A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-25 / 12. szám
Ezek a gyerekek már a független A1 gériában nőnek fel és a felszabadító hadseregben szolgáló ápolónők Is levetik végre a katonaruhát Fegyverszünet Algériában A nyolcadik éve ffiggetlenségéárt hétéves háborúban vívta ki íüggetharcolú hét algériai nép sorsdénté lonségét. Az egész Algéria (tehát a napok elétt áll. Súlyos áldozatokat sokat vitatott sxaharai terület is) kSvetelé, kitárté harcával végre ki- egységes, független állam lesz. vívja függetlenségét. Az egész bé- Területén ideiglenesen több francia keszeretfi emberiség észlnte örömmel fogadja ezt a hírt és továbbra is támogatja a sokat szenvedett nép szabadságharcát. A harc ugyanis nem ár véget a fegyverszüneti egyezmények aláírásával, mert az elvakult gyarmatosítók mindent el fognak követni az algériai béke megbontására. A fasiszta „titkos hadsereg” (OAS) Franciaországban és Algériában napról napra fokozza terrorját. Ennek ellenére a francia hatéságok kesztyűs kézzel bánnak az ultrák vezetőivel ás csupán azokat tartóztatják le, akik a kézükke szaladnak. Közben az OAS tovább szervezkedik a fegyverszünet meghiúsítására. Az algériai népet azonban nem lehet megfélemlíteni. Akik szembenézték az idegenlégió embertelenségeivel, akik kiállták a hírhedt párák minden kínzását, azok rendre tudják majd utasítani az OAS banditákat is. A legfontosabb dolog a fegyverszünet. Ben Khedda, az ideiglenes algériai kormány miniszterelnöke egyik kairól lapnak kijelentette: „Az OAS sem fogja tndnl elérni azt, amire képtelen volt Algériában a NATO támogattá óriási francia hadsereg.” MILYEN LESZ AZ ALGÉRIAI KÖZTÁRSASÁG A világsajtóban egyre több fejtegetés lát napvilágot a független Algériai Köztársaságról. A fegyverszüneti tárgyalásokról kiszivárgott hírekből és felelős politikusok nyilatkozataiból nagyon nehéz megrajzolni egy ország jövőjét a fegyverszünet küszöbén, azonban néhány alapvető vonással fel lehet vázolni a soron következő legfontosabb feladatokat. Az Algériai Köztársaság közel másfél évszázados francia uralom ntán, támaszpont marad, amelyek azonban nem avatkozhatnak be az ország belügyelbe. A meglehetősen nagyszámú európai lakosság néhány év gondolkodási időt kap, hogy eldöntése, milyen állampolgáságot választ. A legfontosabb feladat a fegyverszüneti szerződés után a rend helyreállítása, a nyugalom biztosítása áa az algériaiakból szervezett, karhatalmi egységek megszervezése. Ezek feladata lesz ugyanis, hogy biztosítsák a néhány hónapon belül sorrakerülö népszavazás törvényes lefolyását. Az első algériai kormány csak a népszavazás után alakulna meg, addig ideiglenes közigazgatási szerv vezetné az ország ügyeit, amelynek magvét természetesen az ideiglenes kormány képezné. Franciaország szabadon bocsátani az algériai politikai foglyokat ás fokozatosan kivonná az országbúi félmilliós hadseregét. Tunéziából ás Marokkóból hazatelepítenék a több százezer menekültet. Algériai fenntartaná Franciaországgal a gazdasági kapcsolatokat ás a sxaharai gazdag kőolajat közösen termelnék is. Csak a fent vázolt politikai problémák rendezése után láthatna hozzá Algériai a háborús sebek behegesztésáhez ás a gazdasági helyzet megszilárdításához. Az Igazi, nehéz, sok türelmet igénylő munka csak ezután következne. Az algériai nép vázétól, akik a sokéves harcokban már jelentős tapasztalatokat