A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
\ Jifi Wolker: Huszonnégy évet élt : Ide ulicí taková bílá blúza zárící a modré obi. Podivné ocll. Po líci sklouzly a jdou pfed ni pét krokű. A Park című versben viszont nyilván a rím kedvéért alkot a fordító rossz képet: Én meg csak csendben fekszem, egy-egy darabkát elcsenek a napból, a városban hadd legyen ricsaj abból. Csehül: Monoszlóy Dezső fordítása A cseh irodalomnak aligha akad nemzetibb költője, Jirí Worker. Költővé érése éppen arra az időszakra esik, amikor a kisebb népek irodalmában szerte Európában importként terjedtek el a különböző izmusok. Wolker azonban távol tartotta magát az új, dekadens irányzatoktól. A fiatal költőben olyan erejű a költői őstehetség, s oly nagy az érzelmi makulátlanság ihletereje, hogy mindez mentesíti költészetét minden „modernnek” nevezett dekadens hatástól. Mély életszeretet és könnyedség jellemzi verseit. Életderűs verssorai mögött azonban mindig meghúzódik valamilyen Tóth Árpád-os melankólia, amelyet minden esetben a halálközelség támaszt. Wolker kommunista hitvallása a szegényekkel való együttérzésből takad. Eleinte iíjú hévvel és szeretettel öleli át a világot, de később ráébred a burzsoá rendszer árnyoldalaira is. Gondolatainak szabad és egyéni kifejezésére a szabadverset alkalmazta, bár akad néhány kivétel. Ezzel kapcsolatban nyugodtan állíthatjuk, hogy a világirodalomban kevés olyan költő van, akinél a gondolatok könnyed és gazdag áradása megszabná a vers formáját, mint Wolker esetében. Érezhető, hogy a költő a formát a tartalomnak rendeli alá. A cseh nép érzésvilágának finom tükröztetése Wolker költészetében nehezen ültethető át idegen nyelvre. Versei ritmusának és zeneiségének számos eleme népdalszerű, mindamellett modern, újszerű költészet ez a világháború utáni években mind tartalmi, mind formai szempontból. A költemények ritmusa változó; erős zenei hatáskeltésének titka eddig úgyszólván minden Wolker-kutató érdeklődését felébresztette. Zdenék Nejedly több ízben rámutatott, hogy a költőt azok közé kell sorolnunk, akik nemcsak értették, hanem érezték a zenét. Ez — szerinte — megnyilvánul költeményeiben is. Monoszlóy M. Dezső Huszonnégy évet élt címen megjelent Wolker fordításainak zeneisége általában hű az eredetihez. Ez a fordítások legnagyobb erénye és értéke. Többé-kevésbé az eszmei tartalmat, a mondanivalót is visszaadják a fordítások, de nem állíthatjuk, hogy mindig kellő művészi színvonalon. A kötétben vannak valóban jól sikerült fordítások, ilyen például a Ballada a fűtő szeméről, amelynek már a kezdete is kitűnő: Elcsendesült a gyár, utcákra csend terült, a hold sok csillagtársa álomba szenderült... Csehül: Utichly továmy, utichly ulice, usnuly hvézdy okolo mésíce ... Aránylag jó fordításnak tartjuk a Sírfelirat című kis verset is. Éppen ezért idézzük: Itt nyugszik Jirí Wolker, a költő, ki szerette a világot s igazságaiért harcra kelt, s mielőtt szívét bajvívón kiránthatta volna, meghalt fiatalon, huszonnégy évet élt. Ezzel a munkájával is bebizonyította Monoszlóy, hogy ért a versfordítás művészetéhez. Itt a tartalom, a forma és az eszmei mondanivaló viszonylag tökéletes visszaadása például szolgálhat a hű művészi tolmácsolásra. így egységesen a hatása zökkenőmentes, pontos. Ezt azért ragadtuk ki a többi közül, mert a remekbeszabott kis versek fordítása az egyik legnehezebb műfordítói feladat. