A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
kezejárása. Nyújtogatta a nyakát, hogy ő is halljon valamit. A magyar beszédet Horváth tanító elvtárs mondotta. — Gyermekeink nevében még egyszer köszönetét mondok mindazoknak, akik verejtékes munkával lehetővé tették nekünk, hogy azután ilyen gyönyörű iskolában folytathassuk oktató és nevelőmunkánkat! — fejezte be szavait. Ezután pirosnyakkendős úttörők vegyültek el az ünneplők között, s apró virágcsokrokat osztogattak. Válent Kati felismerte a régi malterost, s néhány kedves szó kíséretében neki is adott egy kis csokor fehér szekfűt. — Fogadja tőlünk igaz szeretettel azért az odaadó munkáért, amelyet iskolánk építésénél végzett. Annyira meglepték ezek a szavak, hogy szinte belesápadt. — De... de hiszen én csak malteros voltam! — nyilallt belé az emlékezés éles borotvája. Melege lett nagyon. Amikor kiért az országútra, egy pillanatra még megállt a gesztenyefa alatt. Visszanézett. Szeme megpihent a szépséges iskolán. Olyan volt, akár egy játéképület. A teteje piros, akár a vágott görögdinnye, az ablaka csillogó, akár az olvasztott arany. Persze nem a törpék, hanem óriások építették: az emberek. Ö is. Igen, ő is — a malteros is. Különösen a legfelső emeletet figyelte. Elképzelte, hogy ott most már padok, szekrények vannak, s egy nagy fekete tábla is komolyodik már az elülső falon. Igen! Igen! Ott kell lennie a táblának! Most már tudja, hogy az ő piros téglái tartják, és a gyerekek tíz évig, — húsz évig, — vagy talán még száz évig is arról tanulják majd a különféle tudományokat. Ettől aztán olyan soha nem érzett felemelő hullám öntötte el a szívét, hogy örömében a szekfűket mind a kalapjához tűzte, beugrott a kocsmába kétszer két deci borra, s aztán fütyörészve nekivágott az őszi mezőnek. S ahol már senki sem hallotta, rágyújtott egy régi katonanótára. Ügy érezte, nincsen egyedül. A fák is vele daloltak. SZABÓ ERZSÉBET rajza Köszönjük, Rácz Olivér! Nemcsak saját belső kényszeremnek, hanem a királyhelmeciek — kicsinyek és nagyok — őszinte óhajának teszek eleget, amikor magánlevél helyett a Hétben köszönöm meg, hogy eljöttél hozzánk szerzői estre. Először iskolánk tanulóinak köszönetét tolmácsolom azért, hogy találkozhattak Veled, hogy megismerhették a „harmadvirágzás’’ első magyar meséskönyvének, az Állatvilágnak a szerzőjét, A pórul járt kandúr, az Öcsi-csacsi kalandjai meg a Puffancs, Göndör és a többiek íróját. Köszönjük, hogy elhoztad gyerekeink közé új könyved szereplőit: Göndört, Murgcsit, Bergman fűlikát, a „valódi történet” valódi szereplőit Elárulhatom, hogy beloptátok magatokat gyermekeink szívébe. Ugye, . emlékszel még a zsúfolásig megtelt tanteremre, az ágaskodó, nyújtózkodó kicsinyekre, a kíváncsiságtól tágranyílt őzikeszemekre, no meg a bátortalan, de őszinte megjegyzésekre, kérdésekre, a gyermeki lélek spontán megnyilatkozásaira. Hogy meg voltál e elégedve a véleményekkel, s kielégítettek-e a kérdések, nem tudom, de azt hiszem, nem vonod kétségbe, hogy az olyan természetű kíváncsiskodás, mint „tudták-e a természeti iskola résztvevői, hogy könyvet írnak róluk?”, meg hogy „helyesen ír-e már Göndör?’V „megtörtént-e az alagúti csata?!”, „megértette-e Teri a levelet?” arról tanúskodik, hogy a regény közel áll gyermekeink érdeklődési köréhez, s hogy a szereplőkkel történt személyes összebarátkozás után a könyv hűséges, elmaradhatatlan pajtásukká válik. Csupán emlékeztetni szeretnélek ígéretedre: „folytatása következik”! De mivel tértek otthonukba a felnőtt királyhelmeciek? A Kassai dalok varázsával, a Szobor csodálatával, a Tükör remegésével, a Láz muzsikáló dallamával, janus Pannonius szűnt álmainak tovább álmodásával, a Vád és mementó „már ezután sose félő” harsanásával, a munka új ütemével Es még valamivel. Azzal a melegséggel, amely egyéniségedből áradt, amellyel belesugalltad a hallgatóságba gondolataidat, az irodalomról és az életről vallott elveidet. Engedd meg, hogy egyet-kettőt papírra vessek: — Utolsó kaland nincs. A kaland — a szép, a nemes, az új, a nagyszerű — utáni vágy addig él az. ember szívében, amíg fiatal. Es az ember addig fiatal, amíg örülni tud az életnek. — A fordításnak jobbnak kell lennie, mint az eredetinek: az eredeti művön csak egy művész dolgozik, a fordításon kettő. — Az élet mindennapi jelenségei mellett nem lehet vakon elmenni. Az életet szeretni és akarni kell. Akarni és szeretni pedig nagyon-nagyon kell. Szeretni az embert, a békét, szeretni a népet, a nemzetet, szeretni a hazát — nagyon-nagyon kell! Köszönjük, hogy elárultál egyet s mást terveidből, s hogy felolvastál készülő regényedből. Szeretnénk hinni, hogy új könyved „kiadási fázisa” sem lesz hosszabb, mint a megírási időszak, s most egy évre újra találkozhatunk Királyhelmecen. Addig is jó munkát és nagy alkotókedvet kívánunk, s kérünk, tégy eleget annak az elhangzott óhajunknak is, hogy a próza mellett a versírást se hanyagold, hogy továbra is „zengjen a vers, a drága, szép, örök .. TOLVAJ BERTALAN 15 KERESZTREJTVÉNY FORBÄTH IMRE „Költőkhöz intő szózat" című költeményéből idézünk a vízszintes 1, 27, 62, valamint a függőleges 1. és 9. számú sorokban. Beküldési határidő január 14. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában folytatva). 13. Jól megtermett 14. összeeszkábál. 15. Fontos iparváros Erdélyben. 16. Balti szovjet köztársaság fővárosa. 18. Gyöngy szlovákul. 20. Humor része. 21. Felmenő ági rokon. 22. Üdítő ital. 24. Hajszín. 26. Olasz névelő. 27. Az idézet 5. része (a nyíl irányában folytatva). 28. Hiányos óra. 29. Hegy németül. 31. Beszéd része. 33. Hiányos takács. 35. Koros. 37. Sátor németül. 39. Éneklő. 42. Imre Nándor. 43. Női név. 45. Erdei fa. 47. Zóna fele. 48 K. E. A. 50. A betyár. 52. Férfinév. 54. Német névelő. 56. Kettőzve: apa. 57. lányom férje. 59. E. M. H. 60. Kerti szerszámok. 62. Az idézet 4. része. 65. Károly Zoltán. 66. Szovjet fekete-tengeri üdülőhely. 68. Nyugat-európai nép. 69. Szlovák személyes névmás. 70. Szörnyű. 72. Indiai eredetű társasjáték. 74. Iskolai füzet. 76. Dán aprópénz. 77. Irén közepe. 79. Buddhista pap. 81. Ödön mássalhangzói. 82. Fűszer. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet 2. része (a nyíl irányában folytatva). 2. Neves cseh festő. 3. Oroszlán szlovákul. 5. Ottó Tibor. 6. Mocsár. 7. Díszes. 8. Virág hím szaporító szerve. 9. Az idézet 3. része. 10. Nem tegnap. 11. Kereskedelmi cikk. 12. Törlőgumí. 17. Talált. 19. András Károly. 23. Férfinév. 25. Sebes része. 27. Behajtás női ruhán. , 30. Teljes (a nyíl irányában folytatva). 32. Muzsika. 34. Nem valódi.1 36. R. Ö A. 38. Kettőzve- bányaváros a Dunántúlon. 40 Olaj angolul. 41. Látószerv. 44. Csip. 46. Király olaszul. 49. Állami Jövedelem. 51. ... kom: illatos növény (ocimum). 53 Ipart növény. 55. Vissza: napszak. 58. Nagyon régi. 61. Gabonaszárltásra, cséplésre használt hely a gazdasági udvar végében. 02. Motor része. 63. Súrol. 64. Aranka becézve. 67. Szer betűi. 69. Eszes. 71. Emelő közepe. 73. K. M. L. 75. Görög. betű. 78. Hasításra használt eszköz. 80. András István. Az előző rejtvény megfejtése: Sikerekben gazdag új esztendőt kíván olvasóinak és barátainak a Hét szerkesztősége. Az 1961. évi 51. számban megjelent rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Berek Istvánná. Léva; Ducsay Ferenc, Gyürke; Maczkő Györgyné, Budapest; Piroska Imre, Diáki.