szereztek, minden bizonnyal megbirkóznak majd a legbonyolultabb problémákkal Is. Ez annál is könynyebb lesz, mivel Algéria népét országépitó munkájában önzetlenül támogatja majd a szocialista tábor. —sz— Mindennapos káp Algírban: A fasiszták hidegvérrel gyilkolják az arabokat, rombolnak, fegyegetőznek A koronázatlan kémkirály A CIA olyan szerv, melynek létezéséről és munkájáról a „jólnevelt amerikaiaknak” nemigen illik ludniok. Költségvetéséről nem olvashatnak sehol egyetlen sort sem. A kongresszus tagjai közül is csak 5—6-nak van betekintése a világ legnagyobb kémhálózatának boszorkánykonyhájába. A konzervatív New York Times becslése szerint a CIA a kormánytól évente körülbelül egy milliárd dollárt kap áldatlan ténykedése fedezésére. Alkalmazottainak számát illetően nehéz lenne találgatásokba bocsátkozni, annyit azonban tudunk, hogy csupán a washingtoni központban 10 000 ember dolgozik. A CIA jelenlegi főnöke, John McCone 35 éves, elődjével ellentétben eddig politikai, de főleg kereskedelmi pólyán működőit A csaknem hetven esztendős Allan Dulles közel ötven évet töltött az amerikai hírszerző szervek szolgálatéban. Ezzel szemben McCone, a pénzember pályafutása szemléltető példája annak, milyen alárendelt szerepet játszanak az Egyesült Államok legfontosabb szervei az egyes tőkés csoportok kezében. A McCone család vagyonának állandó gyarapodása a fegyverkezéssel függ össze. John McCone nagy karrierje tulajdonképpen a második világháború elején kezdődött. 1941-ben lett a Californian Ship Building Company (Kaliforniai Hajóépftési Társaság) elnöke. A hajóépités nagyszerű üzletnek bizonyult, mert a társaság 100 ezer dolláros alapbefektetése 1945-ig 44 millió dollár hasznot hozott. McCone érdeklődése itt sem végződött. A repülőgépeken, az atomkutatáson keresztül az olajig mindenre kiterjed figyelme, ahol jó üzletet szimatolt. Céljai elérése érdekében a politikai életben is részt vállalt, Először hadiigyminiszterhelyettes, majd (1950 —51-ben) a légierők miniszterének helyettese volt. 1952-ben, amikor a demokratákat republikánus elnök váltotta fel, bizonyos időre visszavonult a politikai élettől, és minden idejét „legnagyobb szerelmének”, részvényei gyarapitásánák szentelte. Ebben az időben főleg az olajszaktnában dolgozott mint a Standard Oil Company részvénytársaság igazgatója. McCone olajspekulációi nem is lennének olyan érdekesek, ha nem lenne oly mély összefüggés az olajtrösztök és a CIA között. A CIA cselszövéseivel ugyanis hathatósan segíti az amerikai tőkéseket, különösképp a közép-keleti arab országok gazdag olajforrásainak kirablásában. McCone istene a pénz. Dollárszerzési célokból az ötvenes évek végén olyan élénk tevékenységet fejtett ki, hogy 1958 ban az USA atomenergiai bizottságának elnöki tisztségébe tornázta fel magát. De mivel nem természettudományi tanulmányokat végzett fiatal korában, hanem ügyvédnek készült, a bizottságban a fninkvizitori szerepet vállalta. Első ténykedéseként perbe fogatott tíz egyetemi tanárt, akik a kísérleti robbantásokból eredő sugárzást az emberi egészségre nézve károsnak minősítették. Ezeket a becsületes tudósokat, köztük a Nobel-díjas Poling professzort, a „szovjet propropaganda terjesztőinek” kiáltotta ki. E módszereiben könyörtelen pénzember gátlást nem ismerő, karrierista természetével érdemelte ki a CIA főnökének tisztségét. S- Gy.
