A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-24 / 52. szám
Ebéd után vidéki Ismerősökkel altem egy csésze kávé mellett, beszélgettünk, s valamelyikük azt mondta: — Ha az ember idegen városban fordnl meg, benyomásait, emlékeit döntő múdon befolyágeznl a hoteliskolát is. Ez a fiatalember veiében hivatásának érzi a pályát, emit választott. Szabó Lajos másodéves ipari tannló a kollektíva kedvence, 6 a „kicsi", akihez mindenkinek van egy kedves szava, valamenysolja, hogy hol érkezett, hogyan nylen klsőccsfikként kezelik, szolgálták ki, és milyen volt az étel. Nem voltunk vele mindnyájan teljesen azonos véleményen, de — Mások hosszú lábát én fürgeséggel pótolom ki — mondja vidám nevetéssel. — Nincs is semmi baj, csak az volt rossz naazt mindenki elismerte, hogy bi- gyón, mikor eleinte, mfg a vanzony a gyomor „ellátása" egész dégek rendeléseivel a konyhába ' “ ' ‘ rányomja ..................................... mentem, állandóan lámpalázasan ismételgettem az ételek nevét, nehogy közben elfelejtsem, aztán viszont az fordult elő, hogy nem tudtam, melyik ételt melyik asztalhoz kell vinnem. Ez kínos és végezte kötelességet, mulatságos perceket is szerzett volt az érzésem, nem egyben, de már túl vagyok kezdet nehézségein. Ojabb vendégek érkeznek s telepednek le. Fehérkötényes ügyesmozgású pincérlányok cinapi közérzetünkre bélyegét. — Go —, szélt egyikük —. egy Ízben a Veiké srácéban ebédeltem, és a picérflú, aki az ételeket hozta, olyan mosolygásán, kedvesen hogy az személytelen, hivatalból eredé udvariassággal szolgál ki, hanem figyelme, gondossága személy szerint nekem szél. Elmentem körülnézni a város szivében óriási forgalmat lebonyolító Vefké srdcébe, amelynek éttermében, falatozójában, kávéházában és cnkrászdájában reggeltől estig nincs megállás. Magában az étteremben tizennégy alkalmazott látja el a vendégeket, s ezenkívül Is még tíz tanonc sürüg-forog, igyekszik elsajátítani a vendéglátás művészetét, amit — hiába az elméleti oktatás —, főleg gyakorlat ótján lehet elérni. Ha most azt a mosolygós kis pincért keresném, akit ismerősöm említett, bizony zavarba jönnék, mert ahogy elnézem, a szeme valamennyinek mosolygós, még akkor is, ha a csúcsforgalom időpontjában úgy lótnak-fntnak, mintha önmagukat akarnák megkettőzni. Mikor a vendégek meggyérülnek, s a pincérnők, pincérek kicsit kifújhatják magukat, elbeszélgetek velük. Halász Árpád bogárszemü, értelmes arcú fiú. A vendéglátó-ipari iskola harmadéves tanulója. Azért vonzódik a pályához, mert szereti a tisztaságot, ami itt egyik fő követelmény, a kellemes - környezetet, a vendégeket, akik jól öltözve, várakozással; foglalnak helyet az asztaloknál^egy-egy Jó ebéd, vagy vacsora elköltésének reményében, s mindez bizonyos ünnepélyességgel jár. , I — A siető, idegeskedő yéndé-' get nem nagy öröm kiszolgálni. A legjobb étel sem válik ha«má> ra annak, aki kapkodva nyepesl, s az utolsó falatok már a ■ultin kívül csúsznak le a törköm 'miközben sebtiben a kabátjé^Jgom bolja. Ügy hallom —, mondja —, hogy a Szovjetunióban már tudatosították, mennyire fontos az étkezésnél a nyugalom. Kutyafuttában, idegeskedve nemigen ülnek asztalhoz. Persze más, ha valaki e büfféhen gusztust kapva valami jé falatra, pohárka feketére, sörre, gyümölcslére, állva elfő gyasztja. Halász Árpád egyébként esti tanfolyamon a tlzene-gyéves középiskola tizedik osztályút végzi, érettségizni akar, s utána eivémm A konyhafőnök és a legfiatalabb pincérek Jó ebéd után tzllk a habzó sör Tkáznak a helyiségben, leveses, ’ süteményes tálcákkal. Az ételek garmadáját szolgálják fel, hétköznap, vasárnap, ünnepnap egyaránt. Mikor mások pihennek, szombaton, vasárnap a .heti munka után, vagy most a közeledő újév köszöntésére készülődnek, rájuk a munka dandárja vár. A hatalmas gépezetet az üzem vezetője, Schrantz Károly irányft|a. Érdekes adatokat tudunk meg tőle. Csupán az étteremben 1600— 1800 vendég fordul meg naponta, akik kb. 150—160 kg húst fogyasztanak. Statisztikai adatok szerint a fejenként legtöbb búst fogyasztó államok közé tartozunk világviszonylatban is. Bár az Igen kedvezően világit rá árszínvonalunkra, mégsem egyértelműen ürvendetes tény, mert a tói. zott hústogyasztós nincs a legjobb hatással az egészségre. A kormány irányelve szerint a vendéglátó Iparnak terjesztenie kall a helyes táplálkozást. A Veiké srdce itt példamutatóan előljár. Az átlapon kivétel nélkül minden nap megtalálható az a különálló ételcsoport, melyben minden egyes fogás gondosan összeállítva helyes arányban tartalmazza a kalóriát, vitamint, fehérjét, stb. Persze jócskán akad vendég, aki nem hagyja magát lebeszélni a szakácsmester specialitásairól, a kolozsvári rakottkáposztáról, vagy a szalonnával tűzdelt vagdalt pulykamellről. De megtudom, hogy a juhtúrós sztrapacskának és a dióval hintett szilvásgombócnak is sok törzsvendége van. Ezért az ilyen ételek naponta szerepelnek az étlapon. Beláttunk hát a város gyomrába. Volt idő, mikor ez a gyomor ■okkal szerényebb, kevesebb táplálékkal is beérte. Nőttek a lehetőségek, s vele együtt Igényeink Is. Ez így szokott lenni, s hogy Így lehet: örvendetes dolog. Búcsúszóul a fiatal pincérgeneráció mosolya villan felém, s magamban azt kívánom nekik, hogy a pályakezdet lelkes igyekezete s arcukon a mosoly tíz,, húsz, negyven év múlva se fakuljon el. ORDÓDY KATALIN
