A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-01 / 13. szám

emberei Marcink Jósáét, a góxbenger gépésze: Késs az út, Jöhetnek az outúk AZ út Ismeretlenség ... érdekes, mert változa­tos, de kissé hideg, ■■HB hiányzik belőle az együvátartozás melege. Amikor az ember autón utazik, szóra­kozva figyeli a tájat, de a lelke azoknál Jár, akiket maga mö­gött hagyott... S akkor a táj­ból két szem ugrik elő és szembenéz vele. Két szem, amely megállítja. Elgondolkoz­tató szemek ... Az utat hóvihar söpörte tisztára, egyhangú zi­­zegéssel szállong felette a porhó, az egyik sáncból a má­sikba, a sáncok megtelnek, lassan púposodnak és a hófú­vás átmászik az árokpart túl­só oldalára, a szántóföldekre. Wm Fut az autó, csak egy pillanatra villannak fel a szemek, mégis megállítanak. Az út szélén kihűlt, fekete gőzhenger áll, — délután négy óra, az útépítők abbahagyták a munkát, lendkerekén, szelepein vijjogó nótákat énekel a szél. A fekete gép mögött négykerekű házikó — lakókocsi —, karnyl vastag bádogkémőnye békésen pipálna, de a szél szinte kiszakítja belőle a fű&tpamacsokat és bőszen elragadja, mint a mesék grlffmadara a szegényember legkisebb flát... A házikó ablakán cifra jégvirágok, a jégvirág­­csokron kőt fekete lyuk... A két szem a lyukak mögül néz. A gözhenger gépészének a szeme ... Nem csoda,, hogy meg-scripta manent írott szú hatalom, kordokn­­mentum, amely írójától függet­leníti U emberi érték és haló­­erő. Anna Frank naplója bejárta az egész világot. A naplót nem fró —, fiatal lány Irta, akit azonban az embertelenség, e szenvedés felnótté érlelt, aki az utókor rószére megrázó hitelességgel beszámolt leg­borzalmasabb emberi érzésről, a félelemről. Egyéb nem Is maradt utána, porai nyomta­lanul elenyésztek, de az állata Írott sző fennmaradt, és elég ahhoz, hogy neve flrük idők­re tiltakozást jelentsen az ön­kény és brutalitás ellen. Az auschwitzi Állami Mú­­teum levéltára újabb értékes kordokumentummal gazdagé dőlt. Megtalálták egy volt fo­goly héber nyelven irt napló­ját, amely a lodzl gettó éle­téről szél. A napiét az auscb wttzl harmadik krematórium helyén találták meg agy pláhdobazban. HáromszáxM- xenüt lapja van. amelyeken ez Ismeretlenül elpusztult zsidé logoly részletesen leírja a gettó életét. A fakó lapokat erősen megrongálta az idő. A napló minden lapját alaposan megvizsgálják és lefényképe­zik. állított, Íme a megdermedt Jégvirágokat Is felolvasztotta suga­rának ereje. Kemény nézésű, mégis meleg szemek. A gépész — ötvenöt éves lehet — Hemingway öregemberét Juttatja az eszedbe, aki keményen megharcolt az élettel azért, amit kapott tőle, de egy pillanatra se tört meg soha'.. Ember, aki mindig úton van... — Magának a szemében van valami az utakból...I Elmosolyodik, a szeme sarkában sok-sok szarkaláb ül. — Nekem az út az otthonom... minél hosszabb, átírtál in­kább, talán ezért... — Milyen otthon az út? -Most komolyan néz, ugyanolyan szemmel, mint az előbb a Jég­virágokon keresztül. — Az út... hm, no hát ilyenI — fellépett a gőzhenger vezető­fülkéjébe és maga mellé hívott. A vasak között vékony hangon, süvöltött, sírt a szél. — Ilyen az út. Kissé rideg, nem túl anyás, de meg lehet szokni. — De az embernek... melegség Is kelll — Az Is van ... — A négy keréken guruló házikóban két ágy, a bejáratnál vaskályha áll. Meleg és száraz tisztaság. — Meleg is van, látja 1 — S ezenkívül...? — Rádió... —• Az asztalon telepes kofterkészülék zenél. — Rádió és két lyuk a Jégvirágokon, amelyeken kilátok az útra. Autók, szekerek, kerékpárosok, gyalogjárók. Aztán köze­ledik a falu, minden nap ötven méterrel közelebb a falu. Ott van, látja? A falu mintegy három kilométerre van. Messze van még... —• Igen, a gőzhenger lassú gép, nehézkes, súlyosaik a ke­rekei; olyan mint az elefánt, cammogva Jár, de nehéz lenne megállítani. Az enyémnek talán az Is a szerencséje, hogy lassú. 1945 tavaszán a németek magukkal akarták vinni, de hiába fűtötték vöröslzzásig a kazánját. A tankok, amelyek a nyomuk­ban Jártak, gyorsabban futottak. így itt maradt. Azóta az enyém. Megismertük együtt az egész köztársaságot és miniket is megismertek az utak ... Az évszakoknak, hidegnek és melegnek, esőnek vagy fagynak kevesebb a Jelentősége a gépész életében, mint más embereké­ben, akik falun vagy városon laknak, A gőz mindig fehéren tődül ki a szelepeken, a lendkerék ugyanolyan nehézkesen mozdul meg, hogy aztán vidámabban forogjon tovább, a hen­gerek alatt ugyanúgy ropog a szürke kő és lapul alájuk enge­delmesen az üt. Az emberek szeretnek jő úton Járni, könnyeb­ben gurul rajta minden, szekér, kerékpár, autó; szeretnek su­hanva, gyorsan utazni, — korunk jellemvonása ez — s a gépész mindezt tudja, érzi az Idegsejtjeiben. Ezért otthona az út... jó utakat csinál fekete gépével, amely lassú, mint az elefánt, de nehéz lenne megállítani... DUBA GYULA Varba volant, A asavak elrüpülnek, ax Íréi megmarad 1 — mondja a latin küxmondái. Ebben a tényben rejlik ax Írét érlátl hatalma, ax Írott xxé xxnggeaxtfv ereje. Ax írott síé nem veeshet el, tanúságul marad ax ólékor embere aráméra, Nem vélet­len, hogy a fasiszta diktatúrák kttnyvúgetésekkel kezdték em­bertelen tevékenységüket. Ax

Next

/
Oldalképek
Tartalom