A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-12 / 46. szám
PETR1K JÓZSEF 46 Fiam elindult Idegeink húrját merész indulások, ünnepélyes rajtok robaja feszíti, ujjongva dicsérjük turbinák, dugattyúk fergeteges táncát, amint megperdülnek gátba szelídített erők parancsára, az égkárpit selymét vilió acéltestek szédült szárnyalása hasítja felettünk. — Ám az én szívemben szerény, meghitt öröm muzsikája szól most két botladozó láb lassú ütemére. Sí 'zS/f/Ss/ze/Zef/eS\? Nagyon szeretném megérni! Maratoni hírnök, Zátopek, Kuc, Owens „fekete gazella” — mind, akik szökellve tízezrek vágyait röpítitek célba, tiétek a hírnév, dicsőség tinéktek! Ám, mi ajkamon szól, most nem benneteket, két kis gyarló lábat ünnepel az ének. — Kisfiam, a csöppség, aki tehetetlen, partra vetett halként csak hánykolódott eddig, ma kis ágyát fogva ingatag lábakkal, félő remegéssel felállt és — elindult! Három apró lépés, parányi távolság, de mégis első út! — százannyival ér fel! Fényévekre éhes, fémtollú űrhajók, messzeség emésztő kerekek és szárnyak, titeket csodállak s üdvözlöm az embert, aki szilárd lábon, acél akarattal túllépi az izmok s szervek képességét, de engedjétek meg, fiam-többet tett most! Lábra állt s reszketve, inogva elindult, mint valaha ősünk az erdőt elhagyva — felállt és elindult, hogy emberré váljon. Az ember nevében cselekedtünk — mindazért, amit már kivívtunk. Az ember javára történtek gigászi erőfeszítéseink az élet megújhodásárt. Megtisztítottuk a talajt, leraktuk az alapokat egy sosem volt óriási épület számára. Most az épület fő körvonalai közelednek a kiteljesedéshez. Az ember számára emelkedik a jövő életének ez az épülete, mely az ember belső világának fejlesztésére is szolgál. Mert benne — a kommunista társadalomban jut el azokhoz a magasrendű erkölcsi tulajdonságokhoz, amelyek elválaszthatatlanok az emberi rangtól. Az ember ilyen irányú nevelődésében a leghatékonyabb erő a munka, amely a kommunizmusban elsőrendű életszükségletté válik. A munka ma is csodákat művel, már most kineveli az emberekben a jövő honpolgárainak vonásait. Nap mint nap kovácsolódnak ezek a vonások a kommunista munkaközösségekben. Szocialista hétköznapjaink alakítják ki őket. Hőstetteik előtt nem ismertük Gagarint és Tyitovot. De alighogy a figyelem központjába kerültek, valamennyien láttuk, mennyi a szép, szovjet valóságunkban fogant egyéni tulajdonságuk, és milyen nagyszerű emberek hozzátartozóik. Ki nem tiszteli German Tyitov édesapját, aki a maga rendkívüli képességeivel egész életében önzetlenül szolgálta népét. De megtörténhetett volna, hogy semmit sem tudunk meg róla, ha German Tyitovból valamilyén oknál fogva nem lett volna űrhajós. Sztyepán Tyitov ezért itt élne közöttünk, s ugyanaz volna, aki. A kozmoszban más repült volna, s akkor más emberek ugyanilyen gazdag belső világa tárult volna fel előttünk. Számos köztünk élő emberben rejlenek ezek a vonások. Ám nem mindig látjuk meg őket, s elámulunk, amikor valamilyen rendkívüli tettben kifejeződnek. Pedig láthatnánk mindenütt: munkában és magánéletben. Az ilyen emberek lépnek majd be az új korszakba. Alaposan felkészültek erre a lépésre. S rajtok kívül még sokan, a jövő szép 'és bátor embereinek milliói. Kik lesznek? Azok, akik óvónőjük felügyelete alatt az imént sétáltak be vidáman csiripelve a parkba. S azok a kamasz fiúk meg lányok, akik ke-, rékpárjukon minden-i nap elszáguldanak abn lakom alatt. S azok,; akiket sDortruhásan; hátizsákkal naponta látok utcán, országúton, villamoson, autóbuszon, vonaton. De mi, az öregebb szárnyhoz tartozók sem maradunk az élet folyamatainak kívülálló megfigyelői. A mi erőfeszítéseinkkel jött létre mindaz, ami lehetővé teszi ezt az új, páratlan előrelendülést, és mi saját szemünkkel látni akarjuk. Egyesek talán úgy vé-i lik: nagyravágyás, hogy egyetlen emberi élet folyamán három korszakot akarunk megérni. De hát nem ezért hordtuk-e vállunkon az előkészítés hallatlanul nehéz kétkezi munkájának ter-i hét, és védtük meg vév rés csatákban a ke-< gyetlen ellenségtől az első látható eredményeket? Nem, nem foszthat-! juk meg a korombelieket az új eseméJ, nyéktől és élmények-’ tői. Él bennünk a vágy, hogy majd öszszahasonlítsuk a távo.li múlt keserűségeit azzal az újjal, ragyogóval, ami oly roha-i mosan közeledik fe^ lénk. Szeretném látnij milyenek lesznek annak a korszaknak az emberei, miben nyil-i vánul majd meg őrön műk és bánatuk, haragjuk és elragadtatásuk, barátságuk és versenygésük, miképpen dolgoznak, fedeznek fel újat a Földön, és hódítják meg a világűrt, amelybe oly bátran nyitottak utat első űrhajósaink, jurij Gagarin és German Tyitov. ' Nagyon akarjuk lát — a jövőt, és feltétlenül meg is látjuk, hiszen ünnepélyesen meghirdette ezt ,a jövőt pártunk új Prog-í ramja. E. GRIN 9
