A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
Épülnek az új Uzemrészlegek M‘ pé A Slovnaít Európa egyik legmodernabb vegyi üzeme lesz éhány nyugati idealista filozófus elítélte az automatizálást, mondván: elsatnyítja az ember képességeit; monoton, munkáját egyhangúan végző gépautomatává változtatja őt is. És érveket hoznak fel, hogy az automatizálás mennyire elszürkíti a teremtő fantáziát, egysíkúvá teszi az életet stb.,. Ennek ellenére szükségszerűen automatizálnak tovább, mert a fejlődés útja, a munkatermelékenység emlésének egyedüli lehetséges módja az automatizálás. Mi t^em félünk az automatizálástól. Mi azt mondjuk: megkíméli az embert a fizikai erőfeszítéstől, magasabb kereseti lehetőségeket eredményez és lehetővé teszi a munkaidő csökkentését. Az embernek több ideje lesz törődnie önmagával. Többet pihenhet, művelődhet, olvashat, többet sportolhat, tartafmassabbá válik a magánélete. Ez kissé talán tételesen hangzik; ha azt akarjuk, hogy az olvasó elhiggye, bizonyítani kell! A gyakorlattal kell bizonyítani, hogy igaz. A tétel bizonyítását, a gyakorlatot a farkastoroki Slovnaftban találjuk meg. Keresd az embert! A főszerkesztőm mindig azt mondja: Bármiről Írsz riportjaidban, a dolgok és a jelenségek mögött keresd az embert! Tudod, hogy nálunk minden az ő érdekében történik. Hiába a legpompásabb, hajszálpontosan futó gép is, a technika valóságos csodája, ha nem az embert szolgálja, és a riportod nem ér semmit, ha nem fedezed fel, hogy mi módon szolgálja. A parafinelvonó részlegen nem találok embereket. . . Mintegy húsz méter magas csarnok, csövekkel, szivattyúkkal és katlanokkal, minden él, mozog, sziszeg és gőzt fúj. Ott állok a közepén és nézem a gépeket. Ki irányítja ezt a forgatagot? Mert hogy irányítják, az bizonyos, törvényszerűségét mindenütt felfedezed. Hol az illető, aki figyeli a gépszivattyúk járását, az olajszelepek tágulásának mértékét, a kemencékben csapkodó lángok hőfokát, hol az ember, aki mindezekhez ért, aki ha rendellenesség történik, értő kézzel nyúl a dolgokhoz és megfékezi a gyorsabb ütemben vágtató szivattyút, vagy a spriccelő olajfolyót. A kapcsolóteremben Az embert egy oldalsó helyiségben találom meg. Nem túl nagy terem, asztal a közepén és két szék. Körülötte színes kapcsolótáblák és műszerek. A műszerek mutatója kék, lila, és piros tintajeleket ró a fehér papírra. Magas, barna fiatalember figyeli a műszereket, huszonhat éves lehet. Stefiknek hívják, a foglalkozása operatőr. Képzettsége? Érettségi a tizenegyéves iskolán. Szakképzettségét Ostraván szerezte, bedolgozta magát munkakörébe, aztán később itt, a Slovnaftban tökéletesített. Hogy mit tud? Mindent, ami a parafinelvonó részlegen történik. — Nézze — magyarázza — ha itt ezt a kis gombot elforgatom, odakünn a nagy csarnokban tágul a gőzszivattyúk szelepe, gyorsul a járásuk. Ezt a másikat is el kell forgatnom, amely az olajszelepeket nyitja meg, hogy JK Kísérletileg rövidesen üzembe helyezik a Ul, fry desztilláló részleget a szivattyúk fokozott teljesítménye hasznosítva legyen. A mutatók mereven előre ugranak. A hegyük rajzolta széles tintacsíkból hegyes csúcs emelkedik ki, mutatja, hogy az üzem vérkeringése meggyorsult. — Megtörténik, hogy néha elromlik egy-egy műszer ? — Megtörténik. Ilyenkor kézzel kell beállítani és szabályozni a szelepeket. Jóval több munkát jelent és közelről sem olyan pontos, mint az automata berendezések beavatkozása, mert az emberi érzékekre és Ítélőképességre van bízva. — Vagyis a műszerek megbízhatóbbak, mint az ember? — Igen. .. megbízhatóbbak. Csak azt ne felejtse el, hogy a műszereket az ember készíti, és pontosságuk mögött az ő akaratának kényszerítő ereje áll. Mondom Stefik operatőrnek, hogy egyesek szerint az automatizálás elszürkíti a fantáziát. aY*'V v «iS'"*'
