A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-17 / 51. szám

A kirakat és Annua aént {]. Vlacb (elvételei) Régi kedves szokás, hogy az emberek karácsonykor megajándékozzák egymást. Sejtelmes mosollyal járkálnak, kirakat­nézegetés közben a férj csak úgy mellé­kesen megkérdezi a feleségétől, hogy: — Mit szólsz ahhoz a kék pulóverhez? Az ajándékozás és az ajándékvárás Iz­galmas. Adni még jobb, mint kapni. Öröm az ajándékozás, különösen akkor, ha ez ajándékozott szemében hálát, örömet, kö­szönetét látunk. Karácsony előtti vásárlási hangulat uralkodik Érsekújváron is. A kirakatok mágnesként vonzanak. Kapható minden, amit adni és kapni érdemes, amit szem­­száj megkíván. Az állomás felől özönlík a nép. Jönnek a környékbeliek vásárolni. Bátyus nénike nézegeti a kirakatot. — Ott, az a kabát, milyen jól mutatna aa unokámon! Rövid latolgatás után be is tér az üz­letbe. Hatalmas, tágas áruház, de Így ka­rácsonytájt mégis kicsinek bizonyul. Egy­más hegyén-hátán tolonganak az emberek, mindenki vásárol. Türelmesen vár a rié­­ni, míg rákerül a sor. — Kedveském, azt a kabátot mutassa meg nekem! Tudja, az unokámnak szeret­ném, illene neki... Az elárusltónő kedves, több kabátot is megmutat. De nehéz a választás, afhlkot mind szép! Végül rámutat jégy világoskék kabátra. '* — Ezt csomagolja be! Pár perc múlva boldogan, magához szo­rítva a csomagot lép ki igkAlzlet ajtaján. A játékbolt kirakata előtt, nemeséit- a gyerekek, hanem a felnőttek is meg-'még - állnak. Gondot, fejtörést al*oz. mivel lep­jék meg gyerekeiket: mackáVál. villany­­vonattal, hajasbabéval, társasjátékokkal? Szőke, göndörhajú csöppség húzza anyukáját a kirakathoz. Szeme mohón tapad egy gyönyörűséges alvóbabára. Or­rocskáját odatapasztja az üveghez, nem lehet őt elhúzni a kirakattól. — Anyu! — fogja könyörgésre a dolgot — vedd meg nekem azt a szép babát. Vajon holtaiéinak gazdát a mackók? A mama mit is felelhetne egyebet mint azt, hogy: Majd karácsonyra megkapod. Délután láttam a mamát a Játékboltban. Éppen azt a gyönyörűséges alvást csórna­­goitatta be. Egymás kezét fogva álldogál egy fiú meg egy lény az ékszerbolt kirakata előtt. — Bemegyünk? — kérdezi a fiú s a lány igenlően bólint. Kisvártatva kijönnek, a fiú kis dobozt • szorongat a kezében. Kinyitja, jegygyűrűt vesz ki belőle, ráhúzza a lány ujjára. Az gyönyörűséggel nézegeti, forgatja, egy­szeresek gondol egyet, lehúzza a gyűrűt és visszahelyezi a tokba. — Majd karácsonykor — mondja a lány, mire mindketten elmosolyodnak. Nemsokára kigyülnak a szeretet fényei, örömet, békességet hirdetve. Előkerülnek az ajándékok, örömkönnyek ragyognak az emberek szemében. A néni unokája majd boldogan nézegeti magét a tükörben: hogyan áll az új ka­bát, amit a nagymamától kapott? A szőke csöppség önfeledten játszik az alvóssal, ringatja, babusgatja, mág álmában is ma­gához szorítja. A fiú — most már hivata­losan — felhúzza menyasszonya ujjára a gyűrűt. KOPASZ CSILLA TJsxta gyapjúi

Next

/
Oldalképek
Tartalom