A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
A Az Orbán torony árkádjai Egy ember a nagy építkezésről: Jurij Stefan szerelő Az új Kassa M A dóm közömbösen nézett ránk — látódé dóm aztán igazán nem változott, ugyanő! méltóságteljes és komor, mint akkor, miAÍ századok óta, mintha az örökkévalóságát t tesltené meg — de az Orbán-toronyjpSrkádjal mintha nevetnének. Emlékszel? Mindig késtél — szép nők szokása —, mindig elkéstél a találkozóról. Tél volt, puha pillékben hullt a hó, karácsonyi díszbe öltözködött a város, és a dóm keresztjén meg az óramutatókon gúl san károgva varjak ültek. Ügy éreztem, csúfolnak, hogy megint késel .. .mindig, késel; hiába kérlek, hogy pontos légy. ■W’ Kár . . . kár ... mondták a varjak . . . kár várnod, úgysem jön . . .! Én azért vártam, mert tudtam, hogy jössz . .. kell jörtnöd, a varjak korlátoltak, buták .. . Elrejtőztem az árkádok alatt, amikor jöttél sietve, klpirultan és gyönyörűen, ijedt szemed nem talált sehol. Szorongva nézted az órádat, a toronyórát, a varjakat, bűntudattal telve sétáltál fel-alá, amíg ki nem jöttem az árkádok mögül, beléd nem karoltam és azt nem mondtam: gyere! Gyere most is . . . gyere ezen a szép nyári estén városnézésre, használjuk ki ezt a félórát, amit együtt vagyunk! Nézzük meg a hidat . . . tudod, a hidat, a villany telepnél, a kaszárnya mögött, ahol este oly sokat néztük a zúgó Hernád vizét és hallgattuk a lefekvésre készülődő katonák énekét. De nézd! A kaszárnyán neonreklám függ; VS2, és egy futódaru horgát mutatják a színes fények. A kaszárnyának új gazdáig lettek — egyenruhát csak a kapus visel közülük —, más hadsereg ez, mint az akkori volt: a munka hadserege. Tervezők, mérnökök és gazdasági szakemberek — a Keletszlovákiai Vasművek építő munkálatainak vezető gárdája. Az ő éneküket hiába várnánk este a hídnál, az ő éneküket villanymotorok, betonkeverő gépek, hengerszékek és Tatra 111 énekelik kint Kassától délkeletre a nagy építkezésen. A Koíftensk^: titajái is meglepetést hoz. Emlékszel, mennyire*; szerettünk itt sétálni,, mert a, Várost' jelentette még, a főutca volt, villamos csilingelősétől ;ih a ngos, és mágia fénytelen, sötét. Az utcai lámpák messze függtek egymástól, fényük nem bírt megbirkózni az éjszakával. Most magas, vasoszlopokon kétágú neonkarok görbülnek az utca fölé, vakító fényük nyomán feltebben a sötétség fátjöla; ha úgy akarnánk 1, mint régen, mes&Éftr messze kellene \nünkjp\$:t városból, meghitt: homályfután. z a neonfénybe Ő’.tözés a főutca üzleteire is llyan a váró», mint egy ál__ ól felébresztett Csipkerózsika, mintha sajnálná az időt, amelyet átaludt, nagyra, fényesre tárja szemét, hogy többet lásson és többen lássák. Megnőtt . .. önérzetben és magabiztosságban nőtt meg a város — nlaponta impozáns Iljusinok hozzák repülőterére a gazdasági szakembereket, szállóiban tudósok, mérnökök, művészeik és jelentős közéleti tényezők laknak . . . Gócpont lett, amely maga felé vonzza és gyakorlatilag megvalósítja a technika legújabb eredményeit. Kassán frissen, egyre erősködő érveréssel lüktet a nemzetgazdaság szive. Méltán elbizakodik kissé, mint egy növekvő, duzzadó izmú féktelen kamasz. Azt mondod, a Komensky utca mögött ne is keressük a régi parkot a hatalmas fákkal? Látom, igazad van. A fák némelyike még megmaradt, de a park helyén egy új Kassa épült, nem dómmal, Orbán-toronnyal és Miklós börtönnel, de négy-öt emeletes bérházakkal, rendezett, egyenes utcákkal, üzletekkel és összkomfortos lakásokkal. Ezeken az utcákon már a jövő városa, a modern Iparváros lakói járnak; azok, akik egyszer majd az óvárost történelmi műemléknek nyilvánítják. íme, így találkoztunk tíz év után. Mi tíz évet dolgoztunk, ennyivel lettünk idősebbek, a város meg fiatalodott. Talán, ha tíz év múlva újra találkozunk, már rá sem ismerünk sem a városra, sem egymásra. DUBA GYULA T íz év múltán újra találkoztunk .,. A találkozást a véletlen rendezte, így történhetett aztán, hogy nem egyedül vártál, mint akkor tíz évvel ezelőtt, hanem egy hét éves forma szőke kisfiú, a fiad kezét fogtad. Tudom, nem engem vártál, talán a férjedet, falán a villamost. Különben nem sokat változtál. Az alakod, a hajad, a hangod puhasága a régi, még a frizurádat, a dús sima kontyot. is megőrizted, csak a nevetésed érettebb valahogy, okosabb, többet tudóbb, no és a szőke kisfiú melletted . | . Tágranyílt szemmel nézi a bácsit, akit nem ismer, akihez semmi köze... Amikor elváltunk, bizonyára megkérdezte: anyuka, ki volt ez? Ki volt ez? Egy... egy ismerős, régi ismerős, mondod, akinek el kellett mennie ... aki itthagyott, hogy tíz év múltáni újra felbukkanjon .. . nem lényeges, elment. . .
