában. Zöldség és gyümölcs, gyümölcs és zöldség — természetesen tiszta állapotban, a bél és gyomorbetegségnek, fertőzéseknek a legjobb ellenszere. Prágái Intézetünkbe a világ minden táláról jönnek a lapok, üdvözletek. Hol tanácsot kérnek és orvosságot, az emberek, hol pedig köszönetét mondanak a segítségért, vagv gyógyszereikért. És ez csak természetes, hiszen ez Intézet személyzete nagy önfeláldozással dolgozik; szeretettel, odaadással végzi munkáját, és rövid időn belül megérdemelten nyeri is el a szocialista munka - brigád büszke címét! Am a köszönet mellett segítségre is van szükségük, és azt a segítséget kéri dr. Kallvoda mindazoktól, akik a trópusi országokból dokumentációs anyagot hoztak haza. Küldték be ez Intézetbe és ilv módon segítsenek az orvosoknak meg az ápolóknak, akik értünk Is harcolnak. BARSI IMRE Bamakót népművészek remekművét mutatja a főorvos. A Mait Köztársaság fővárosának utcáin tucatszámra árulják ezeket az ébenfából készült szobrokat Dr. Kallvoda, az intézel főorvosa
