A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-11 / 10. szám

Az arc kikészítita 1. A sötéthajúeknak nemesek e nap­pali, az esti arcklkészltésnél Is arra kell vigyöznluk, hogy minden segédeszközt mértékkel használjanak. Az ö esetük­ben különösen érvényes a szabály: a túl éles kontúrok, a túl éles színfoltok öregltenelkl A fekete- és barnahajú nők természetadta, meleg színei csak na­gyon kevés kiegészítésre szorulnak. A púder a bőr színe szerint, kreolabb, vagy világosabb krém árnyalatú le­gyen. A szemöldök felesleges szálait gondosan ki kell szedni, vonalát óva­tosan erősítsék barna cenuzával, fekete szemceruzát csak fekete nők használ - Jának. Divatos szájrúzs színük a ko­­rállplros. Aki estére szemhéjfestéket is használ, zöldes árnyalatot válasszon. 2. A szőkéknek a tompa sápadtság látszatát kell elsősorban elkerülniük. £ppen ezért, merészebben nyúlhatnak a kikészítés kellékeihez, mint a sötét­­hajúak. A púder színe rózsaszínbe haj­ló. Szemplllájukat szakemberrel tartó­san festessék, de semmiképpen se feke­tére, még csak nem is sötétbarnára, leg­feljebb gesztenyeszlnre. A szemöldök vonalát, esetleg a felső szemhéj szélét is szürke, vagy nagyon halványan raj­zoló barna ceruzával húzzák meg. A szájrúzs legyen rózsáspiros, a szem­héjfesték világoskék, vagy ezüstöskék. A charleston térhódítása Az 1925-ös esztendőben ugyancsak fül­siketítőén harsogott a néger dzsessz, nagyanyáink vidáman énekelték az új slágert: — faj, de csúszik ez a banánhéj... Igen, akkoriban hódította meg először a vén Európát a charleston. Amikor a háborút követő válságok Idején a zené­be, a táncba igyekezett menekülni a gon­dokkal küszködő' emberiség, merész rit­musával, zajos, vad melódiájával akkor indult dladalútra a néger zene, a néger tánc. Felidézte az őserdő rikoltásait, a tam-tam-ok hangját, a néger lélek mély­ségeit, gyermekes örvendezését. Elindult dtadalútjára az új muzsika, elindultak hó­dító körútjukra a néger zenészek, tánco­sok, énekesek. Akkor énekelte legnépsze­rűbb slágereit Josephine Baker, a gyönyö­rű testű néger táncosnő, akkor aratta a legnagyobb sikert sok-sok slágere. Búgott a hangja, vonaglott a teste, merész rit­mussal járta a charlestont hosszú, kar­csú lába. „jaj, Stux úr, mit cstnál maga, rossz..." — énekelte vele együtt az utca, a falu, a város. Üj tánc volt a charleston akkor? — Nem! A charlestont már az első világháború előtt táncolták a négerek. Az 6 táncukból fejlődött ki az amerikaiak új tánca, amely 1924-ben újult fel a foxtrott egyik válto­zataként. Rövid ideig a legdivatosabb tánc lett. Erre a táncra mondották konzerva­tív nagymamáink, nagyapáink: divatőrület, táncőrület. A charleston különleges szin­kopál szinte forradalmasították a táncrit­must. A néger táncelem utat tör az euró­pai táncparkettekre, az Idősebbek meg­fiatalodva, a fiatalabbak nekthevülve Jár­ták. Amerlkatasan, majd európalasan, de mindvégig megtartotta néger jellegzetes­ségét. Az észak-amertkal négerek alakí­tották ki; nevét Charleston kikötővárostól kapta. E város éjjelt mulatóiban, matróz­­kocsmáiban táncolták először. Vadul, a környezethez megfelelően. A matrózkocs­mákból került ki a tánctermekbe és a négy­­negyedes táncot néger táncosok, táncosnők vitték el Európába. Néger zenére táncol­ták a párizsi éjszakai mulatókban, majd onnét csakhamar elkerül Rómába, Berlin­be, Bécsbe, Prágába, Budapestre, Bukarest­be, sőt messzi keleti metropolisokba ts. Nemcsak a mulatókban járták, hanem a szolidabb tánctermekben is. Dladalútja azonban nem sokáig tartott. Csakhamar háttérbe szorította a foxtrott, a tangó, a rumba és a többi modern tánc. Azt hittük, sohasem hódítja meg újra a világot, ám ebben tévedtünk. A charleston néhány esztendővel ezelőtt újabb rohamra Indult az európai táncparkettek ellen és újból bevette a régi hadállásait. Lecslszolódott; torz rángatódzásoktól mentes formája Ismét meghódította táncoló Ifjúságunkat. Ismét véglgszáguldott Európa táncpar­­kettjetn ugyanúgy, mint annak Idején, 1925-től 1929-lg. Az újabb hullám négy-öt esztendeig tartotta magát, nálunk három esztendeig, s aztán elérte tetőpontját. Mintha már egy kissé csökkenne az ér­deklődés Iránta, egyéb táncok kerülnek az érdeklődés középpontjába. Természetesen, még mindig és mindenütt táncolják, pe­dig ami a ritmusát illett, elég nehéz tánc. Talán ez ts egyik oka, hogy teret veszt a könnyebb táncokkal szemben. Szép tar­tással, szolidan táncolva szemre tetszetős, arra azonban vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba a mozdulatokat. Remlsovszky József téncmester

Next

/
Oldalképek
Tartalom