A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-11 / 10. szám

Kreneae Marianne

1950 • 1954 • 1958

1950-ben lett Krenciey Marlenne ■ Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke. Ezt az évet élete elad nagy mérföldkövének tekinti. Ezért a felvételért nagyon meg kellett dolgoznia, de érdemes volt.

A második határkO: 1954, „Liliomfi . Az elad tilmzzerep.

S a harmadik 1958: amikor érdi elhatározással szerződést vállalt Szolnokon és végre színpadi színésznő lett.

Budapest, Szolnok — két város, két otthon. Prűbák fellépés, tájszinház, s kOzben mindig éton a volán mellett Pest és Szolnok kOzOtt. De nem ez volt a nehéz, a fárasztó... Hanem az, hogy mindig valami mást kellett csinálnia, szdkének, szépnek, bájosnak, „dekoratívnak* kellett lennie. Mindig külsejéhez mérték a szerepeket, s alig volt lehetősége emberi érzések tolmácsolására. S 0 szép volt, de a színpadon pirult, gyűldlte Önmagát, a szőkeségét, gyfilBlte filmjeit és úgy fájt, ha legtObbszOr Így jellemezték: „Milyen szép)* Oj, mélyebb, emberibb jelzdket, megérdemelt elismerést akart, amely nem a külsejének szél — és azóta nagyon megdolgozott ezért.

A munkának, a szakadatlan harcnak megvolt az eredménye. Krencsey Marianne eljutott a színpadig és eljutott a „Fapados szerelemig*. S milyen jó fapadosén száguldani, ahol nem kell mindig jólOltdzOttnek, mutatósnak lennie, hanem mai embereket kell megformálnia.

Igen, megbarnalt, érettebb, gazdagabb, felejthetetlenebb lett s kOzben a haja Is gesztenye színűre változott .. .

— Véletlen szeszély vagy talán valamelyik filmszerep kívánta igy? — tettem fel a kérdést.

— Nemi Ez szimbólum. Ez én vagyok. Ilyen voltam, a „fehér“ haj csak rajtam maradt a , „Liliomfl“ból. . . Nem akarok tObbé szOke és szép lenni! Szeretem a küzdelmeket és minden eredmény új harcra késztet.

— Hány filmje van? — kérdeztem.

— Tizenhárom: — Nem vagyok babonás, de mégsem szeretnék ennél a számnál megállni... A 13 kOzOl legjobban a „Fapados szerelem* c. filmet szeretem. Olyan jó érzés volt, hogy rám gondoltak, amikor az egyszerű tanitónót, Verát kellett alakítani.

Krencsey Marianne — filmjei nyomában — bejárta a fél világot. Szobája szögletében kűlönbOzO formájú és színű tarka léggOmbcsokor libeg. Amikor rájuk néz, mindegyik egy-egy idegen országba, városba, filmfesztiválra vezeti e| gondolatban.

Krencsey Marianne és Zenthe Ferenc a „Gábor diók* című filrn■1