A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-15 / 42. szám
Üi ismerős Bailley nyilván azt gondolta, hogy az oktatás, amelyben részesített és a borzalmak panteonjának látványa véglegesen kiűzött fejemből minden szökési gondolatot, és így most már kénytelen-kelletlen megbékélek sorsommal. Mindenesetre most már nagyobb mozgási szabadságot biztosított számomra. Olyan helyekre is szabad bejárásom volt, ahová eddig nem tehettem be a lábam. Csak a gépházba és a fegyverraktárba tilos volt belépnem. Rövidesen egy új, számomra Igen értékes barátságot kötöttem, mégpedig a városka rádiósával. Egy meglehetősen koros skót volt az Illető. Tűrhetően beszélt németül. Valamikor egy németországi rádiógyárban dolgozott. Mr. Luce az angolokról alkotott elképzelésekkel ellentétben igen bőbeszédű volt, ami nekem sose jöhetett volna jobbkor. Azonkívül hamarosan megtudtam, hogy szenvedélyes sakkjátékos. Én kiváló sakkozó voltam; bár sokkal gyengébben játszott mint én, elhatározta, hogy mindenáron legyőz engem. A sakkozás nagyon közel hozott egymáshoz bennünket. Csaknem minden este, amikor éppen nem volt szolgálatban, megjelent szombában Luce érdekes, öntött sakkfiguráival. A király az angol királyra, a királynő meg a királynőre, a tisztek Don Quijote-ra, a gyalogosok pedig a középkori jobbágy parasztokra hasonlítottak. Luce a játék hevében gyakran tűzbe jött, és akkor gyalogosai úgy kopogtak a táblán, mintha valódi jobbágy gyalogosok menetelnének egy hídon át-. Közben állandóan beszélt magában— Gyalogság, előreI... Maga úgy? Akkor mi meg ígyl Az egyes lépések között szándékosan sokat gondolkoztam és közben kérdéseket tettem fel neki. Igyekeztem rendszeresen kiszedni belőle mindazt, amit a várossal és lakóival kapcsolatban tudni szerettem volna. így jutott tudomásomra, hogy mr. Luce teljesen egyedülálló agglegény. Semmi se húzza haza, és teljesen saját akaratából lépett Bailley szolgálatába. Nyilván elkábította a magas fizetés és a korlátlan gin-ivás lehetősége; mr. Luce ugyanis nagy tisztelője volt az említett italnak. — Ahol sok a gin, ott az én hazám — mondogatta Luce. — Én tudok ám innii A munkában azonban mindig olyan friss vagyok, akár a halacska. Jól megjegyeztem mr. Luce e gyengéjét és ezért minden alkalommal hoztam egy üveg gint a szobámba. A büffé vezetője ugyanis korlátlan mennyiségben árusított szeszes italokat. Bailley üzleti szellemű ember volt, és ezért szükségesnek látta, hogy a lehetőségek szerint önkéntes és fogvatartott dolgozóinak minden ilyen irányú kívánságát teljesítse. Ügy gondolta, így némiképp elnyomhatja bennük a szabadság utáni vágyat. Hogy célomat minél előbb elérhessem, elhatároztam, feláldozom sak-tekintélyemet. Időnként mindig elvesztettem egyegy játszmát, aminek Luce módfelett megörült. Amikor a gin és a felettem aratott győzelem mámora megoldotta a nyelvét, igyekeztem a számomra fontos kérdésekre terelni a beszédet. Elismerem, hogy Luceval kapcsolatos viselkedésem nem volt teljesen tisztességes Azonban Bailley sem viselkedett velem szemben tisztességesebben. Elhatároztam hogy az ellene folytatott harcban minden eszköz megengedhető. Feladataim sokkal fontosabbak voltak, mint a baráti kapcsolatok erkölcse. — Mi jót hallott ma a rádióban, mr. Luce? — kérdeztem csak úgy mellékesen. És mr. Luce készségesen beszámolt a világban történő eseményekről. így megtudtam, hogy helyemre Sirjajev fiatal tudós került. Öt bízták meg az expedíció vezetésével. Jóllehet már beállott a tél, az expedíció mégis útnak indult. Azonban az erős hófúvások és a hatalmas viharok következtében az expedíció kénytelen volt Verhojanszkba visszatérni. Amikor ezt jelentették a központnak, utasítást kaptak a kutatóéit tavaszig történő elhalasztására. Közben meteorológiai megfigyeléseket kellett végezniök állomáshelyükön. Ez a hir részben megörvendeztetett, részben elszomorított. Sirjajev valószínűleg körültekintőbb volt, mint én. így hát nem akarta kockára tenni a saját és társai életét. Nem esett tehát bele a Bailley által előkészített csapdába. Most már nem várhattam külső segítséget a tavasz beállta előtt. Végül is lehet, hogy jobb így — nyugtatgattam meg magam. Bailley elpusztít mindenkit, aki birodalma közelébe merészkedik. Az ellene folytatandó harcba államunk minden erejét mozgósítani kell... Mindenesetre figyelmeztetni kellett kormányunkat, hogy a Bailley elleni harcot csak a legnagyobb körültekintéssel és felkészültséggel lehet sikeresen megvívni. Lehetséges, hogy a tél folyamán sikerül valamiképpen összeköttetési teremtenem a külvilággal. Türelmet erőltettem magamra és folytattam rendszeres kémtevékenységemet. Luce és én egyre meghittebb barátságba kerültünk. Egy gyenge pillanatában elárulta nekem az Arctic jégtörő titkát. Luce egyike volt azoknak, akik ismerték, jóllehet Bailley neki sem árulta el valódi szándékát. Luce szavai szerint az Arcticot teljes gőzzel a nyílt tengerre bocsátották; északi irányba, hogy úgy fejsen a dolog, mintha hajótörésről lenne szó. Bailleynek egyáltalán nem volt szándékában kelet felé folytatni az utat. Egyszerűen számára hasznos és nélkülözhetetlen nyersanyagokat akart szerezni a Szovjetunió területén, mégpedig úgy, hogy közben ne kelljen semmiféle hivataltól engedélyt kérnie. — 0, mr. Bailley nagyon agyafúrt fickó! — jelentette ki Luce nem kis elismeréssel. — Kereskedő! Maguknál óriási gazdagság fekszik kiaknázatlanul, úgy, akár a kutya a napon, és ő ebből igyekszik minél nagyobb tőkét kovácsolni magának. Ugye, jól felbosszantotta önt mr. Bailley! — nevette el magát Luce. — A gépmester befűtött, a kormányos rögzítette a kormányberendezést és a hajó nyílegyenesen kifutott a tengerre. S amikor az Arctic már teljes gőzzel szántotta a tenger hullámait, a rajta lévő személyzet egy motorcsónakba ugrott, viszszatért a partra és a hajó üresen tovább folytatta útját. Ügyes trükk, mi? — A fedélzeten nem maradt senki? — kérdeztem. — Senki — jelentette ki Luce. 10
