A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-22 / 43. szám
A párizsi Trocadéron — háttérben az Elfieltorony ismét Franciaországban a Bundeswehr. Ezúttal De Ganlie kormányának beleegyezésére! « x M ® Csodaszép nyári vasárnap volt. Tikkasztó hőség lebegett az azúrkék égbolt alatt, a szomjúhozó főid némán kőnyörgött esőistenhez. Az elszáradt fenyők árván égbetörő törzsei már régóta nem figyelték a madarak játszi repülését és a nyújtózkodó fű álmos suttogását. Ogy tűnt, mintha a juhcsorda is megmerevedett volna az országutat szegélyező páfrányosban. Csak egy fáradt rendőr volt talpon, aki az erdei útkereszteződésnél leállította a motoros jármüveket és hanyag taglejtésekkel arra a kerülőútra terelte őket, amely oda vezet, ahol tizenhét évvel ezelőtt 642 ártatlan áldozat szörnyű halálát lelte. Arra a helyre, amelynek nevét a nácik 1944. június 10-én tűzzel és vassal Írták be a történelembe. Csodaszép nyári vasárnap volt. Szemünk előtt kibontakozott a halott Oradour torzója ... Nyomasztó csönd A szűk, enyhén emelkedő utcácska kövezetén, melyet két oldalról felperzselt épületek üszkös romjai kereteznek, néma menet ballag. A férfiak nehezen lépkednek, a gyerekek görcsösen szorongatják megrendült anyjuk kezét, az ifjú szerelmesek arcáról lefagyott a mosoly — egyedül néhány apáca sápadt arca kifürkészhetetlen. A keretjüket vesztett ablakokban nem virágoznak harsánypiros muskátlik, a betört ajtókon nem lép ki senki, a faliórák már réges-régen elütötték az örökkévalóság éjfelét, a tűzhelyek kihűltek és a pusztító lángok martalékává lett gyermekágyak hiába várnak az apróságok hancúrozására. Néptelen az iskola is. Nem, a tanulók nem vakációra utaztak el 1 A leszaggatott villanyvezetékekben nem kering áram, moha nőtte be a villamossíneket, melyek egykor ezt a tehetős és kedves községet Limoges-zsal kötötték össze. Ebből a nagy városból Oradourba szoktak kirándulni az emberek, hogy mélyet szippantsanak a rétek és levegők illatából, felfrissüljenek a Glane folyócska mellett. Elbeszélgessenek a vendégszerető falusiakkal, betérjenek a Café du Ghene-be, vagy egy röpke imára a templomba. Mindebből nem maradt más, mint 642, fekete márványlapokba vésett név ... Oradour mai látogatói azonban más neveket is olvashatnak a temető előtt elhelyezett két fatáblán. Albert Daub, Joseph Busch, Henri Weber és mások — összesen tizenhárom náci és azok szekértolóinak, az oradouri gaztett fő szervezőinek nevét, fis egy másik táblán háromszázhuszonkét francia képviselő nevét, akik később megkísérelték a tömeggyilkosok rehabilitálását. Becsület és lelkiismeret nélküli emberek; csakis ilyenek mocskolhatják be azok emlékét, akik életükkel fizettek a bűnösök vádolásának jogáért. Az egyszerű francia polgár azonban ismeri az igazságot és kész mindig védelmére kelni. Még élnek szemtanúk Emlékezzünk vissza, a tizenhét évvel ezelőtt történtekre. Idézzük fel az olyan reményteljesen kezdődő júniusi délutánt. Az erős kábító tavaszi levegő mintha álomba ringatta volna Oradourt. Csak az iskola zsongott, mint egy méhkas. Hirtelen motorok robaja remegtette meg az ablakokat. Páncélkocsik és nyitott tehergépkocsik érkeztek, eltorlaszolták az utcákat, körülvették a községet. A lakosság semmi rosszat nem sejtett, kifutottak a házakból és kíváncsian bámészkodtak az SS-katonákra. Mitől is féltek volna, partizánok nem tanyáztak náluk, és a környék lakossága sem szolgáltatott okot a megszállóknak erőszakos beavatkozásra. Alig hallgattak el a motorok, megperdttlt a kisbiró dobja: „Mindenki gylülekezzék a Champ de Foire-n!“ Az SS-ek igyekeztek meggyorsítani a sorakozót, futkároztak és üvöltöztek: „Alons! Alons ! Schnell!“ A parancs nem ismert pardont. Az aggok és a csecsemők sem képeztek kivételt. A diákok rendezett sorokban hagyták el az iskolát. Csak a nyolcéves Roger Godfrin szegte meg ösztönösen a fegyelmet. Észrevétlenül lemaradt a kertek alatt, egérutat vett és elbújt a szántásban. Egyedül szökött meg — és a kétszáznegyvenhét gyerek közül egyedül ő maradt életben. A Champ de Foire-on összetömörült embereken átfutott a nyugtalanság első hulláma. A második hullám reménykeltő volt: felülvizsgálják a személyazonossági igazolványokat. Vége a találgatásoknak. Kurta parancs: „Nők és gyerekek az egyik, férfiak a másik oldalra!“
