A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-24 / 52. szám

KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Jókívánságunk első része, a nyíl irányában foly­­tatva {zárt betűk: s, k, e, d, e, t, ő, i). 14 Olyan személyes akire társadalmi v. szakmai téren fel­tétlenül számítani lehet. 15. Ver­di operája. 16. Rút hiányosan. 17. Olaj angolul. 19. Bokor szlovákul. 21. D. Y. 22. Lárma. 23. És lati­nul. 24. Vissza: étel névelővel. 27. Énekhang. 28. Öreg. 30. Fia­tal ökör. 32. Nyílás. 34. Ékezet­tel területegység. 35. Kicsinyítő képző. 37.’ Tova. 39. Kettős betű. 40. Szeszes ital. 41. Harapó 42. Olga Aranka. 44. Fedd. 45. Mu­tatószó. 46. Rag. 47. Teher. 49. Kémiai ’elem (sulfur). 50. Zola Emil egyik regényének a címe. 52. Szúró v. vágó fegyver. 53. Latin tagadás. 55. Ilyen szarvas is van. 56. Kan betűi, felcserél­ve. 58. A. I. M. Tisztító eszköz- 64. Titanic eleje. 66. Bélés ma­gánhangzói. 67. Ázsiai nép. 69. Kényelmes gyaloglás. 71. Sajátke­zűig. 72. Jókívánságunk harma­dik része. 76. Fontos árvány. 77. Zamatos. 78. Vissza: ipari acél szerszám. 80. Zárda betűi kever­ve. 83. Tojásból, cukorból .stb készült kocsonyaszerű édesség. 85. Vissza: a befejezése (ékezethiba). 86. Tudomány. FÜGGŐLEGES: 2. Ilona beceneve. 3. Endre Károly. 4. Víziállat. 5. Ékezettel ilyen a cukor. 6. Ráma. 7. Bíró mássalhangzói. 8. Kettőz­ve tó Ethiópiában. 9. Kis kecs­ke. 10. ... Endre, híres magyar költő. 11. Vissza: névelő. 12. Menyasszony. 17. Jókívánságunk második része, a nyíl irányában folytatva {zárt betők: I, s, a, b, n, é). 18. Ipari növény. 20. Má­zol. 22. Becsuk. 25. Erővel la­tinul. 26. Igavonó. 28/a Véredény. 29. Folyó Erdélyben. 31 Rozdu­­latlan. 33. Kötőszó. 35. Ékezettel betegség. 38. Hőemelkedés. 43. Török katonai rang. 46. Fizetés. 48. Női név. 49. Német filozófus (1724—1804). 51. Aranka Olga. 52. Kén hiányosan. 54. Harckocsi. 55. Vissza: m betűvel az elején hosszmérték. 57. Figyel. 59. Ez évi. 60. Orosz katona. 62. Csapa­dék. 63. Hajápolásra szolgál. 65. Szintén. 67. Hivatal. 68. Szerkesz­tőség része. 70. A dölyf. 73. Észak-európai nép. 74. Séta betűi felcserélve. 75. Történet. 79. Női név.’ 81. Ádám magánhangzói. 82. Sír. 84. Méh peremei. 85. Azonos a vizsz. 23-al. Az előző rejtvény megfejtése; A mi erőnkkel erős ez a táj, mi úgy dolgozunk, hogy a földeken dús gabona, ízes, kövér gyümölcs s velük öröm és boldogság te­rem. Az 50. számú rejtvény megfej- rényi Zsuzsa, Felsőhági; jobbágy tői közűi könyvjutalomban része- Lajos, Komárom; Szűcs László, sültek: Danczi Vilmos, Für; Ge- Kisgéres, Tóth József. Bény. JURIJ KAZAKOV Falusi állomáson (Folytatás a 9. oldalról) vagonok : az első, második harmadik ... — Ott a kilences! — mondta gyorsan a lány. Várjunk! A kocsi puhán megállt mellettük. Az előtérben sápadt, eltörődött utasok szo­rongtak, és kíváncsian nézegettek kifelé. Kövér, borotválatlan ember állt az egyik ablaknál csíkos pizsamában. Amikor a lányt meglátta, gyenge hangon odakiáltott: — Kedveském, milyen állomás ez? — Lundanka — felebe rekedten a vo­­na tvezető. — Csukja be az ablakot 1 — csattant fel egy szeszélyes hang. A pizsamás férfi megfordult, kifelé mu­tatva kövér hátát, aztán sajnálkozó mo­sollyal felhúzta az ablakot, és egyszeri­ben eltűnt, mintha föld nyelte volna el. A legény feltette a bőröndöt a vagon hágcsójára, majd visszafordult a lányhoz. — Hát akkor, ég áldjon — mormogta mogorván, és zsebre dugta a kezét. Könnyek peregtek a lány arcán. Szipo­gott, és a legény vállához szorította orcá­ját. — Szomorú lesz nékem — suttogta. — írjál minél sűrűbben ... Hallod? írjál... Hisz visszajössz, ugye? — Megmondtam már — mondta ijedten, kényszeredetten a legény. — Törüld le a könnyed. . No! — Értem ne aggódj — hüppögte a lány, sebes mókus-mozdulatokkal törölgette könnyeit, és szerelmes tekintettel nézett a legény arcába. — Én hű maradok. Em­lékezz rá, amiről beszéltünk ... — Emlékszem, persze 1 — dünnyögte mogorván a legény. — Én..... Én egész életemet csak né­ked ... Ez jusson eszedbe 1 — Megmondtam... — mormogta a le­gény, és közönyösen bámult maga elé. Repedt, vékony hangján kettőt kondult a jelzőharadng. — Polgártárs, szálljon fel, kérem, le­marad . — mondta a vonatvezető, és sietve ugrott fel elsőnek a kocsielőtérbe. A lány elsápadt, és szája elé kapta a kezét. — Vaszja 1 — kiáltotta, és vakon elté­vedő tekintettel nézett az utasokra: azok gyorsan elfordultak. — Vaszja ! Cső... csókolj meg... — Ugyan... — mormogta a legény, sanyarú képpel visszasandított, és leha­jolt a lányhoz. Aztán kiegyenesedett, mintha nehéz munkával végzett volna, és felugrott a hágcsóra. A lány halkan feljajdult, beharapta reszkető ajkát, s te­nyerébe temette arcát, de nyomban felné­zett megint... Valami sistergett a vagonok alatt, elöl fojtott hangon sípolt a mozdony, és az erdő ugyanolyan fojtottan verte vissza a kurta, tompa visszhangot. A ko­csik alig észrevehetően megmozdultak. Nyikorogtak a talpfák. A »legény ott állt a hágcsón, komoran bámult a lányra, az­tán elvörösödött, és halkra fogja hangját odakiáltotta: — Hallod-e... Nem jövök én vissza többé 1 Hallod-e ... Kivillantotta fogait, szilajul magába szívta a levegőt, mormogott még valamit dühödten és érthetetlenül, aztán felkapta bőröndjét a hágcsóról, és felhátrált a elő­térbe. A lány hirtelen összeroppant, mélyen lehorgasztotta fejét... Elsuhantak mel­lette a vagonok, tompán jajgattak á talp­fák, valami reccsent, valami nyikordult. de ő csak bámulta mereven, rebbenés nélkül a sínen a szivárványszínű olajfol­tot, mely eltűnt egy-egy pillanatra a kere­kek alatt, majd felbukkan újra, csak bá­multa, szomorú gondolataiba merülten, s maga sem vette észre, hogy folyvást közelebb kerül ehhez az olajfolthoz, mely mintha hívogatta, csábította volna. A lány egész testében megfeszült, elviselhetetle­nül fájó szívére szorította kezét, és ijed­ten remegő, szinte még kislányos ajka egészen elfehéredett... Ebben a pillanatban vad kiáltás csat­tant fel a feje fölött. — Vigyázz 1 A lány megremegett, hunyorgott. A szi­várványszínű folt kivilágosodott, elné­mult a talpfák recsegése meg a kerekek kattogása. Ekkor felemelte fejét, és látta, hogy az utolsó kocsi, ütközőjén a kerek, piros jelzőtáblával, nesztelenül úszik egy­re messzebb, mintha a levegőben suhan­na. A lány feltekintett az alacsony, közö­nyös égboltra, mélyen homlokába húzta kendőjét, és részégmódra imbolyogva, öregasszonyosan feljajdult: — Hát elment 1... A vonat hamarosan eltűnt a közeli er­dőn túl. Csend lett. Az állomásfőnök cso­szogva odajött, megállt a lány háta mö­gött, és ásított. — Elment? — kérdezte. — Hát igen ... Mindnyájan elmennek manapság ... Hallgatott egy sort, aztán jóízűt köpött, és eltaposta. / — Nemsoká én is elmegyek... — mor­mogta. — Délre költözünk Itt csupa una­lom, eső... Ott bezzeg, délen, pompás meleg van 1 Meg aztán, hogy is hívják, ciprusok ... Tetőtől talpig, végig mustrálta a lányt, sokáig bámulta sáros csizmáját, aztán csöndesen, közönyösen megkérdezte : — Maga nem a „Vörös őrtorony“ kol­hozból való? Mi? Igen ... No lám ... Ku­tyaidőnk van, mitagadás! Aztán óvatosan kerülgetve a tócsákat, elcsoszogott. A lány még sokáig álldogált a ki­halt peronon, mereven maga elé bámult, s nem látott semmit: sem a nedvesen sö­tétlő erdőt, sem a homályosan fénylő sín­párt, sem a lelapuló, barna fűszőnyeget. Csak a legény himlőhelyes, durva vonású képét látta. Végül nagyot sóhajtva megtörölte köny­­nyes orcáját, és kibaílagott a lovacskához. Elkötötte, majd eligazította a hámot, meg­forgatta a szénát, felkapaszkodott a sze­kérre, megcsúszva közben, s a gyeplőért nyúlt. A 16 farolt, csüggedten legyintett farkával; fáradtan emelgetve lábát, magá­tól megfordult, és elkocogott a kicsiny élőkért, a szénakazlak meg a keresztbe rakott talpfák mellett a mezei út felé. A lány mozdulatlanul ült a szekéren, elnézett a járom felett, aztán még utoljára visszapillantott ez állo­másra, és végighasalt a szénán. RADVÄNYI ERVIN fordítása 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom