A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-22 / 43. szám
M egsárgult üjságlapok közt böngészők. Régi riportok, cikkek, beszámolók, cenzúrától megcsonkított, harcra buzdító felhívások váltakoznak a Munkás hasábjain. A szó elszáll, elrepül, a múltat szépítheti az emlékezés, de az írás megmarad és vádol. Huszonöt év távlatából az ember önkéntelenül Is párhuzamot von a régi és az új között, leméri a megtett út hosszát, keresi az összefüggést. Nem az emlékezés szépítő ereje, hanem az írás komor valósága gondolkoztat el. íme egy levél részlete, melyet egy nemesócsal munkáslevelező küldött be, s az 1936. október 25-1 számban jelent meg „A falusi fiatalság kora tavasztól késő őszig görnyed a répa-kukorica földeken, reggel öttől este nyolcig, napi hét-nyolc koronáért. Aratáskor a fiatalok marokszedőkként robotolnak; fizetésük egy hónapra 125 kg búza és silány koszt. S ezt a rabszolgamunkát reggel 2—3 órától este 9—10-ig kell végezni tikkasztó hőségben, a forró napon megállás nélkül. Aztán: két három heti őszi napszám [kukoricaszedés, répaásás), utána megáll minden s jön a hat-nyolc hónapi munkanélküliség ... Kultúrát: színházat, mozit, egyesületi életet alig ismer a falusi Ifjúság. Az élet örömei is ismeretlenek előttünk. Egyedüli vigasztaló reményünk az, amikor hallunk, vagy olvasunk a Szovjetunió fiatalságáról, ahol az ifjúságnak van munkája, bére, élet- és tanulási lehetősége. Választhat pályát, fejlődhet, tanulhat, szabadidejében szórakozhat, sportolhat.. Munka után őszi szél a víg nóta dallamára össze-E levél 1936-ban íródott. E pársoros “elkez,1Jt a Pihannl kéf ü10 fákkal,Js írás-dokumentum zsongott a fülemben a sá/ga leveAieket kerget ^ a PorfeIhös csallóközi vonaton, mikor útrakeltem Ne- udvaron A huszonhét lány asszony, aki mesócsára, egy régi beszámoló alapján ügyea kezekke fűz a d°hányt' csak riportot írok a mai fiatalság életéről, mosoly°S a feltett kérdéseken, a falu fejlődéséről, mely negyedszázad — Hogy kora hajnaltól déső estig?!... alatt hétmérföldes csizmákban haladt Munkanélkül? ... Sovány koszton? — Csak előre. Nemcsak az új házak sora, a kas- n^znek rám, mintha valamelyik más bolytélynak is beillő művelődési otthon, az g6rő1 kerültem volna ide. emeletes modern iskola, az esőben csillogó betonjárda, a televíziós antennák gereblyeszerű figurái jelzik a haladás útját. Az ifjúság életmódja, kulturális igénye is jelentősen megváltozott. A szövetkezet dohányszárítójának deszkarésein vidám énekszó szűrődik ki. Az küli nyár. Mi már a szocialista munkabrigád kitüntető címéért küzdünk — felelik büszkén. Vállalták, hogy hektáronként ötven kiló dohánnyal többet termelnek. Nem az ő hibájuk, hogy ez nem valósulhatott meg. Rossz termés volt. Száraz, eső nél-Pázmány Jenő, a dohánytermelés! csoport vezetője maga is fiatal ember. Ismeri a fiatalok problémáját. — Ma már oz ifjúság nem kívánkozik el a faluból, itt megvan a szórakozási lehetőség. A lányok egyrésze esténként a kultúrházba jár, táncot tanulnak, színdarabot próbálnak. A többiek a televízió adásában gyönyörködnek a szövetkezet klubhelyiségében. A múlt csak az idősebbek visszaemlékezéseiben elevenedik fel néha-néha. A lányok új nótába kezdenek. Kezük fürgén jár, felettük hosszú zsinóron szárad a dohány. Délben kerékpárra pattannak mindannyian és utánuk port ver az őszi szél. OZSVALD ÄRPÄD Fázik a dohányt a szárítóban Pázmány Jenő csoportvezető
