A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-16 / 29. szám
Közvetlenül a háború után történt. Ragyogóan süt a nap a parti füzesekre. Minden olyan derűs, jókedvű: a madarak éneke, a szél suttogása, a mezőn dolgozó emberek beszéde, csupa bizakodás az élet. Megszűnt a háború ólomsúlyú, félelmetes lidércének nyomása. Nehézkes szerb vontatóhajó úszik fefelé a Dunán, két kéménye vattaszerü, sötét füstfelhőt pipál. Chrvatsko — olvashatod a nevét az oldalán. Szembe vele újabb hajó tűnik fel a láthatáron. A szerb vontató a pörgő kormánykerék fordulatai nyomán oldalra úszik, kitér, helyet ad a szembejövőnek. Hosszú kürtjellel üdvözli egymást a két hajó — a béke kürtjeiével. S ekkor elszabadul az elmúlt háború ezer hátramaradt ördöge a lustán hömpölygő Dunán. Óriási robbanás moraja szakítja meg a madárdalt és a füzesek susogását. A szerb vontató elején éles fénysugár vakítja a szemet, hatalmas vízoszlop tör nyomán a magasba, amely aláhullva egészen elborítja a hajót. Békében is pusztít a háború — hátrahagyott, fel nem fedezett aknára futott a Chrvatsko. A robbanásra a hajótest erősen megremeg, leválik az eleje, a törzse lassan féloldalra dől és eltűnik a hullámokban. Néhány perc múlva újra csendes a lusta folyó. Az eset színhelyén — az 1742. kilométeren — úszó bója jelent meg, amely tizenhat éven keresztül óva inti a kormányosokat: Vigyázz! Veszély! A hajók messzire elkerülik a rontás helyét. Üsző bója, a hullámsírba merült Chrvatsko emlékköve. mélybe, ök is csatába indulnak ... A ragadozó folyó sodrával küzdenek, amely apró kavicsként sodorná őket tova, ha nem lenne nehéz vascipőjük, ha nem függne a mellükön és hátukon két húsz kilogrammos ólomhehezék. — Lent a mélyben a víz nyomásával csökken a súly... — magyarázza Vass József. — Sokáig bírják ki a folyó fenekén ? f- Nehéz,' kimerítő munka közben két óráig. — S télen, ha hideg a víz? — Nem számít. Meleg fehérneműt öltünk magunkra és dolgozunk ... A segédek fejére helyezték a nehéz sisakot és a búvár el volt vágva a külvilágtól. Két vezeték köti őt össze társaival; a telefon drótja ‘és a légzőcső vezeték. Néhány nehézkes lépés és a búvár a Dunába merül. Pavol Kucera, a munkállatok vezetője telefonkagylót tart kezében és irányítja a mélyben dolgozó víziembert ... Az első zsákmányt, egy óriási kazánt — már kihalászták. Most a hajótest faláról csövekkel elszivatják az Néhány pillanat és Vass Józsefet már csak a telefon köti össze Pavol Kuéerával Később, ahogy néhány méterrel alábbszállt a víz szinte, az elmerült óriás előbukkant a vízből és kis szigetté változott. Acéltatja pihenőhelyet kínált a halászoknak és a madaraknak. Ma nagy a forgalom a környékén. Két hónappal ezelőtti csupa fém és acél úszósziget harapta magát mellette a folyómederbe — egy hatalmas, 100 tonnás hajódaru, amely heteken keresztül a húsztagú Duna-Vág munkacsoport otthona lett. Am a ha- ÖItijztet|k a büv4rt talmas emelőszerkezet sem bir egyszerre a vízbemerült óriással. Érthető, kabinjai és üregei az évek folyamán iszappal, sárral és hordalékkal teltek meg. Mégis ki kell emelni hullámsírjából. A munka oroszlánrésze a búvároké. Vass József és Csizmár Mihály tapasztalt, öreg ismerősei a mélységeknek Dévénytől Párkányig. Jónéhány felrobbantott hidat és elsüllyedt uszályt emeltek ki a segítségükkel. Már az öltözékük maga is imponáló. Két ember segíti őket öltözni, mint a menyasszonyt. Hasonlók a régi idők harcos lovagjaihoz. Vértben és vasban szállnak a Úszó sziget a Dunán Sakkparti a szélesen hömpölgö folyón iszapot és a homokot, aztán a speciális oxigén-benzin vágókészülék jut szóhoz^ amelynek lángjával a víz alatt is lehet vágni. Három darabba vágják „a hatalmas testet”, hogy a gólyanyakú daru kiemelhesse. Négyszáz tonna acélt bányásznak így ki a folyó fenekéről. Nehogy azt higgyük hogy a búvárok, a gépészek, a darukezelők és a többi munkások Robinson módjára élnek úszó szigetükön. A rádió eléjük, varázsolja az egész világot. Este a televízió képernyője kínál szórakozást, vagy a sakk, a könyvek, összeszokott, jő közösségben könnyen múlik az idő, elfolynak a percek, mint a vén Duna halkan susogó hullámai. 19
