A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-25 / 12. szám
Nem az autó teszi az embert Enyhe téli nap volt. Távoli átázásról lőttem meg és fáradtan élltom a villamosmegállónál. Otitáekámmal bajlódva csupán ai utolsó pillanatban vettem ésxre, hogy veszedelmes gyorsasággal tzágnld felém egy 110-es Tatra teherautó. Előttem pocsolya, hátam mógött háttal, nem volt hová bújnom. Kétségbeesve vártam a «árfürdót. Már tetfttól talpig sárosnak láttam magam, és fülembe csengtek feleségem halk, szemrehányó szaval: „Hiába, te csak nem tudsz magadra vigyázni I" Hát én valóban nem tudtam magamra vigyázni, ám annál Inkább tudott a teherautó vezetője. Kocsiját lelassította és lépésben haladva el előttem rám mosolygott. £n hálásan visszalntettem és szerettem volna a Járó-kelőknek la megmondani: milyen rendes flű volt az a sofórl Az ember azonban mindig csak nyugtával dicsérje a napotl Lehat, hogy a távolban feltűnő villamos, lehet hogy hálálkodó raorfendlrozásom volt az oka: a sárxnbanyt másodperceken belül mégis magkapum. Egy elegáns Spartak suhant el küzvetlan kőzetemben és ón taUUlálatot kaptam. Téllka bátom, arcom ás kalapom teli lett sárral. A kocsi vezetője mellett 010 pUtlna hajó angyalnak azonban úgylátszlk mulatságosnak tűnt a dolog, mert Igen Jókedvűen felnevetett. Ezt a sárfűggOnyűn át la Jól láttami És mosolygott a harmlnc-barmin ekéi éves úrvezető la. Igen, úrvezető a szó legrosszabb értelmében. A burxsoá köztársaság gazdag pökhendijeire emlékeztetett, akik gépkocsin vagy lóbáton az utcák és az országutak urainak érezték magukat. Pedig az én úrvexet6m már a ml rendszerünkben ért férfivé. A felszabadulás után végezte főiskolai tanulmányait vagy szerezte meg szükséges szaktudását. Tabát abban a szocialista társadalomban, ahol elvárhatnék, hogy az emberek tekintettel legyenek embertársaikra. Legalábbis akkor, amikor ez sem pénzébe, sem karrierjébe nem kerüli Amikor hazamentem. Ismét eszembe Jutott a két gépkocsivezetői A 110-es Tátra kocsi vezetőjét gondolatban újra meg újra megslmogattam és elgondolkoztam az OntoH és kíméletlen autótulajdonos felett, aki az életben és munkahelyén Is valószínűleg ilyen embertelenül tértet elóre, hogy karrlért csináljon, minél magasabb pozíciót és minél nagyobb jövedelmet érjen el. Szerettem volna tudni, kik voltak a szülei, kik voltak neveiéi és tanárai, kik voltak azok, akik nem tudták emberségességre tanítani, akik nem tudták neki megmagyarázni, hogy nem az autó, meg a titulus, sót a pozíció sem teszi az embert emberré. Hogy Őszinte legyek, nem szeretnék ennek az úrvezetőnek se munkatársa, se szomszédja lenni. Am mégis szeretnék találkozni vale, hogy megmondjam: vegyen példát attól a poros, fáradt arcú sofőrtől, akinek egyetlen fékezd mozdulata a szocialista humanizmusnak, az új ember Jellemének a megnyilvánulása. És egyben megkérném, hogy igyekezzék levetni magáról a régi világ erkölcsi köntösét, mert társadalmunkban az ilyen Cnzó és kíméletlen tBrtetOknek nemsokára csupán a panoptikumokban lesz helyük. Tudom, aligha szívlelné meg tanácsomat, ezért én inkább azokhoz ln4ézem szavaimat, akiket még ugyan meg-megkOrnyókez az Önzés gonosz szelleme, ém szivükben és lágyukban már ott él az Igaz ember, a szocialista ember Ideálja: legyen ez ember embernek barátja és elvtársai BAKSI IMRE Folyik a vas Fülek Gépek zakatolása fogadja az embert, ha belép a fülekl Kovosmalt zománcedénygyár öntödéjébe. Az egyik óriási csarnokban hatalmas kemencében olvasztják, utána kannába, végül fémformákba öntik