A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám

Télen is di vat a kosztüm EGY CSECSEMŐ NAPLÓJA Tudta Ön, hogy a vékony tű­sarkak, amelyeken a nők vé­gigtipegnek az életen, ártalma­sak a lábboltozatra? Tudja Ön, hogy egy tüsarok­­ra nehezedő nyomás többszö­röse annak, ami egy elefánt lábára nehezedik? De ugyanígy tovább mehetünk: az Elf fel to­rony kereken 9000 tonnás sú­lyával csak mintegy 3,5 kg nyo ­mást gyakorol a feltámasztó íelületek egy négyzetcentimé­terére. Egy 50 kg súlyú nő ese­tében azonban 200 kg-os nyo más nehezedik a tüsarok min­den egyes négyzetcentiméteré­re ! Csodálkozhatunk azután, hogy ez nem nagyon tetszik a sző nyegeknek és a padlóburkolat nak? Még egy acélpadlón sem maradhat ez hatás nélkül, s csak természetes, hogy a mo­dern műanyag padlóburkolatok is megsérülnek, amelyeknek pedig az a tulajdonsága, hogy rúgózva kiegyenlítik a nyo­mást. Nézzük csak meg akár­melyik kórház, orvosi rendelő­­intézet vagy modern mozgókép­színház PVC-padlóját, hány apró lyukat látni rajta. S mind­ezt a tüsarkak okozzák! A nő és as elefánt . . • T ízhetes voltam, amikor a mama lelkendezve me­sélte a doktor néninek, hogy szorgalmasan nézegetem a kezemet. No —• mondta erre a & doktor néni — akkor elérzett az ideje annak, hogy csörgőt akasszunk a kiságyra. A kéz­nézegetés ugyanis annak a je­le, hogy most már észre ve­szem a tárgyakat. Az ágyam­ra keresztben szalagot kötöt­tek, arra akasztották a csör­gőt Amikor megláttam ezt az ide-oda hintázó furcsa színes valamit, (hangosan nevetni kezdtem, kezem lábam a le­vegőben táncolt. Egy-két nap múlva véletlenül hozzáért a kezem, amitől a csörgő himbá­lózni kezdett. Ez nagyon tet­szett nekem és ettől fogva folyton csapkodtam. Nemsoká­ra a kezembe Is adtak csör­gőt. Ügy látszik, még egy ki­csit ügyetlen vagyok, mert a nyeles csörgővel úgy fejbekó­­llntottam magam, mint egy ka­lapáccsal, Azóta a mama csak kerek csörgőt ad a kezembe, mert az én.koromban ez jobb. De történtek más dolgok is. Tizenegy hetes koromban vá­ratlanul tejbe grízt kaptam ebédre. Reggpl, délelőtt, dél­után és este azért még tovább­ra is szopok. Egy deci tejhez egy deci vizet öntenek [ezt hívják feles tejnek), ebbe két kávéskanál grízt, két kocka­cukrot és egy nagyon pici sőt kevernek. Néhány percig fő­zik, amíg a gríz üvegessé vá­lik, de vigyázni kell, hogy na­gyon híg maradjon. Tizenkét hetes voltam, amikor fürdés előtt a pőlyapárnán hátamról átfordultam a hasamra. Ezt egy hétig nem ismételtem meg, aztán hirtelen háromszor is átbillentem és ez mindennapos jelenség lett nálunk. A felnőt­tek ezen Is ámuldoztak, én meg jót nevettem. Egyébként gyakran fektetnek hasra, mert azt beszélik, ettől szép egye­nes lesz a hátam. Még csak azt akarom ma elmondani, hogy hallom, sokan Influenzá­sak. A doktor néni figyelmez­tette a mamát, hogy most le­hetőleg ne jöjjenek hozzám látogatók, akik náthásak és köhögnek, inkább maradjanak otthon. Lett Is ebből nagy ka­varodás! Úgy látszik, a nénik, meg a bácsik szeretik letagad­ni, hogy meghűltek, mert az ágyam közelében mindig „vé­letlenül” tüsszentettek. Rend­szerint azok, akiknek nincs gyerekük: bolondosnak, meg túlzónak nézik a mamát, ami­ért vigyáz rám. Máris akad­tak, akik megsértődtek, de ez még mindig kisebb baj, mintha mások könnyelműsége miatt, már pld koromban feleslege­sen megbetegednék. Az élet nem' olyan egyszerű, mint gon­doltam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom