A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 1. szám

Varga Ferencné: Nem akarom, bogy ezt megzavarják.. .! Jozef VadoviÉ: A ladomnak és a kámnak élek ... Mit vár az 1962. évtői v' ' SCnry Tornái: Meg kell tartanánk a fia­taljainkat! jozef Vadovié, a trnaval KovosMalt n. v. technológiái tervezőosz­­tályának a vezetője. Családos, egy fia és egy kislánya van, ötven­három éves. Az Szembe mint >*egédmnnkás került 34 évvel ezelőtt, s a máit évben érdemel elismeréséül a Kiváló munkáért kitüntetést kapta. Eddigi áldásaiért — maga sem tudja pontosan a számokat, 90—60 lehet már eddig — az évek folyamán kétszázezer korona ju­talomban részesült. Ha a munkahelyén, a rajztábla mellől kinéz az ablakon, két gyárkámányt lát. A kéményekből vattaszerü, fehér füstfelhők go­molyognának elő békésen, de a szél szinte kirántja Őket én vádol magával ragadja. — Az áj év... elgondolkozik. — A mezőgazdasági termelés gépe sftévére ás gazdaságosabbá tételéra vonatkozóan Van néhány elgon­dolásom, ájltó javaslatom, szeretném, ba sikerülnének. Egyébként. .7 A családomnak és a munkámnak élő embár vágyók, ebben az évben Is ennek a „szenvedélyemnek" akarok élni. Síury Tornái azelőtt a kosát! szövetkezet agronórauaa volt, ma az elnöke. Harmincöt év körüli, családos. Nagykabátban és csizmában Dl a szövetkezet Irodájában és öt emberrel tárgyal. — Hm, nem egyszerű kérdés... fin személyesen sokat várok az 1962. évtől. Remélem, hogy végre sikerül megtartanánk fiataljainkat. Régi problémánk ez; nem akarnak Itthon maradni és Így a szövet­kezetben csnpa Idős ember dolgozik. Ebben az évben e téren változ­nia kall a helyzetnek. Legtöbb fiatal munkaerő az állattenyésztésbe kellene, mert ebből van a legtöbb (60 százalék) hasznunk és Itt a legégetőbb a probléma. Ez évben befejezzük új, modern sertés­­ólunk építését, amelyben hatszáz sertést tudunk elhelyezni. Az etetési munkákat a lehetőségek szerint mechanlzáljuk és szeretnénk két műszakra beosztani, hogy az etetőknek legalább minden második va­sárnapjuk szabad legyen. Megszerveztük a Csemadok, CSISZ és a Kul­túrotthon munkáját Is úgy, hogy a fiatalok ez évben már itthon Is lél érezhetik magukat a szövetkezetben. Egyéni kívánságom. . .7 építkezem ás remélem, hogy ez évben már az új házamban lakom ... ★ Az anya... Az Anya másképpen reagál a kérdésre mint a többiek. Varga Ferencné Dlészegen leültetett és megtérítette az asztalt. Hal­ványzöld kockás abroszt tatt rá, tiszta tányérokat, kést, villát és boroBÜveget. A nagy tálban pirosra paprikázott szalonna és prés­hurka. — Tessék... — kínált, — vegyenek. Harmincegy éves, négy gyerek — Tibi, Laci, Kati és Pityu — zö­rög körülötte, kapaszkodik a szoknyájába és bámulja a fényképező­gép villanó fényét. — Hát Igen, az újév . . . tessék, igyanak, a szalonnára inni Is kell! Néz ránk, kissé mosolyogva, elgondolkozva és a gyerekek fejét simogatja. — Az újév . . . miért kérdezik? — Tudni akarjuk, mit vár az újévtől. — 0) házban laknnk. A férjem Bratislavában dolgozik, szeretjük egymást. A gyerekek nőnek, a kislány még csak óvodás ngyan, de a legnagyobb fiú már iskolába jár. Ezt akarom . . . Ilyen életet akarok az újévben is és minden elkövetkező évben. Nem akarom, hogy ezt megzavarják.. .1 A prágai Svát v obrazech c. képes heti­lap az új esztendő alkalmából az Európa­­szerte ismert Karéj Hájek felvételével — lapunknak ts fényképész munkatársa — köszönti a Hét olvasóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom