A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-25 / 12. szám
Fain»! motívum (guache, 1960) a mm mikor Jaroslav Grus képeivel előszűr találkoztam, meg voltam győződve, hogy alkotójuk fiatal, robusztus művész, akinek palettáján vidáman dalolnak napjaink örömteljes színei. Csak később tudtam meg, hogy ez az örökifjú festő, aki nemrég töltötte be hetvenedik életévét, pályafutását még évszázadunk elején kezdte és elkésett kortársa volt a modern cseh festészet megalapítóinak. Érdekes, hogy Jaroslav Grus hosszú éveken, sőt azt is mondhatnák évtizedeken át nem tudta megtalálni egyéni hangját, stílusát. Először tanárának, HanuS Schwatgemek a hatása látszik még képeién, majd Ant. Slávtóek, utána pedig a francia impresszionisták bűvölik el. Valószínűleg ez az oka, hogy a Ménesben tömörült cseh festői avantgárda nem hagy nyomot J. Grus akkori munkáin. Festőnk hosszadalmas, kitartó és intenzív munkájával azonban lépésről lépésre halad a kitűzött cél felé. Lassú ütemben ugyan, de fejlődött és erősödött, művészete lombosodon és terbélyesedett. A harmincas években már egy kiforrott művészi egyéniség alkotásaival találkozhatunk, amelyek könnyed közvetlenségükkel, a formák és színek ritmi-O.trava) táj (ol«|, 1961) 2álásával laikust és avatott bírálót egyaránt megkaptak. Jaroslav Grus művészete ezután már egyenes vonalban halad előre és felfelé, zengő életörömét s ebből fakadó realizmusát semmiféle borongás, misztikus álmodozás, vagy absztrahálás nem zavarta, nem bontotta meg. Es az ő realizmusa mégsem valami megrekedt, leíró realizmus. Palettáján sajátosan meglátott, konkrét világ színét intenzív kékkel, lángoló pirossal és aranyló sárgával zengenek. Tájképein, csendéletein csodálatos technikával rendelkező korunk napjainak ritmusát leljük jel és bátran elmondhatjuk, hogy ez a hetvenen már túllévő festő, még mindig, minden modorosságot elutasító, fiatal képzőművészeink közé tartozik, akik telt vannak a holnapot építő optimizmussal. Optimizmusáról egy alkalom mai ezeket mondotta: ipámtól kaptam örökségbe, és szívemben palettámon hordom. Az emberek ezt az optimizmust vidám, ragyogó színeimben látták. En viszont azt hiszem, hogy ennek az optimizmusnak először a szívben van a helye és csak azután a palettán.“ Ml Is úgy véljük, hogy Jaroslav Grusnak ebben Igaza vanI ■—si-— A folyón (öli) 1961) Tanulmány
