A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
A cm is egészen a közepén, mert vannak még ott házak, régebbiek, újabbak, besüppeettek és drótkerítéssel körülhatároltak, de a legtöbb mégis az új, a félig felépített. És e sok látnivaló közepén van a gyár, amelynek homlokzatán neoncsövek világítanak az éjszakába: Trikota. Asszonyainknak a verb ói gyár gyártmányait bizonyára nem kell külön bemutatni. Keresett tárgyak ezek, szívesen hordják a lányok és asszonyok egyaránt. Valamikor, nem is olyan régen, ezen a vidéken csak szántóföldek voltak. Nagyszerű életet biztosítottak a földesuraknak. A szegénység viszont nyomorgott. Ma is megvannak ezek a földek, de ma már a szövetkezet tulajdonát képezik. és itt van a nagy Trikotagyár, amely másfél ezer polgárnak nyújt munkalehetőséget, jóként az asszonyoknak, akik az üzem 86 százalékát teszik ki. A férfiak száma tizennégy százalék körül mozog, így van ez jól, így van ez rendjén. Az üzem jó neve nemcsak országunkban ismeretes, de messze határainkon túl is. A vrbovéi Trikota üzem gyártmányait Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, a Szovjetunióban, a fekete kontinensen, Afrikában és a latinamerikai országokban is igen megkedvelték. Ezekből az országokból mindenünnen a dicséret hangjait halljuk. Nem is csoda. Minden varrónő keze alól kitűnő minőségű munka kerül ki, amely jól képviseli a szlovákiai asszonyok dolgos kezét. A Trikota üzemben küenc csoport versenyez egymással a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért. Az egyik csoport már célt ért. És a legnagyobb meglepetésre nem a női csoportok valamelyike. A büszke cím tulajdonosai a Valu elvtárs vezette férfi-csoport tagjai. Egyébként ezek a szocialista munkabrigád címért versenyző csoportok az üzem motorjai. Az asszonyoknak nincs ínyére, hogy a férfiak megelőzték őket, s most mindent elkövetnek, hogy az élvonalba kerüljenek. A Djamila Bouhired csoport a kiviteli osztályról a legjobbak közé tartozik, de jól tartják magukat a Július Fucík kollektíva leányai is, nem beszélve a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség címet viselő brigádról, amely szintén előre tört. A Trikota üzem női dolgozói mindent elkövetnek, hogy Valu elvtárs csoportját mind menynyiségi, mind minőségi tekintetben túlszárnyalják. A kulturális tevékenység körül azonban baj van. Ezt panaszolják az üzem vezetői, a gépeken varró lányok, asszonyok és férfiak. Nincs üzemi klubjuk, még csak most akarják építeni. Négy és féimilió korona áll a rendelkezésükre, és ezzel az összeggel már lehet is valamit kezdeni. A lányok és asszonyok szeretik a dalt, a táncot, ez érthető. Sajnos, az énekkörnek még mindig az internátusbán kell gyakorolnia. A helyiségek hiánya a sporttevékenységet is nagyban gátolja. Pedig az egészséges mozgásra, sportolásra nagy szükségük lenne az órák hosszat gép mellett ülő lányoknak. A nők T. J. Iskra nevű kosárlabda csoportja legjobb a környéken. Ez a sportág Verbön tömegalapokon is állhatna, ha lennének termek és pályák. Sok lány és asszony jár be a gyárba a környékről. Ha befejezték a munkát, sietnek haza. Az üzemi klub felépítése után bizonyára ez a helyzet is megváltozik. Hiszen a dolgozó lányok, asszonyok vágynak a sportra, a kulturális tevékenységre s egyöntetűen azt vallják, hogy szocialista módon akarnak dolgozni és élni. Kívánjuk a Trikota-üzem asszonyainak és leányainak, hogy ez a vágyuk minél hamarább teljesüljön. ■é.