a sistergő, folyékony vasat. Pompás, ám kissé félelmetes látvány az 1320 c°-os folyékony vas, legalábbis nekem. Közelíteni sem merek feléje, a munkások azonban olyan nyugodtan bánnak vele, mintha csak langyos viz lenne. Figyelem a vas útját: Az önműködő fémforma kinyílik az alkatrészek megtelnek folyékony vassal, a forma becsukódik, kb. 20 másodperc múlva Ismét kinyílik, kihull belőle a kész öntvény, futószalagon Jut az osztályozóba, onnan meg a csiszolóba. így készül a tűzhely, kályha néhány része. Milyen könnyű elmondani! Nagy homokrakás és a katonás rendben sorakozó homokformák mellett találom meg Kunya Józsefet, a CSKP XII. kongresszusának brigádja elmért versenyző kollektíva vezetőjét. Éppen egy homokformát csinál. Talán az ő kollektívája Is kályhaalkatrészeket gyért? Mlt,^? Nem (hiszek a szememnekl Szénvasalókat? Azt hittem hogy már csak a padláson, az ócska llm-lom között találni szénvasalót s tessék, itt ezrével készítik. Nem Is' állom meg szó nélkül; — Ugyan ki vesz már nálunk ma Ilyet? — Nem belföldi használaatra készül — világosit fel mosolyogva Kunya elvtárs — ezekből egy sem marad az országban, Ázsiába és Afrikába exportáljuk valamennyit. Ez a negyvenhat éves, komoly férfi, háromgyerekes családapa naponként Jár be Sőregröl Fülekre, ami azt Jelenti, hogy hajnalban kel, délután ér haza. Igaz, megszokta már, mert tizenkét éves kora óta Itt dolgozik. Délután végre a családjával lehetne, de Ilyenkor meg a falubeliek ügyes-bajos dolgait Intézi, ugyanis a CSKP XII. kongresszusának brigádja elmért versenyző kollektíva vezetője, egyben a Sőregl HNB elnöke Is. Ennyi elfoglaltság egy embernek bizony elég sok, de a bizalom, hogy elnökké választották, arra kötelezi, hogy lelkiismeretesen végezze munkáját. * * * Mit készítenek még a kályhákon, tűzhelyeken, szénvasalókon kívül a fülekl gyárban? Csodaszép zománcozott edényeket. A zománcozóban százával álltak a szebbnél szebb fazekak a legkülönfélébb díszítésű bögrék, teáskannák. Láttam teljesen egyszínű edényeket, ezek belföldi használatra készülnek „Good morning" (Jó reggelt] feliratú ún. munkásfazekakat Anglia, élénk színezésű teáskannákat India részére. Fürge női ujjak szebbnél szebb mintákat festenek az edényekre, amott a sarokban meg jókedvű fiatal lányok osztályozzák a kész edényeket. Naponta 3000—32000 darab, súlyban 900 kg kanna, fazék, stb. hagyja el a zománcozót s Jut el a világ, szinte minden tájába, hogy nemsokára egy Indiai édesanya töltsön gyermekének Illatos teát a Made In Czehoslovakla jelzései ellátott kannából. A gyár új munkamódszert vezetett be. A kétféle öntés között lényeges különbség van, sokkal előnyösebb a fémformába való öntés. Munkaerőt takarítanak meg és elesik a nehéz fizikai munka. A fémforma kb. kétezer öntést bír ki, a homokforma csak egyet, Itt minden formát újra kell csinálni. Jelentős időmegtakarítást érnek el, ennek következtében emelkedik a munkatermelékenység. Míg például a bomkba való öntésnél a vas 15 percig van a formában, ugyanaz az öntvény a fémformában 15 másodperc alatt készül el s ugyanaz a kapacitás sokkal kisebb gyártásterületet igényel. Eddig azonban a gyárnak csak egy részében használják a fémformát, lie amint lehetőség lesz rá, teljesen áttérnek erre az új munkamódszerre. Ezt látom az öntöde egyik oldalán. A másik oldalon meg? A homoktól lépni Is alig lehet. Itt is ugyanaz a munka folyik, azzal a különbséggel, hogy nem fém, hanem homokformákba öntik a vasat. Kunya József — Jobbról a második — a brigád tagjaival Ellenőrzés