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül a lefordított versekben előforduló hibákat, amelyek — véleményem szerint — javarészt bizonyos elsietettségre vallanak. A fordításokban talált hiányosságok egyik legkirívóbb példájának a rosszul álültetett képeket tartjuk. A leányka című vers elejét az értelmi zavarok teljesen érthetetlenné teszik: Megy az utcán fehérség ragyog a blúzán, s a szeme kék sugár. S oly különös. Arcáról lecsúszik s öt lépésre előtte jár. Nyilvánvaló, hogy ez így találgatásra ad okot; vajon mi a különös: a leány vagy a szeme? íme, az eredeti: A fá si tu tíse lezím, vzdycky kousek slunce utrhni si mésto at si zarámusí... A magyar szöveg szerint a „ricsaj” a napból elcsent egy-egy darabkából keletkezük, míg az eredeti arról győzi meg az olvasót, hogy a költői képzelettel leszakított nap-darabkák váltják ki a városban a felfordulást. Különben itt kifogásolhatjuk az elcsen, ricsaj szavakat is, amelyeknek hangulati színezete nem illik bele ebbe a verskörnyezetbe. Ugyanitt említhetjük meg a Staféta című vers következő sorát: Fehér ló patkóján zendül a szívhang. Csehül: Srdce mé zazvoní podkovou bílého hrebce. A fordító önkényesen szócserét végzett, vagyis így a patkó kapja meg azt a szerepet, amely a szívet illetné és fordítva. Ezzel megváltozik a mondanivaló értelme és lényege. A kötetben előforduló hibák egyik külön csoportját az úgynevezett elértések alkotják. A fordítónak jogában áll bizonyos mértékben megváltoztatni az eredeti versek formáját, de csak annyiban, amennyiben azt a mondanivaló hű visszaadása megkívánja. A fordítások azonban megkövetelik a pontosságot, a vers szövegének tolmácsolását. Azért módfelett helytelennek tartjuk a következő szöveg-változtatást: Minden ember, bár fiatal még, lehet már régi ellensége, de testünkből most a múlt sebét kivágja mind a balta éke. [Szent Dombtető) Ebből kiviláglik, hogy minden fiatal embernek lehet már régi ellensége, bár az eredeti másról győz meg bennünket. __kazdy clovék, kdyz ui byl mlád, mél staré své neprátele, dn,es vsak sekerou vyvrátime i rány na svém tele. Bírálatunkban külön helyet kell szentelnünk a fordítások nyelvezetének Ugyanis számos, stilisztikailag nem megfelelő kifejezést találunk a kötetben, amelyek figyelmet érdemelnek, mert kiküszöbölésük, elhagyásuk emelné a versek értékét. Nem áll itt módunkban összes észrevételünket megemlíteni, ezért csak a leglényegesebb hibák bemutatására szorítkozunk. Tudjuk, hogy a Ballada a meg nem született gyermekről Wol-. kér legnépszerűbb versei közé tartozik. Éppen az érzelmi finomság és a tartalom szociális telítettsége tették azzá! Ennek ellenére ilyen kifejezésekkel találkozunk benne: ... míg rémesen bezárt ajtó tárul. Vagy az orvos így szól a leányhoz: „Beteg asszonyokhoz nem vagyok szakos csak ami törött, azt javítom én.” A műfordítónak jogában áll a tökéletesebb visszaadás érdekében más, megfelelőbb szavakkal helyettesíteni az eredetit, de az ilyen zsargon jellegű kifjezésekkel az alapvető versfegyelem ellen is vét. Nem érthetünk egyet a: muszáj, máma szavak gyakori használatával sem. A Köd alatt című versben olyan sző fordul elő, amelyet a magyarban nem használunk: „...a csendes fáknak mosti furcsa rezdülése.” Ki hallott már mosti rezdülésről? Egy következetlenségre mutatunk még rá, amely a Ballada a tengerészről című hosszabb kötelményben fordul elő. A 3. énekben a pincérlány először tegezi a tengerészt, majdegyszerre magázni kezdi. Valójában a leány végig magázza a tengerészt. Az 1960-ban kiadott Wolker-fordítások nemes célt szolgálnak: a kiváló cseh költő versei elsőízben jutnak így egységesen, nagyobb kötetben a magyar olvasóközönség kezébe. Mindamellett Wolker egyéniségének és az értékes költői hagyatékának kijáró mély tisztelet sokkal nagyobb műgondra ösztökélhette volna a fordítót. Monoszlóy általában azokat a költeményeket ültette át a legjobban, amelyek már azelőtt is ismertek voltak magyar fordításban. Ez nem is lenne hiba, hiszen Babits Mihály az Isteni Színjáték fordítása során szintén támaszkodott Szász Károly előbbi fordítására, de idézhetnénk további példákat is. Viszont a kevésbé ismert Wolker-verseK is jobb tolmácsolást igényelnének. Ez egyúttal kötelességünk is a cseh irodalom egyik legjobb költőjével szemben. ZS1LKA TIBOR 14
